Interjú Bíró Szabolcs író-könyvkiadóval
Bíró Szabolcs nem képes nyugodtan ülni a seggén. A 23 éves felvidéki srác rockbandában énekel. Ráadásul egy lerágott csontnak tűnő műfajjal, a Hitler-videó mémmel is tudott hírverést kavarni. Ugyanis együttesével, a Csak Van zenekarral neveztek a TV2 kereskedelmi csatorna tehetségkutatójára, ám a tévé által felkínált, rabszolgasorsot idézően egyoldalú szerződést az együttes nem volt hajlandó aláírni, így elváltak útjaik. Búcsúzóul, főképp a saját és szűk baráti körük szórakoztatására készítettek egy Bukás-feliratozást, à la Megasztár, ami a TV2 durcáskodásának köszönhetően kapott meglehetősen nagy publicitást.
Szabolcs emellett regényíró. A szórakoztató irodalom igényesebb szegmensébe pozícionálja magát. Fél tucatnyi megjelent könyvében a központi témák a történelem, a vallás, Európa kultúrája, az élet, a halál, a szerelem és az igazság; de mindenekelőtt az ezekhez vezető út az, amit igazán fontosnak tart.
Mindemellett nem csak saját műveit, hanem másokét is gondozza. Idén alapított kiadója, a Historium Kiadó már két könyvet is megjelentetett. És persze a könnyűzenei és minőségi szórakoztatóirodalmi, na meg kiadói foglalatossága mellett Szabolcs éli a maga hétköznapi életét, mint a legtöbb magyar fiatalember határon innen és túl. Menyasszonyával nyögik a nemrég vásárolt garzonlakásuk jelzáloghitelét. Nekik annyival könnyebb, mint a magyarországi, erdélyi, vajdasági és horvátországi magyar lakáskölcsönösöknek, hogy az ő havi törlesztőrészletük nem a forint, a lej, a dinár vagy a kuna, hanem csak az euró svájci frankhoz képesti gyöngülésével nőtt, révén, hogy Szlovákiában adósodott el a modorosan megfogalmazva: alpesi valutában. Szerencsére Szabolcs nem az a nyavalygós fajta. Nem siránkozik a törlesztőrészletek növekedésén, hanem pörög ezerrel. Mind a rock 'n' rollban, mind az írói, mind a kiadó fronton. Neki azért egy kicsit könnyebb elviselni a mindennapi lótásfutást, mint az átlagembereknek, mert alapjáraton is ülve lazít, hiszen kerekesszékes. Az öniróniától sem visszariadó fiatalember egyben a székirodalom szakkifejezés megalkotója.
Serbia Insajd: A golyóstollat a Felvidéken és a Délvidéken is örökírónak hívják. Ezen kívül mi a kapocs földid, Angyal Sándor csallóközi író-újságíró, közted és a Délvidékről Magyarországra áttelepült, Nolik Antal írói álnéven publikáló szerző között, akinek a kisregénye az általad szerkesztett könyvben szerepel, a saját műved és két, közvetlen határon túli kötődés nélküli szerzőtársatok, Jonathan Cross (Benyák Zoltán) és Michael Mansfield (Mészáros Mihály) írásai mellett? [A pozsonyi Median kiadó gondozásában idén megjelent Pokoli szimfóniák című kisregény-antológiáról van szó.]
Bíró Szabolcs: Amilyen bonyolult a kérdés, annyira egyszerű a válasz: mindegyik szerzőnek olvastam már legalább egy könyvét, és ilyen vagy olyan okból kifolyólag, de mindegyikük stílusa, műfaja, nézőpontja megtetszett. 2010 elején aztán hirtelen ellenállhatatlan vágyat éreztem egy jó kis csapatmunka iránt, és mindegyiküket felkerestem a Pokoli szimfóniák ötletével. Akkor még biztos megjelenést sem tudtam garantálni, csupán a közös munka örömét, és láss csodát: mindenki igent mondott! Azt hiszem, mind büszkék lehetünk a végeredményre, hiszen egy teljesen egyedülálló könyvet tudtunk összehozni, ami (nem) mellesleg baromi jól is néz ki. A borítóterv egyébként Viola Ferenc érdeme, aki a Csak Van nevű zenekarunkban gitáros, civliben pedig grafikus.
Serbia Insajd: Lévén, hogy blogunkat jelentős számban olvassák vajdasági magyarok, illetve onnan áttelepültek, valamint a Délvidék iránt érdeklődők, a Pokoli szimfóniákban megjelent, Szabadkán játszódó krimit, Nolik Antal Elkoptathatatlan című kisregényét hogyan ajánlanád számukra?
Bíró Szabolcs: Miután elolvastam a kisregényt, azt mondtam Noliknak, mostantól kezdve ő a kedvenc magyar nyelven író skandináv krimiszerzőm. Amellett, hogy tudtommal Noliknak az égvilágon semmi köze Skandináviához, olyan ütős és egyedi hangulatot teremtett a történetében, amilyennel én eddig csak az északi krimikben, thrillerekben találkoztam. Egyértelműen az Elkoptathatatlan a kötet legnehezebb írása, nem egy tipikusan gördülékeny ponyvatörténet, de aki ráérez az ízére, nem fogja tudni letenni. Sajátos zamata és varázsa van, megosztja a közönséget, de azt hiszem, általában ilyen az igazán jó írás!
.jpg)
Megrendelhető online a nyagyobb könyváruházakban,
de Szabadkán a Danilo Kiš könyvesboltban is kapható.
Serbia Insajd: A Historium Kiadó miben kínál mást, mint a többi magyarországi és határon túli, magyar nyelvű irodalmat publikáló könyvkiadó?
Bíró Szabolcs: Először is abban, hogy szigorúan tematikus, és kizárólag történelmi témával foglalkozik. Persze nem egyedül a mi kiadónk ilyen, de jelentősen szűkebb körben versenyzünk az egyik legnemesebb piacon az olvasók kegyeiért. Másodsorban azzal, hogy nem csak kiadóként működik: az évi néhány könyv mellett történelmi tárgyú rendezvényeket is szervezünk, illetve történelmi társasjátékokat tervezünk (az első valószínűleg 2012 karácsonyára jön ki). Egyfajta öngyilkos küldetést is felvállaltunk: ahelyett, hogy tuti nyerő vámpíros könyveket adnánk ki, mi fogunk egy ismeretlen ipsét, Urbánszki Lászlót, és keménykötésben publikáljuk a középkor paraszti világáról szóló elbeszéléskötetét (Odakint, a pusztában). Miért? Mert ízes, zseniális, minőségi munka, amiből száz év múlva sokkal nagyobb valószínűséggel lesz lábjegyzet, mint a metroszexuális vérszopókból. Meg hát állandóan keressük az új neveket, a tehetségeket, és még olyasmire is vetemedünk, hogy ismeretlen magyar szerzőket adunk ki, kizárólag azért, mert jó történeteket írnak meg jól. Ezen kívül épp a napokban indítottuk el Takaríts a várad táján! elnevezésű civil kezdeményezésünket, amelynek célja, hogy olyan, lelkes önkéntesekből álló csoportoknak nyújtsunk (elsősorban mediális) háttértámogatást, akik az illetékesek helyett, önerőből szeretnék lekaszálni a gazt egy kastély elhagyatott udvarán, összeszedni a szemetet egy erődrendszerben, vagy lesikálni néhány mocskos várfalat. Borzasztó, hogy ezért egy fillért sem várunk el, de hogy egy kereskedő ismerősömet idézzem, valószínűleg "vírus van a fejemben", hiszen nem a saját meggazdagodásomat tartom szem előtt, hanem abban hiszek, hogy egy ilyen mozgalommal is szebbé lehet tenni a világot.
Serbia Insajd: Deklaráltan a minőségi szórakoztató irodalmat szeretnéd népszerűsíteni. Hogyan tudsz labdába rúgni viszonylag szerény anyagi háttérrel a komoly promóciós költségvetéssel támogatott, Cosmopolitanon és valóság show-kon kinevelt közönségnek szánt, hülyepicsa-irodalom mellett?
Bíró Szabolcs: Kijavítanálak: a minőségi szórakoztató irodalmat is népszerűsítem (illetve népszerűsítjük), de emellett a Historium foglalkozik segédtananyagként szolgáló kultúrtörténeti munkafüzettel, dokumentumkönyvekkel, és a szó szoros értelmében vett szépirodalmi művekkel is. Mindamellett, ha szigorúan az anyagi oldalát nézzük, sosem fogunk tudni labdába rúgni a fent említett típusú könyvek mellett – szellemileg azonban máris mi győztünk.
Serbia Insajd: Igényes szórakoztató irodalom vagy sem, azt el kell fogadni, hogy a jó szórakoztató irodalom (nevezzük ponyvának, lektűrnek, a sznob magasirodalom elefántcsonttornyából lekicsinylett remekműnek, vagy aminek akarjuk) egyik fontos ismérve, hogy egy regény "vajpuha" lapjai letehetetlenek az olvasóknak. Aki mondjuk Parti Nagy Lajos, vagy Esterházy Péter nyelvi leleményeire vágyik, és olvasóként hajlandó is megküzdeni a szöveggel, tudja, hogy mire számíthat olvasás közben. Nem így egy lektűrt kézbe vevő. Őt az első nehezebben befogadható mondat is eltántoríthatja a könyvtől. Dicséretes, hogy felvállalod felvidéki magyarságod, és délvidékieknek (meg nyilván alkalomadtán majd más határon túliaknak) is kínálsz lehetőséget, de hogyan próbálod elérni, hogy a könnyen befogadható olvasnivalóra vágyó olvasóknál ne vágja ki a biztosítékot, ha a felvidéki, avagy éppen délvidéki stb. író másképp használja a magyar nyelvet, mint a magyarországi nyelvi közegben élők? Hiszen, gondolom én, ha már szórakoztató irodalom, akkor a létező legtágabb közönségnek szánod, és az anyaországban beszélt nyelvezet a legkönnyebben befogadható mind a magyarországiaknak, mind az írótól eltérő közegből származó határon túliaknak.
Bíró Szabolcs: Meglehetősen furcsának találom ezt a kérdést. Úgy hiszem, globálisan véve egyetlen irodalmi magyar nyelv van, ami a tájszólást, a tájszavakat csak indokolt esetben (pl. párbeszéd vagy egyes szám első személyű elbeszélő) bírja el. Én nemrég találkoztam egy budapesti olvasómmal, aki ledöbbent, hogy nem vagyok magyarországi. Miért is kéne ennek meglátszania az adott könyv nyelvezetén? A Historium Kiadónál éppen ez az egyik alapelv: ledönteni a felesleges trianoni határokat az irodalomban, és a magyar irodalmat egységesen kezelni. Teljesen mindegy, hogy a Föld mely pontján ír regényt az író, a lényeg, hogy az anyanyelvén írja (vagy ha olyan tehetséggel megáldott, hogy a tanult nyelvén is anyanyelvi szinten alkot, írjon azon a nyelven, ha úgy tartja jónak), és baromi jó legyen. Egyedül ez számít.
Serbia Insajd: Ebben nem teljesen értünk egyet. Szerintem óhatatlanul érződik, ha egy határontúli magyar ír egy szöveget, ami sok Magyarországon felnőtt, és mindig is itt élő magyarnak furcsának tűnik, és nem mindenki vevő rá. Lehet, hogy az olvasó nem is tudja megfogalmazni, hogy mi az írással a gondja, csak annyi, hogy furcsa, a mondatszerkesztés nem a megszokott, egyszerűen "magyartalannak" érzi.
Bíró Szabolcs: Még mindig nem értünk egyet, mert ami magyartalannak hat, azt bizony ki kell gyomlálni, az író földrajzi elhelyezkedésétől, hovatartozásától függetlenül. Van az a helyzet, amikor pl. kifejezetten egy 18. századi erdélyi parasztcsaládról szól a történet, akkor még szép, hogy az akkori, ottani dialektust használja a szerző. (Persze az autentikus 18. századi nyelvezettel ildomos egy kicsit csalni, olykor csak érzékeltetni a kor hangulatát. Lássuk be, manapság sajnos már az egy évszázaddal később alkotott Jókait is sokunknak nehezére esik olvasni.) Ha csallóközi történetet mesél el, akkor el is várom, hogy ízes csallóközi duma legyen a szövegben, és így tovább. De ha teszemazt egy délvidéki figura fogja magát, és ír egy regényt a keresztes háborúkról vagy a római légiósokról, akkor ott egy fikarcnyi helye sincs a délvidéki beszédnek, tájszavaknak. A műve globálisan a magyar irodalomnak készül, nem önmagának és a baráti körének, és épp ezért meg kell felelnie a követelményeknek. Amire te gondolsz, azok szerintem olyan szintű stilisztikai nüanszok, amelyek nem feltétlenül abból adódnak, hogy határon túli a szerző. Persze, óhatatlanul befolyásolja a gondolkodásmódját, az írott nyelvhasználatát, a mondatszerkesztését a közeg, amelyben él. De ugyanúgy másképp gondolkodik és egy kicsit másképp is ír mondjuk egy előkelő budai környéken szocializálódott szerző, mint egy pesti lakótelepen felnőtt társa, holott mindketten budapestiek. Azt elfogadom, olyan mélységig ne próbáljon homogenizálni a szöveget gondozó lektor, korrektor, hogy minden árnyalatot kiirtson, hiszen akkor az eredeti szerző legfeljebb szerzőtárs lenne a szöveget gondozók mellett. Ha valakit a sorok közül kikandikáló, rejtett helyi ízek mégis elriasztanak egy nem magyarországi magyar író művétől, sajnáljuk, de ennyi lemorzsolódás benne van a pakliban. Ráadásul, ami veszik a vámon, azt gyakran megnyerjük a réven. Sok olyan visszajelzést kapok, hogy üde, friss színfolt a majdnem olyan, mint a megszokott, ám mégis kicsit másképp használt magyar nyelv.
Serbia Insajd: A szórakoztató blogokat versenytársaknak érzed? Hiszen ingyen kínálnak könnyen befogadható, írásos tartalmat; avagy szerinted mindez nem sokat oszt-szoroz? Aki regényt olvasna, az úgyis megveszi vagy kikölcsönzi, és ennek köze nincs ahhoz, hogy emellett olvas-e blogokat, vagy nem. Vagy inkább úgy gondolod, hogy a szórakoztató blogokkal telítődött "fogyasztók" nem szánnak több pénzt és főleg időt könnyedebb könyvekre?
Bíró Szabolcs: Sosem szemléltem még úgy egy blogot, mint egy adott könyv, vagy akár az egész könyvpiac versenytársát. Inkább azt mondom, ez két teljesen különböző műfaj (akkor is, ha létezik már blogregény), és inkább kiegészítik egymást. Nézd csak: én most épp a ti blogotokon népszerűsítem a könyvkiadómat! [Ugyan a miénk elsősorban hírblog, de cseppet sem bánjuk, ha az olvasóink szórakoztatónak tartják a posztjainkat. – Styxx]
Serbia Insajd: Olvasóink nevében is köszönöm szépen az interjút. (További információ és kontakt: www.facebook.com/historiumkiado.)
