A bejegyzést kommentelőink is szerkeszthetik! (szabályok)
június 12. A horvátországi Splitben eredménytelen találkozóra kerül sor Slobodan Milošević, Franjo Tuđman és Alija Izetbegović között. A megbeszélést követő sajtótájékoztatón Milošević támogatásáról biztosítja a knini szerb krajinát.
június 15. Horvát-szlovén tárgyalások Ljubljanában a két ország függetlenségi törekvéseinek összehangolásáról.
június 18. Vajdasági Autonóm Tartomány Statútumának elfogadása: az 1974-es alkotmányhoz képest tovább csökken Vajdaság önállósága.
június 21. James Baker amerikai külügyminiszter (id. Bush adminisztrációja) Belgrádban Jugoszlávia területi integritásának és egységének támogatásáról beszél. Az USA nem ismerné el Szlovénia és Horvátország függetlenségét, mivel az veszélyeztetné a balkáni térség erőegyensúlyát.
június 23. Az Európai Közösség (az EU elődje) külügyminisztereinek értekezlete: az egyoldalúan kinyilvánított függetlenséget semmiképp nem fogják elismerni.
június 25. Szlovénia és Horvátország kikiáltják függetlenségüket.
június 26. A szövetségi parlament illegitimnek minősíti a két tagköztársaság önnálóságát. Szlovén önkéntesekből és tartalékosokból álló határőrség szerveződik az egykori tagköztársaság nemzetközi határain, valamint Szlovénia és Horvátország határán. A horvát szábor (parlament) elfogadja a honvédelmi törvényt, ami kimondja, hogy a horvát fegyveres erők a Horvát Nemzeti Gárdákból és a Horvát Hadseregből állnak. Nemzeti Gárdák: önkéntes palamilitáris egységek. Az első még május 28-án, Zágrábban alakult Tigrovi ("Tigrisek") néven. (Nem összetévesztendő Arkan kapitány hasonló nevű szerb szabadcsapataival.)
június 27. A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (részben eleve ott állomásozó) csapatai bevonulnak Szlovénia és Horvátország területére. Janez Janša szlovén védelmi miniszter bejelenti: országa háborúban áll Jugoszláviával. A szövetségi hadsereg ostromgyűrűt von Ljubljana köré és átveszi az ellenőrzést a tagköztársaság nemzetközi határállomásai felett. A helyi laktanyák nagyrészét a lakosság blokád alá vonja. Szlovén területvédelmi erők lelövik a JNA (Jugoszláv Néphadsereg) egyik helikopterét. Kezdetét veszi a több szakaszra osztható jugoszláv polgárháború. Csak 1991-ben mintegy félmillió állampolgár kényszerül hazájának elhagyására. A halálos áldozatok száma rohamosan növekszik.
június 27 – július 6. Szlovéniai (ún. "tíznapos") háború.
június 28. Az Európai Közösség képviselői a térségbe utaznak és tárgyalássorozatot kezdeményeznek a harcoló felek között. Eközben Kaproncán (Koprivnica) megalakul a Horvát Nemzeti Gárda.
június 29. Tűzszünet.
július 1. Az Európai Közösség delegációjának nyomására megválasztják a horvát Stjepan Mesićet a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének elnökévé. Horvátországnak még májusban kellett volna átvennie az egy évig tartó soros elnökséget (az 1974-es alkotmány rendelkezései szerint), de Milošević és köre bojkottálta ennek végrehajtását.
július 2. A tűzszünet ellenére a jugoszláv légierő ismét megtámadja Szlovéniát.
július 5. Az Európai Közösség fegyver- és lőszerembargót vezet be Jugoszlávia ellen és befagyasztja az 1 milliárd dolláros segélyprogramját.
július 7. A Szlovénia elleni háború lezáródását követően, az Európai Közösség közvetítésével a Brijuni-szigeteken megtartott tárgyaláson kompromisszum születik: Szlovénia és Horvátország három hónapra felfüggeszti a teljes szuverenitáshoz vezető lépések végrehajtását. A JNA pedig visszavonul a laktanyákba.
július 8. Az Egyesült Államok is csatlakozik a fegyverembargóhoz.
július 9. Bombatámadás éri Eszék városát.
július 10-18. Szerb paramilitáris csapatok kegyetlenkedései és tömegmészárlások Kelet-Szlavóniában.
július 18. A belgrádi parlamentben döntés születik arról, hogy három hónap alatt teljesen kivonják a szövetségi hadsereg alakulatait Szlovénia területéről. (Mindenki tudja, hogy ez egyben azt is jelenti: a Jugoszláviához lojális csapatok Szlovéniából Horvátországba települnek át.)
július 23. Vajdaságban ezentúl kizárólag a szerbhorvát nyelv és a cirill írásmód hivatalos.
augusztus 1-31. Több tízezer (korábban tényleges sorkatonai szolgálatát letöltő) vajdasági magyar fiatalembernek katonai behívót kézbesítenek. Közülük sokan – érthető okokból – elhagyják Jugoszláviát, jellemzően Magyarország felé. A családosok egy része nem kockáztat és inkább bevonul: akad, aki megússza azzal, hogy pár hónapig vajdasági laktanyákban állomásoztatják; de van, akinek kijut a frontszolgálatból is. A Magyarországra átmenekültek közül sokan nem térnek haza soha többé. Eközben Vajdaságba Horvátország, Bosznia és Koszovó felől érkeznek (zömében szerb) menekültek. A délszláv háború megváltoztatja a tartomány etnikai összetételét.
augusztus 1. A horvát száborban szavaznak arról, hogy Horvátország hadat üzenjen-e Szerbiának. Tuđman és hívei kerekednek felül: egyelőre nem születik ilyen döntés.
augusztus 2. Gianni de Michelis olasz külügyminiszter Dél-Tirollal hasonlítja össze Jugoszlávia nemzetiségi problémáit. Szerinte a békés megoldás járható út, ehhez a nemzeti kisebbségek jogainak védelme kell.
augusztus 22. Jugoszláv repülőgépek megsértik Magyarország légterét.
augusztus 23. A Jugoszláv Néphadsereg elfoglalja Horvát-Baranyát.
augusztus 25. Rakétatámadások szlavóniai városok ellen.
augusztus 26. Az ekkor már szinte kizárólag szerb irányítású szövetségi hadsereg harckocsikkal lövi a kelet-szlavóniai Vukovárt. Szerb félkatonai erők is jelen vannak. A város védelmét a Horvát Nemzeti Gárda a mintegy tízszeres túlerővel szemben egyészen novemberig fenntartja.
szeptember 7. Békekonferencia kezdődik Hágában, a korábbi NATO-főtitkár, Lord Carrington vezetésével. A szembenálló felek elfogadják egy öttagú (Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Németország, Belgium) döntőbíróság felállítását. Az Európai Közösség külügyminisztereinek nyilatkozata: nem terveznek semmiféle katonai intervenciót a délszláv térségben. A konferencián Milošević az Európai Közösséget részrehajlással, Horvátországot pedig népirtással vádolja.
szeptember 8. Macedóniában a függetlenség mielőbbi kikiáltása melett döntenek, a lakosság 70%-ának egyetértésével. A helyi albánok bojkottálják a népszavazást.
szeptember 11. Vinkovci közelében a JNA 31 katonája (két páncélozott járművel) megadja magát a horvát erőknek. Később kiderül: egy kivételével mindnyájan vajdasági magyarok.
szeptember 12. A boszniai szerbek kikiáltják autonómiájukat.
szeptember 14. Az újonnan formálódó horvát hadsereg összehangolt támadás-sorozatot indít az ország területén található laktanyák ellen. A cél, hogy minél több fegyverhez jussanak.
szeptember 17. Megállapodás a tűzszünetről. Már másnap megsértik.
szeptember 19. A horvát erők öt nap alatt több mint harminc laktanyát foglalnak el, melyekből mintegy 200 tankot sikerül zsákmányolniuk. Válaszul a JNA Szerbia területén óriási mozgósításba kezd, rövidesen közel tíz kilométer hosszú (harckocsikból, lövegekből és egyéb péncélozott eszközökből álló) menetoszlop nyomul be Horvátország területére. Az Európai Közösség elutasítja a békefenntartó erők Jugoszláviába küldéséről szóló javaslatot.
szeptember 20. A belgrádi televízióban Veljko Kadijević tábornok szájából először hangzik el a háború tényének hivatalos beismerése.
szeptember 25. Franciaország, Ausztria, Kanada és Magyarország kezdeményezésére összehívják az ENSZ Biztonsági Tanácsát. Totális fegyverembargót rendelnek el Jugoszláviával (beleértve Szlovéniát és Horvátországot) szemben. "Konföderációs" béketerv kidolgozása.
szeptember 30. Referendum Koszovón. A szavazáson megjelentek (87%) többsége (99%) a függetlenség mellett dönt. Szerbia nem ismeri el a népszavazás eredményét. Az Európai Közösség elfogadja Magyarország kérését, hogy a jugoszláv-magyar határ mindkét oldalára küldjenek megfigyelőket. A JNA eközben Dubrovnik megtámadását készíti elő.
