Van egy lap Vajdaságban, a Magyar Szó. Csoda, hogy még létezik. Csoda, hogy nem taposták még ki belőle az utolsó betűt is, nemhogy a magyar szót. Új főszerkesztője van ennek a nagy múltú, ám fakó jelenű újságnak. Pressburger Csaba nyilatkozataiból, programjából az derül ki, hogy hosszú listával érkezik a főszerkesztői székbe, elvileg sok tennivalója van. Aki kinyitja a Magyar Szót, láthatja: gyakorlatilag is. A változás nem mindenkinek tetszik.
A kurucinfóskodó barikad.hu-nak például nagyon fáj, hogy Pressburger Csaba lett a Magyar Szó főszerkesztője. Gondolták is, hogy akkor belepofáznak, hogy megmondják, szerintük ez nem lesz jó így a vajdaságiaknak.
Egyszer ugye azért fáj, mert ilyen névvel csak zsidó lehet az ember, másodszor meg azért, mert szerintük egy libsi, akiknek ugye "tudjuk, hol a helye", meg hogy "kinek is állhatott ez érdekében".
Amikor beleolvasol a barikad.hu iwiw-profilból, meg blogbejegyzésekből eszkábált sabloncikkébe, először csak nézel, hogy miről dumál ez... Hamar rájössz azonban, hogy ezt a moslékot nem neked keverik, hanem az anyaországi hívőknek. Érdemes azért elolvasni, milyen sztorikkal oltják népet. Zsidó meg libsi veszélyről vizionálni Vajdaságban. Ahahaha. Ez azért nagyon kemény. Képzelem, ahogy a bácskai magyarok kórusban vetik a keresztet: "Szűzanyám, egy libsi!" Képzeljük csak, ahogy a napi melóban elfáradt két bácskai atyafi megáll egy fityóka barackra a Kulacsban egy Magyar Szó felett hümmögni:
- Te, Pista! Nem-e zsidó-e ez? Libsi, mi?
- Az?
- Az hát! Úgyhogyakkor nekünk annyi! Ide is beszivárogtak már a libsik meg a bibsik! Vajdaság is új Palesztina lesz.
Reális.
Nagyon jópofa, ahogy a nemzetieskedő kollégák keverik a szezont a fazonnal, de annál szánalmasabb.
Mit pofázol bele, és mi közöd van hozzá? Ne zsidózzál már át a határon te majom!
Pressburger a főszerkesztő neve? Nem hívhatnak mindenkit Toroczkainak (született: Tóth). Egy libsi-bibsi a főszerkesztő, azt mondod? Majd libsi lesz a tudósítás a húsvéti locsolkodásról, vagy mi? Majd a zsidó nagytőke érdekében íródik, hogy miként készül a csörögefánk Tornyoson? Hol élsz te? Biztos nem Tornyoson. Maradni kéne azon a barikádon, ahol bevált már ez a retorika. Mit dumálsz át a kerítésen? Mit pofázol bele a dolgainkba még te is? Miért is vagyunk mi képtelenek nélküled, meg a tanácsaid nélkül élni?
Libsi, bolsi, nemzeti... Súlytalan szavak ezek. Odaát mindenki magyar, nem csak az, akire te azt mondod! Mit fújod azt a kürtöt? Itt nincs magyar-magyar háború, csak egy kis változás, és engedelmeddel, én várom ezt a változást.
Hátha nekem is szól majd az új Magyar Szó, nem csak az öreganyámnak. Hátha nem várják meg, amíg az utolsó előfizető is kipusztul. Hátha lépnek mielőtt összedől az egész. Évtizedek óta arról szól ez az újság, hogy hány óra van délben! Most jött egy fiatal újságíró, és változtatni akar, fennmaradni, erősödni. Egy olyan lapot akar, amely kihasználja a teret, amit hagynak neki, amely tényező lehet a szerb médiában is. Éppen nekifut. Remélem tehet valamit azért, hogy lélegeztetőgép nélkül is élni tudjon az újság, a vajdasági magyarok "közös íróasztala". Sok sikert neki! A zsidajának, ha úgy tetszik.
Szerintem közöljétek a telefonszámát is, az olyan kurucos.
És még valami! Szépen kérlek titeket, ha már nem tudtok mások számára is érdekes tartalmat előállítani, és átvesztek innen egy cikket, azt linkeljétek, ahogy illik. Ha már teljes egészében átveszitek, akkor ha kérhetném, ne egészítsétek ki az otromba mondataitokkal, ne csavarjátok ki a mondanivalóját, és ne írjátok a végére, hogy Srbija blog nyomán! Amíg a blogom nevét se tudjátok leírni, addig ugyanis a nyomomba se érhettek.
