Egy új alkotmány születése a hetvenes években

A képen látható Mucsi András azon kevesek egyike, akik még élnek az immár legendás, 1974-es jugoszláv szövetségi alkotmány, illetve az azzal párhuzamosan elfogadott tagköztársasági és tartományi alkotmányok megszövegezésében résztvevők közül. 

"Harmincnyolc évvel ezelőtt, 1974 márciusában lépett életbe Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány Alkotmánya, amely a lehető legmagasabb fokú önrendelkezést szavatolta a tartomány számára. Kétségtelen, hogy a döntés politikai megfontolásból született, és Szerbia túlhatalmát volt hivatott megakadályozni a szövetségi állam szerveiben, de az is tény, hogy a hetvenes–nyolcvanas években Vajdaság gazdasága felvirágzott. Azután következett az 1989-es joghurtforradalom, s az autonómia eltörlése meg a centralizálási törekvések mindent tönkretettek. Mindent."

A fenti sorokkal vezeti fel Pressburger Csaba, a Magyar Szó újságírója az Újvidéken élő, vajdasági magyar Mucsi Andrással készített interjúját. Az interjú alapján Mucsi Andrást egy rokonszenves, afféle mérsékelt világnézetű, korabeli gazdasági reformernek képzelem és nem egy vaskalapos, feketeöves kommunistának. Persze a kortárs insajderek, vagy a téma kutatói lehet, hogy mindezt másképp látják.

Az interjú során a jelenleg 86 éves bácsi szokatlanul nyíltan mesél el egy félelmetesen groteszk, saját magát nem igazán jó színben feltüntető anekdotát:

"Én például törvényeket írtam alá ebben az időszakban. Elmondanék egy történetet ezzel kapcsolatban. Amikor a későbbi pályafutásom során a vajdasági biztosítóintézet vezérigazgatójaként az éves zárszámadást vizsgálgattam, fölfigyeltem egy olyan adónemre, amely nekem sehogyan sem tetszett. Behívtam a pénzügyi igazgatót, hogy magyarázza meg, mi ez. Ő pedig behozta a vajdasági hivatalos közlöny egyik korábbi számát, amelyben benne volt a biztosítók adóztatását szabályozó törvény – amit én jegyeztem."

Nincs új a nap alatt, és már Bismarck is megmondta: "A törvények olyanok, mint a kolbász. Jobb ha nincs ott az ember, amikor készülnek."