Portrésorozat 2 méter körüli délszlávokról
Előzmények:
Zlatan Ibrahimović - labdarúgóTestmagassága: 195 cm
Elismerem, hogy hacsak az ember fia/lánya nem svéd, esetleg bosnyák vagy horvát, avagy Ibrahimović aktuális klubcsapatának (jelenleg a Milan, pontosabban a Barcelona adta kölcsön, de jövőre át is igazolhat) vérmes szurkolója, Ibrát nem könnyű szeretni. Azonban nem lehetetlen, lásd lentebb.
A svédországi Malmőben 1981. október 3-án született labdarúgó klasszis szülei olyan jugoszláv bevándorlók, akik már a skandináv államban jöttek össze. Apja a boszniai Bijelinából, anyja a dalmáciai Zadarból (Zára) származik.
A kis Zlatan balkáni gyökereit mi sem tükrözi jobban, mint az a tény, hogy amikor elkezdte rúgni a bőrt, az első klubja a malmői FK Balkan volt. Profiként szülővárosa svéd elsőligás csapatában, a Malmö FF-ben kezdett 18 évesen. A kirobbanóan tehetséges, robusztus csatárra hamar felfigyeltek az európai nagy klubok. Mint az elmúlt 10-20 évben a vén kontinensen szerencsét próbáló fiatal brazil sztároktól kezdve a mi Dzsudzsák Balázsunkig oly sok nemzetközi klasszis játékos, ő is Hollandiában kezdte menetelését a "nagy pénz, nagy foci" világában. (Dzsudzsitól eltérően Zlatan az Ajaxban és nem a PSV-ben játszott.) Majd következett a Juventus, az Inter, a Barcelona és jelenleg a Milan. 2008-ban és 2009-ben Olaszországban az év játékosának választották, ami nem kis teljesítmény.
A 195 centis (legalábbis a soccerway.com szerint, a Wikipédián "csak" 192), robbanékony, 95 kilós színizom csatárt fehér embernél nemigen látott, az elefántcsontparti Didier Drogbát megszégyenítő, kiváló atletikus adottságokkal áldotta meg a természet.
És mitől más Ibra, mint a többi sztárfocista? Hát attól, hogy mind a pályán, mind azon kívül legalább akkora a pofája, mint Muhhamad Alinak volt fénykorában. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy az ütőereje sem nagyon marad el a boxlegendáétól. Taekwondo múlttal bíró focistaként az öklénél a rúgásai pedig még inkább félelmetesek.
Ibra nem kevésszer balhézott már pályán és pályán kívül is. Hátbarúgott sporttársak, taekwondo-rúgással, csapattársát veszélyeztetve kirúgott labda stb. (Ezt követően az olasz taekwondo szövetség ünnepélyesen a tagjai közé fogadta a harcművészetüket egykor aktívan űző Ibrát, aki még egy edzésen is részt vett ebből az alkalomból. Persze akkor is hozta a formáját: miután bekapott egy rúgást, eljátszotta, hogy komolyan megsérült, ezután a halálra rémült taekwondósok végtelennek tűnő, hosszú, súlyos másodpercekig tartó hitegetését követően röhögve vallotta be, hogy csak kamuzott.) További balhék: a szexuális orientációját megkérdőjelező újságírónőnek csípőből felajánlott szex, azzal megspékelve, hogy a csaj a barátnőjét is hozhatja. (Egyébként egykori svéd modell nőjétől két gyereke született.) Az újságírók hülyítése amúgy is egyik kedvelt hobbija. Például a "Zlatan csak egy van!" aranyköpést előszeretettel süti el magáról. Értetlenkedés esetén (ál)naivan visszakérdez: "Netán ismer másik Zlatant is?" De ami a magabiztos pofátlanság csúcsa volt, az kétségtelenül az, amikor a Barcelona edzése előtt adott interjút, majd szóltak neki, hogy mennie kellene, mert a többiek már a bemelegítésnél tartanak. Mire Ibra higgadtan folytatta az interjút és megnyugtatta a riportereket: az edzés akkor kezdődik, amikor ő akarja.
Ibra balhéi olasz rappel megbolondítva
Ibra első ránézésre olyan figura, akiben egy hatalmas adag magabiztos pökhendiség lakozik. Provokatív, cinikus félmosolya a legtöbb embert annyira ki tudja hozni a sodrából, hogy legszívesebben felpofozná, aminek a mellőzése mellett persze a civilizált vitakultúrán felül meglehetősen fontos érv, hogy baromi kevesen bírnának el vele.
Ha valaki utálni szeretné Zlatant, de ehhez az eddig felsoroltak
nem elégségesek, hallgassa meg ezt a förmedvényt!
A meccseken is gyakran végigalibizik 85-90 percet. Reklamál és kötözködik, de mint egy vérbeli ragadozó-csatár: ha kapás van, bevágja a létfontosságú gólt, mint tette ellenünk is majdnem napra pontosan két éve, 2009. szeptember 5-én, amikor egy nagyon is vállalható 1:1 után a 93. percben bekotorta a svédek győztes gólját. (Szeptember eleji mérkőzés-végek és Ibra sajnos nem nekünk való párosítás. 2005. szeptember 7-én a 91-dik percben vágta be a három pontot élő találatot és győztek a svédek 1:0-ra.)
Darabokra törte az álmainkat (3:10-nél). Remélem most nem jön neki össze.
Ha származását vesszük alapul és eljátszadozunk azzal a gondolattal, hogy akár a horvátoknak, akár a bosnyákoknak lett volna húszezer felfegyverzett és kiképzett Zlatan Ibrahimovićuk a kilencvenes évek délszláv öldöklései közepette, az ő fizikumával és a győzelem érdekében minden piszkos trükköt bevetni képes kvalitásával; már 1992-ben lezárhatták volna a háborút.
És ezek után akkor mégis mi benne a szerethető? Szerintem ő önmagát sem veszi komolyan, a látszólagos űberbeképzeltsége tulajdonképpen egy furcsa, fanyar humort takar. Nagypofájú vagány, sajátos egyéniséggel, mint az igazán emlékezetes játékosok, akik a kiváló játéktudás mellett egy adag őrültséget is képviselnek.
Ibra korunk Éric Cantonája, de remélem a mai napon sikerül a válogatottunknak hatástalanítani őt. Hajrá magyarok! (Sajnos azért nem mernék nagy összegben magunkra fogadni.)
Bónusz: Ibra bosnyákul tolja Mihajlović újvidéki búcsúmeccsén.
UPDATE: JESSSZZZZ, GYŐZTÜNK! MICSODA KELLEMES CSALÓDÁS! SZÉP VOLT, FIÚK!
