Pál (Pavle) pátriárka 2009. novemberében (95 évesen) bekövetkezett halála után gyakorlatilag azonnal lehetett sejteni, hogy utódja Szent Száva trónján minden bizonnyal Niš püspöke, a 80 éves Irinej lesz. (Három jelölt közüli kiválasztása mindazonáltal a hagyományok szerint "a Szentlélek által vezérelve", lepecsételt és összekevert borítékok segítségével történt.) Az eredetileg Miroslav Gavrilović néven, a Čačak közelében található Vidován született pravoszláv egyházfőt 2010. január 23-án már egyszer hivatalba léptették a belgrádi Szent Mihály Székesegyházban (Saborna Crkva).
Szerbia nyugati integrációjának hívei fellélegezhettek: személyében ugyanis egy, a helyi viszonyok között mérsékelten konzervatívnak számító vallási vezető került a nemzeti egyház élére. Az új főpap köztudottan nyitott az ökumenikus párbeszédre, s ezáltal a Vatikán és a Szerb Ortodox Egyház közötti megelehetősen fagyos viszony enyhítésére.
A II. világháborúban a horvát usztasák által elkövetett rémtettek, különösen pedig ezek vélelmezett (katolikus) egyházi támogatása, majd pedig a délszláv háború kitörése hosszú időkre ellehetetlenítette a közeledés gondolatát. Ennek fényében előrelépésnek tűnik, hogy megválasztása után Irinej kijelentette: nem lenne ellenére, ha XVI. Benedek pápa 2013-ban, a milánói edictum kiadásának 1700. évfordulójához kapcsolódó programsorozat keretében Szerbiába látogatna. (A keresztények szabad vallásgyakorlását lehetővé tevő rendelet kiadója, Nagy Konstantin római császár Niš - akkoriban Naissus - városában született.) A két felekezet legfőbb vezetői egyébként utoljára a XI. században találkoztak.
Irinej ezen kívül egyéb, megoldásra váró problémákat is örökölt. Macedónia és Montenegró görögkeleti híveinek a szerb ortodoxiától való függetlenedése egyelőre tisztázatlan. A szerb papság keményvonalas szárnya még az ezirányú tárgyalások gondolatától is irtózik, előbb-utóbb azonban szembe kell nézniük az újonnan létrejött független államok saját, autokefál egyházszervezet létrehozására irányuló törekvéseivel. Az anyaországi hívek felől pedig egy másik igény is megfogalmazódik. Felmérések szerint a lakosság többsége támogatná, ha a szerb egyház - a bolgár, román, görög és ciprusi testvéregyházakhoz hasonlóan - elfogadná a gregorián naptár ún. szoláris ciklusát, s így Karácsony és Újév napja egybeesne az Európai Unióban szokásos dátumokkal. (A húsvéti-pünkösdi ünnepkört az összes pravoszláv egyház továbbra is a julián naptár szerinti lunáris ciklus alapján celebrálja.)
Koszovó függetlenségének elismerése persze továbbra sem szerepel az egyházfő hosszútávú tervei között. (Ebben osztozik a politikai elit csaknem egészével.) Mindezzel összhangban folytatni kívánja a szerb vallási vezetők évszázados hagyományát: teljes címük ugyanis "Ipek (Peć) érseke, Belgrád és Karlóca (Sremski Karlovci) metropolitája, a szerbek pátriárkája". A belgrád-karlócai beiktatásnak januárban lehettünk tanúi, a peći ceremónia azonban mindezidáig váratott magára. Nem véletlenül. Peć városa ugyanis hiába élvez kitüntetett szerepet a szerb állam, és ezen belül az államegyház keletkezésének folyamatában (Stefan Dušan cár 1346-os döntése óta a szerb ortodoxia székhelye, egészen 1766-ig); azonban a jelenleg vitatott jogállású Koszovóban található, a közeli Visoki Dečani kolostorával együtt (mely az UNESCO Világörökség része).
A városka ugyanakkor (Pejë néven) a koszovói albán nemzeti öntudat születésének is fontos helyszíne. A huszadik században - a török uralom alól felszabadulván - előbb montenegrói, majd az I. világháború idején osztrák-magyar kézre került, végül 1918-ban lett a Szerb-Horvát-Szlovén királyság része, albán többséggel. (Nem meglepő, hogy a II. világháború idején Albánia magához csatolta.) A nemzetiségi-vallási feszültségek 1999-es fellángolása idején területén heves harcok dúltak, az épületek 80%-a megsemmisült. A helyzet azóta sem rózsás.
A Szerb Ortodox Egyház Szent Szinódusa már korábban nyilvánosságra hozta, hogy a pátriárka koszovói beiktatása 2010. október 3-án lesz. Ezzel egyidőben az eseményre meghívták Boris Tadić szerb államfőt, Ivica Dačić belügyminisztert, és egyéb közjogi méltóságokat. Tadić elnök a várakozások szerint minden bizonnyal ott lesz vasárnap (hacsak nem fordítják vissza a koszovói hatóságok, mint annak idején szlovák kollégáik Sólyom Lászlót Komáromból); a szerb belügyminiszter azonban jelezte: noha tiszteletét küldi, nem vesz részt az eseményen. Elmegy viszont helyette Tomislav Nikolić, az újsütetű Szerb Haladó Párt vezére. Ő volt az, aki a közelmúltban egy huszárvágással megoldotta, hogy a Hágában csücsülő Vojislav Šešelj egyre inkább kompromittálódó Radikális Pártjából egy csoport élén kiválva máris átvegye korábbi főnökétől a stafétabotot az "ügyeletes ellenzéki favorit" poszton és a radikálisok elé kerüljön a népszerűségi listán. Ezzel azt is elérte, hogy a legközelebbi elnökválasztáson ismét ringbe szállhasson a győzelemre leginkább esélyes két erő közötti hagyományos csatában. (A legutóbbi megmérettetésen Šešeljt ő "helyettesítette", zakójának hajtókáján állandóan a hágai vendég fényképét viselve. Akkor Tadić végül sikeresen le tudta győzni.)
A Szinódus bejelentése óta gőzerővel folyik az esemény biztonsági előkészítése. A Patriarchátus belső biztosítása a nemzetközi KFOR-erők feladata lesz, míg az épület környékén és a város egyéb pontjain a koszovói rendőrség végzi a legfontosabb feladatokat.
A prištinai kormány közleménye szerint koszovói albán vezetők nem kaptak hivatalos meghívót. Két nappal a ceremónia előtt még mindig nem világos, hogy a koszovói albán politikusok közül részt vesz-e bárki is az eseményen. Ugyanakkor Memli Krasnici szóvivő hozzátette: Irinej beiktatása kizárólag pravoszláv vallási belügy, és a politikai személyek távolmaradása messzemenően kívánatos.
