Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Serbia Insajd

Hírek, vélemények, elemzések, interjúk és beszámolók az exjugoszláv térségből, illetve érintőlegesen a Balkán-félsziget egyéb területeivel kapcsolatban is. Szigorúan szubjektíven. A blogot többen szerkesztjük, az egyes szerzők véleménye nem feltétlenül egyezik meg.

jugo.png

Na ovim prostorima

Facebook-oldalunk rendszeresen frissül, a blogposztoktól eltérő anyagokkal. Lehet nekünk linket, képet, videót, bármit küldeni. Ha ott írsz privát levelet, akkor azt mindhárman látjuk, így gyorsabban kapsz választ.

Friss topikok

Egyéb témák

2008 (15) abszurd (66) adatvédelem (2) adósság (3) albán (37) aleksandra jerkov (2) alkotmány (4) állatkert (2) állatkínzás (4) amy winehouse (1) andrej pejic (1) angelina jolie (5) ante markovic (2) április 1. (2) arkan (7) atomenergia (1) autonómia sorozat (5) azerbajdzsán (5) b92 (8) balasevic (2) baleset (17) balkán hg.hu (2) bánát (6) bankok (8) belgrád (106) berlusconi (2) beruházás (6) betegség (3) bevándorlók (12) bicikli (5) bigbrother (7) bizarr (11) bloggerek (29) bmw (2) bor (4) boris johnson (2) börtön (12) bosznia (69) breivik (3) brutalitás (5) budapest (14) bulgária (8) bulvár (5) bunda (4) bunyevác (3) burek (3) camino (1) canak (3) cane subotic (1) ceca (6) ceda jovanovic (3) cigányok (25) civil kurázsi (2) crvena zvezda (4) csecsemő (4) csehszlovákia (2) csempészet (4) csetnikek (9) dacic (25) dalmácia (4) damjanich (1) danilo kis (1) délszláv (8) délszláv háború (2) díj (4) dinamo zagreb (5) dinkic (6) diplomaci (3) díszpolgár (4) divac (3) divat (4) dizájn (6) djindjic (7) dobrica cosic (2) drog (15) dubioza kolektiv (2) dubrovnik (4) dzajic (3) édesség (3) egészségügy (20) egyház (31) ekv (1) élő (2) erőszak (12) észak korea (1) etnikai feszültség (6) eu (36) euro2008 (4) euro2012 (4) eurovízió (4) exit (4) exjugoszláv (11) exyu ultras (5) facebook (17) fasiszta (6) fegyver (11) fertőzés (2) fesztivál (4) film (36) foci (59) folk (10) fordítás (6) függetlenség (32) futballmaffia (4) gasztronómia (12) gáz (8) gazdaság (5) gojko mitics (1) goldenblog (4) goliotok (2) goranok (1) görögország (6) gotovina (18) gyász (24) gyilkosság (36) háború (92) hadsereg (17) hadzic (7) hága (55) hajduk split (5) hajózás (4) határon túliak (16) hekkerek (3) homofóbia (13) horvát (49) horvátország (209) horvát tavasz (2) huligánok (20) humor (22) hungarikum centar (2) ibrahimovic (3) időjárás (11) india (1) interju (23) interpol (3) írástudatlanság (5) isztria (5) ivo sanader (38) jadranka kosor (4) jagodina (3) janics natasa (12) japán (2) jelasity radovan (1) jeremic (9) jogi pr (4) jugoszlávia (61) kadhafi (3) kalózpárt (1) kampány (10) kannibalizmus (2) karadzic (14) kartoncity (4) katolikusgyalázás (2) kávé (2) képek (42) képregény (4) kézilabda (4) kiállítás (3) kina (3) kisebbség (5) kisebbségi identitás (17) kiskorú (5) kommunizmus (19) könyv (18) kormány (10) korrupció (47) kosárlabda (8) kostunica (13) koszovó (93) közlekedés (29) közvélemény (5) krajina (5) kriptoszerb (1) krist novoselic (1) krónika (6) kusturica (14) lazar risar (2) lepa brena (1) libia (3) lopás (3) lsv (4) macedonia (19) maffia (30) magyarok (90) magyarország (98) magyarverés (7) magyar kisebbség (3) magyar szo (7) majtényi lászló (1) marinko magda (2) marko (4) mecset (6) média (51) medjugorje (2) melegek (22) mentalitás (4) mezőgazdaság (4) milka (3) milliardosok (2) milosevic (27) mirjana (6) mladic (30) moderálás (2) mol (26) momo kapor (2) montenegro (43) mostar (10) muszlimok (24) művészet (4) muzeum (4) nácizmus (9) nagybritannia (3) nagykövet (2) nagy delszlavok (5) nagy szerbia (1) nato (14) na srpskom (4) németország (14) nemi erőszak (4) neonáci (2) népszámlálás (4) nikola tesla (3) nikolic (22) njegos (1) norvégia (2) novak djokovic (12) novi pazar (5) nyaralás (15) nyelv (26) nyomortelep (5) obraz (3) oktatás (19) olaszország (16) olimpia (13) oluja (10) önállóság (4) orlovi (1) örmény (1) oroszok (14) oroszország (19) otp (1) pálinka (4) parkolás (2) parlament (12) paródia (5) partizan (2) pedofil (6) pedofília (3) peking2008 (6) plágium (5) plakátok (5) pontatlanság (1) pravoszláv (5) prostitúció (9) punk (1) putyin (7) puzsér (1) rablás (6) radics viktoria (1) radikálisok (15) radivoj korac (1) radnóti (1) razija mujanovic (1) rendezvény (6) rendőrök (27) rendőrség (58) retro (9) rezsi (2) röhej (24) románia (9) rombolas (2) röplabda (5) safarov (1) sajtó (58) sajtószabadság (2) sarajevo (20) sass laszlo (3) sebesülés (5) sejo sekson (2) serbiainsajd (10) seselj (20) sovinizmus (4) split (9) sport (93) srebrenica (9) statisztika (4) surda (4) svédország (7) szabadka (32) szabadkőműves (1) szabo arpad (3) szandzsák (8) szárazság (1) szeged (22) szegénység (10) széky jános (1) szeles monika (1) szentendre (1) szerb (53) szerbek (139) szerbia (455) szerbia2020 (3) szerbverés (7) szerkesztő (4) szervátültetés (1) szervkereskedelem (1) szex (27) szinhaz (4) szlovákia (4) szlovénia (31) szobor (8) szollar domokos (1) sztrájk (2) születésnap (1) szvasztika/szlavisztika (4) tadic (33) tálas péter (1) támadás (19) támogatás (4) tenisz (12) terzic (2) tetoválás piercing (5) tgm (1) thompson (3) tito (23) többség (1) topolya (1) toroczkai (3) törökök (17) trükközés (3) tudjman (7) tüntetés (22) turbofolk sorozat (2) turizmus (32) tvrtko (2) twitter (1) uck (7) újságírók (11) ujvidek (17) új primitivizmus (5) ukrajna (7) űrkutatás (1) usa (30) úszás (5) vajdaság (119) választás (26) választások (37) válogatott (3) válság (3) varostervezes (8) vasút (7) vélemény (38) vendégposzt (9) vesna vulovic (1) videó (145) vihar (10) villamos (2) vízilabda (12) vmsz (9) vucic (3) wikileaks (7) wootsch peter (3) yugo (7) zabrenjeno pusenje (8) zastava (7) zászló (3) zavargások (11) zene (52) zenta (3) zepter (3) zombi (2) zombor (3) zsidók (2) zupljanin (3)

Itt olvasnak minket:

free counters

Feliratkozás

Creative Commons Licenc

* A névhasználat nem előlegez meg semmilyen állásfoglalást Koszovó státuszát illetően; az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozatával, valamint a Nemzetközi Bíróság koszovói függetlenséggel kapcsolatos véleményezésével összhangban.

A délszláv háború krónikája – 1992. január-április

2012.04.06. 07:30 bikmakk

1991. december

A bejegyzést kommentelőink is szerkeszthetik! (szabályok)

január 2. A szerbek és a horvátok Szarajevóban aláírják a feltétel nélküli tűzszünetet (fél év alatt a tizenötödiket, de ez már tartósabbnak bizonyul). A megállapodás értelmében a JNA visszavonja egységeit a szerb krajinák területére, illetve a Bosznia-Hercegovina területén található laktanyákba, ahol ekkor még viszonylagos béke van. Horvátország szerb ellenőrzés alatt álló részei ebben az időben a Šibenik-Zadar-Gospić-Karlovac-Sisak-Pakrac vonaltól délkeletre húzódnak, de a felsorolt városok még horvát kézen vannak. Kelet-Szlavóniában Erdőd és Vukovár környéke a szerbeké, valamint a Dubrovniktól délre fekvő néhány négyzetkilométert is a JNA (montenegrói) egységei ellenőrzik. A Krajinai Szerb Köztársaság 14 000 négyzetkilométer felett gyakorol de facto hatalmat. Eszéket továbbra is sikerül horvát kézen tartani, bár a várost egészen a háború végéig gyakran lövik a szerbek, kisebb-nagyobb intenzitással.


Eszéki utcarészlet 1991-92 telén

január 5. Görögország miniszterelnöke felszólítja Macedóniát (az ő szavaival: "Skopje Köztársaság"), hogy változtassák meg az állam hivatalos nevét, mégpedig úgy, hogy a makedón szó egyáltalán ne szerepeljen benne, semmilyen változatban.

január 7. A Varasdtól (Varaždin) 18 km-re délre fekvő Novi Marof felett a Horvátország légterét még mindig ellenőrzése alatt tartó Jugoszláv Légierő vadászgépe lelövi az Európai Közösség megfigyelőinek (ECMM) Belgrádból Magyarországon keresztül Zágrábba tartó, fegyverzet nélküli helikopterét. Négy olasz és egy francia tisz életét veszti. Az esetet követően a légierő – horvát származású – parancsnokát leváltják, Veljko Kadijević védelmi miniszer pedig lemond. A MIG 21-es bosnyák nemzetiségű pilótáját, Emir Šišićet a belgrádi bíróság felmenti, Horvátországban azonban – távollétében – 20 év börtönre ítélik, noha kiderül, hogy Šišić rádión többször is megerősítést kért feletteseitől, hogy valóban le kell-e lőnie a szóbanforgó helikoptert, mely a tiltott zónában repült. A háború után a pilóta Szerbiában telepszik le. A 2000-es évek elején rákban megbetegszik, és Magyarországra utazik kezelésre. A magyar hatóságok letartóztatják. Egy év múlva kiadják Olaszországnak, ahol 15 év fegyházbüntetést kap. (Ténylegesen 4 évet tölt Rómában, büntetésének hátralévő részét a vajdasági Sremska Mitrovica fegyintézetében húzza le. 2008-ban kiengedik, és habár a zágrábi bíróság által kiszabott ítélet soha nem évült el, továbbra is háborítatlanul él újvidéki otthonában.)

január 9. A boszniai szerb nemzetgyűlés kikiáltja Bosznia és Hercegovina Szerb Népének Köztársaságát (Republika srpskog naroda Bosne i Hercegovine), mely értelmezésük szerint nem független állam, hanem a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság része. Ezzel párhuzamosan Bosznia-Hercegovina fennmaradó területén "szerb autonóm régiókat" hoznak létre. A szarajevói kormány alkotmányellenesnek minősíti a szerbek Jugoszláviában maradását kihirdető döntést éppúgy, mint az autonóm régiók létét. Radovan Karadžić (az 1989-ben alapított nacionalista Szerb Demokrata Párt vezetője) erre válaszul kijelenti, hogy "Bosznia-Hercegovina többé nem létezik, így az alkotmánya sem érvényes".


A JNA Banja Luka mellett üzemelő koncentrációs tábora (Manjača).
A háború horvátországi szakaszában horvátokat, 1992-től fokozatosan
egyre több boszniai muzulmán nemzetiségű foglyot szállítanak a lágerbe.

január 15. Újabb 17 állam ismeri el Horvátország és Szlovénia függetlenségét, köztük Magyarország is, valamint az Európai Közösség egésze. Macedóna azonban Görögország nyomására kikerül a szuverénnek elfogadott országok köréből. Egyedül Bulgária ismeri el nyugati szomszédja önállóságát. Bosznia-Hercegovinával kapcsolatban a nemzetközi közösség népszavazást sürget.

január 25. Bosznia-Hercegovina törvényhozói (a szerb pártok képviselőinek távolmaradása mellett) megszavazzák a függetlenségről szóló referendum kiírását.

január 27. Montenegró jugoszláv tagköztársaság parlamentjében döntés születik egy majdani népszavazás kiírásáról, annak érdekében, hogy kikérjék a lakosság véleményét az államszövetségben maradás helyességéről. 

február 14. Szarajevóban nemzetközi konferencia kezdődik Bosznia-Hercegovina küszöbön álló válságának megelőzéséről. Az Európai Közösség José Cutileiro portugál külügyminisztert jelöli a konferencia elnökéül (aki az apartheid-rendszer enyhülése idején Dél-Afrikában volt nagykövet). Eközben a görögországi Makedónia tartomány központjában, Szalonikiben több százezer (egyes források szerint egymillió) ember tüntet az északi szomszédok "területi követelései" ellen. 

február 21. A délszláv konfliktus kirobbanása óta először az ENSZ konkrét lépéseket tesz egy békefenntartó alakulat létrehozására, UNPROFOR néven. Hamarosan 14 000 katonából álló egységet küldenek Horvátországba. (1995-ig mintegy 39 000 kéksisakos teljesít szolgálatot a volt Jugoszlávia területén. Közülük 320-an esnek el.) Az UNPROFOR-csapatok kezdeti feladata az, hogy a béketárgyalások feltételeit biztosítsák. Ennek érdekében három demilitarizált zónát hoznak létre Horvátország területének a szakadár RSK ellenőrzése alatt álló részén belül. A békefenntartók megítélése ellentmondásos, ugyanis az általuk irányított övezetekben a szerb paramilitáris egységek – noha kisebb intenzitással – tovább folytatják a horvátok elleni etnikai tisztogatást. A háború előtti százezres horvát nemzetiségű lakosságból alig néhány száz marad ezeken a környékeken. (Ugyan jóval később és délebbre történt, de nem mehetünk el amellett a tény mellett sem, hogy a srebrenicai mészárlást nagyban elősegítette az ottani holland UNPROFOR-katonák teszetoszasága.) Mindazonáltal az UNPROFOR kezdeti ténykedésére erősen rányomja a bélyegét Butrosz Butrosz-Gáli ENSZ-főtitkár hírhedt kijelentése 1992. júniusából: "Az Egyesült Nemzetek Szervezetének sokkal fontosabb feladatai is vannak, mint a jugoszláv konfliktus megoldása."

február 22. Megállapodás születik a jugoszláv haderő visszavonásáról Macedóniából. Április 15-ig a JNA utolsó katonájának is el kell hagynia a függetlenségét 1991 végén kikiáltó köztársaságot. Erre egyébként már március közepén sor kerül.

február 28. Banja Luka kihirdeti a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaság alkotmányát, mely egyben az állam újabb névváltoztatásáról is rendelkezik. Az alaptörvény értelmében a köztársaság területe mindazokat a bosznián belüli községeket, körzeteket és régiókat magában foglalja, ahol a szerbek abszolút vagy relatív többségben vannak. (Az arányszámokat bevallottan kozmetikázzák, a II. világháborús usztasa népirtásokat megelőző adatok felhasználásával). Az így létrejött, szerb dominanciájú entitás az alkotmány szerint a Jugoszláv Szocialista Köztársaság része. (Az SRBiH elnevezést 1992 augusztusában változtatták meg, az entitás attól kezdve hivatalosan Republika Srpska.)

február 29. Bosznia-Hercegovinában népszavazást tartanak az állam függetlenségéről. A szerb lakosok többsége bojkottálja a referendumot, arra hivatkozva, hogy a szerb autonóm régiókban már tartottak egyet, mégpedig 1991 novemberében. Az akkori voksoláson a résztvevők 96%-a a Jugoszláviából való kiválás ellen szavazott. A februári népszavazás részvételi aránya egyébként a szerb bojkott ellenére 64%-os, különböző források szerint a megjelent választók 93-99%-az ország függetlensége mellett tette le a voksát. (Mindezt azonban csak március 3-án teszik közzé.)

március 1-31. A JNA megkezdi a visszavonulást Horvátországból Bosznia-Hercegovina területére. A hónap folyamán horvát és muzulmán egységek mintegy félszáz szerb nemzetiségű személyt gyilkolnak meg a határmenti Bosanski Brod mellett fekvő Sijekovacban.

március 1. A bosznia-hercegovinai népszavazást követő éjszaka, közvetlenül urnazárás után a Karadžić-féle Szerb Demokrata Párt emberei Szarajevó területén blokád alá vonják a szavazóhelyiségeket. A kormány erre a barikádozók körbekerítésével válaszol. Eközben a belvárosban egy szerb esküvőt követő lakodalmi mulatozás lövöldözésbe torkollik: feldühüdött muzulmán támadók az ortodox templomtól alig néhány lépésnyire megölik a vőlegény apját, Nikola Gardovićot. A szerb kollektív emlékezet szimbolikusan a férfit tartja a boszniai háború első halottjának. A násznép lerohanására a gyanú szerint Ramiz "Ćelo" Delalić (1963-2007) adott parancsot, de ezt mindmáig nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. Delalić 2007-ben a lakóháza előtt gyilkosság áldozata lett: a folyamatos fenyegető telefonok miatt ugyan állandóan golyóálló mellényt viselt, azonban a végzetes éjszakán mégsem volt rajta az életmentő ruhadarab, amikor kiment az utcára, egy sürgős találkozó miatt. Egyes spekulációk szerint valaki olyan hívta fel, akiben megbízott, de a vonal másik végén lévő ember helyett bérgyilkos várt rá a kapuban...

március 3. Bosznia-Hercegovina kormánya bejelenti az ország függetlenségét, melyet a parlament március 5-én hagy jóvá. A hír hallatára erőszakhullám kezdődik, mely napokig nem csillapodik le.

március 7. Szerb félkatonai egységek rajtaütnek a délnyugat-hercegovinai Čapljina környékén. A háború folyamán a város végül a Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság fennhatósága alá kerül, a szerbeket elűzik, a muzulmánok számára pedig koncentrációs táborokat hoznak létre (Gabela, Dretelj).

március 15. A boszniai szerb erők megtámadják Bosanski Brod külvárosát, ugyanazon a napon elkezdődik a Goražde környéki bosnyák falvak lövése.

március 18. Az Európai Közösség február közepén összehívott Bosznia-munkacsoportja hosszas tanácskozás után megszövegez egy nyilatkozatot "Bosznia-Hercegovina új alkotmányos berendezkedésének alapelveiről" (más néven: lisszaboni megállapodás; neve ellenére Szarajevóban köttetett). A tervezet értelmében Bosznia-Hercegovinát etnikai alapon megállapított kantonokra osztják, melyek nem szerveződhetnek autonóm régiókká, avagy köztársaságokká. A dokumentum továbbá minden adminisztrációs szint vezetésében nemzetiségi kvótákat ír elő. A szöveg szépséghibája, hogy egy kanton kizárólag szerb, horvát vagy muzulmán lehet, még akkor is, ha egyik nemzetiség sincsen abszolút többségben. Ennek ellenére Radovan Karadžić (Szerb Demokrata Párt), Mate Boban (Horvát Demokratikus Közösség, egyben a szakadár Herceg-Boszna elnöke) és Alija Izetbegović (Demokratikus Akciópárt) aláírják a megállapodást.

március 19. A JNA tüzérsége heves támadást intéz az Adriai-tenger partján fekvő, de Bosznia-Hercegovinához tartozó kikötőváros, Neum ellen.

március 24. Pale városában (más néven: Kelet-Szarajevó) összeül a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése. A képviselők többsége nyilvános szavazással a leghatározottabban visszautasítja a szuverén Bosznia-Hercegovina létrejöttét, vagyis a Jugoszláviától való elszakadást.

március 25. A boszniai háború eddigi leghevesebb bombatámadása éri a Száva jobb partján fekvő Bosanski Brod városát.

március 28. Alija Izetbegović visszavonja a lisszaboni megállapodás aláírását, és Bosznia bárminemű etnikai megosztása ellen érvel. Mindezt nem sokkal azután teszi, hogy találkozón vesz részt Warren Zimmermannal, a Jugoszláviába akkreditált amerikai nagykövettel. Izetbegović döntését a Mate Boban vezette boszniai horvátok kihátrálása követi. Ezzel a boszniai háború megoldása még annak valódi kitörése előtt kudarcot vall.

március 28-29. Mintegy 500 fő részvételével kezdetét veszi a szerb értelmiségiek kongresszusa Szarajevóban, melyet a Szerb Demokrata Párt szervez. A tanácskozáson felolvassák Dobrica Ćosić levelét, melyben az író a szerbek, horvátok és bosnyákok szétválásáról, egyben a határok újrarajzolásáról értekezik. "Így megszüntethetjük a fő okát annak, hogy gyűlöljük és gyilkoljuk egymást". A résztvevők által elfogadott deklaráció kimondja, hogy az egyedüli megoldás Bosznia számára egy háromtagú unió létrehozása, melyben a szerbek a saját határaikon belül szuverén államot alkothatnak.

április 1-3. Željko Ražnatović "Arkan" szerb önkéntesekből álló szabadcsapatai a JNA védnöksége alatt elfoglalják a stratégiailag fontos Bijeljinát (mely ma a Szerb Köztársaság második legnagyobb települése Banja Luka után). A boszniai háború első nagyszabású etnikai tisztogatásában legalább 500 muzulmánt megölnek, a többieket pedig deportálják. Bosznia-Hercegovina Elnökségének tagjai (a Karadžićnál semmivel sem szerényebb Biljana Plavšić professzor, valamint a bosnyák Fikret Abdić) Bijeljinára látogatnak. A biológusi katedrát délibábkergetésre cserélő Plavšić asszony háláját fejezi ki Arkan felé, a "szerb nemzet megvédésében kifejtett erőfeszítéseiért". A hónap végére az egész környékről elűzik a bosnyák lakosság jelentős részét, illetve sokakat megölnek közülük. (Zvornik április 10-én, Višegrad április 13-án kerül a szerbek ellenőrzése alá.) Arkan személyesen hívja főhadiszállására az amerikai fotóriportert, Ron Havivot. Ekkor készül a közismert tigrises kép. Előtte azonban egy másik fotó is napvilágra kerül, amiért a Tigrisek vezetője vérdíjat tűz ki Haviv fejére (hogy utána miért hívta el mégis, illetve Haviv miért ment el, az rejtély, de tény, hogy Arkan mindig is szeretett pózolni; talán úgy gondolta, hogy 1-2 jól sikerült fotóval kijavíthatja az alábbi kép nyilvánosságra kerülésével elszenvedett presztízsveszteséget):


Szerb gárdista fejberúg egy földön fekvő, vérző asszonyt
(Ron Haviv felvétele Bijeljinában készült, 1992 tavaszán)

április 4. Egy SDS-pártkatonákból álló milícia megtámadja a szarajevói rendőrakadémia épületét. Bosznia-Hercegovina Elnöksége általános mozgósítást hirdet, mire a héttagú elnöki tanács szerb tagjai (Biljana Plavšić és Nikola Koljević) benyújtják lemondásukat. Az éjszaka folyamán az SDS utcai barikádokat állít Szarajevó-szerte, melyeket felfegyverzett, álarcos őrök védenek.

április 5. Megkezdődik Szarajevó ostroma, mely a modern történelem leghosszabb városfoglaló csatája; egy hónap híján négy évig tart. Az óvatos becslések szerint is mintegy tízezer polgári áldozat (köztük 1600 gyerek) életét követelő eseménysorozat miatt százezrek hagyják el a környéket, többségük azóta sem tért vissza. A háború átrendezte a város etnikai arányait is. Az ostrom (és egyesek szerint maga a boszniai háború) első napján történtek így foglalhatók össze röviden: a szarajevói kormány ismételten kihirdeti az ország elszakadását Jugoszláviától, mire a szerbek azonnal kikiáltják a Boszniai Szerb Köztársaság függetlenségét. A hírre tízezrek (egyes források szerint közel százezren) kezdenek gyülekezni a város központjában, mindhárom nemzetiség képviselteti magát, főleg fiatalok. A spontán demonstráció békemenetté alakul. A tüntetők éppen át akarnak kelni a Miljacka folyó egyik hídján (Vrbanja), amikor a közeli Holiday Inn hotel tetejéről szerb géppuskások a tömegbe lőnek.



A szarajevói székhelyű Yutel televízió (1990-92) képsorai az ostrom első napjáról

A menet élén haladó Suada Dilberović, huszonhárom éves, bosnyák nemzetiségű egyetemista és a harmincnégy éves, boszniai horvát származású Olga Sučić azonnal szörnyethalnak. (A bekezdés nyitóképén Olga Sučić holttestét szállítják el a lövöldözés helyszínéről.) Őket négy újabb halott követi, de a két fiatal nő halála szimbolikus jelentőségű a muzulmánok és a horvátok számára, ugyanis őket tekintik az ostrom legelső áldozatainak. Suada mostari születésű, Szarajevóban élő, hatodéves orvostanhallgató volt. A végbizonyítvány megszerzésétől pár hónap választotta el. (2007-ben a Szarajevói Egyetem Orvostudományi Kara posztumusz diplomával tüntette ki. A Vrbanja-híd neve pedig manapság: Most Suade i Olge.) Érdekesség, hogy míg Olga Sučić alakja megfoghatatlanná és távolivá vált a horvátok emlékezetében, addig a muzulmánok egyfajta mítoszt vontak Suada Dilberović köré: a gyönyörű fiatal lány tudatosan került a menet élére, és nem félt szembenézni a támadókkal. A róla szóló, orientális stílusú, turcizmusokkal bőven tarkított háborús nótában Olga Sučićról például egyáltalán nem esik szó, ellenben Suada, még mielőtt kileheli a lelkét, arra utasítja a tömeget, hogy sose adják a Szarajevót az ellenség kezére, illetve hogy mondják meg az édesanyjának: ne sírjon, hiszen lánya a vértanúságot városa megszabadításáért ajánlotta fel. A frontra induló bosnyák katonák egyébként gyakran kérték a helyi rádióadóktól, hogy játszák le nekik a Pjesma o Suadi elnevezésű dalt, melyet kezdősora után Na Vrbanji mostu címmel is ismerünk:


Na Vrbanji mostu – eredeti magnófelvétel egy 1992-es rádióadásból


Na Vrbanji mostu nasred Sarajeva nigde nikog nema dženaza se sprema
Umrla je ljudi lijepa Suada, život svoj je dala za slobodu grada
Umrla je ljudi lijepa Suada, život svoj je dala za slobodu grada
Dok Vrbanja postoji i Miljacka teče Sarajevo Suadu zaboravit' neće
Dok Vrbanja postoji i Miljacka teče priča o Suadi umrijeti neće
Na umoru mlada govorila svima Sarajevo nedajte nikad dušmanima
Mojoj majci recite da ne plače sada šehida je dala za slobodu grada
Mojoj majci recite da ne plače sada šehida je dala za slobodu grada
Dok Vrbanja postoji i Miljacka teče Sarajevo Suadu zaboravit' neće
Dok Vrbanja postoji i Miljacka teče priča o Suadi umrijeti neće
Kad je otac stigao do mezara Suade crnu zemlju ljubi u suzama pade
Crna zemljo primi suzu kad te molim selam ćeš Suadi reci da je volim
Crna zemljo primi suzu kad te molim selam ćeš Suadi reci da je volim
Dok Vrbanja postoji i Miljacka teče Sarajevo Suadu zaboravit' neće
Dok Vrbanja postoji i Miljacka teče priča o Suadi umrijeti neće

április 6. Az Európai Közösség elismeri Bosznia-Hercegovina függetlenségét, az egykori jugoszláv tagköztársaság teljes határvonalán belül. Egy nappal később az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma is ugyanezt jelenti be, egyúttal elismerik Horvátországot és Szlovéniát is, hiszen Washington mindezidáig nem hozott döntést erről a kérdésről. Eközben Szarajevóban folytatódnak a géppuskatámadások.


Szarajevó, 1992. április 6: egy bosnyák katona válasza a szerb golyózáporra

április 7. Horvátország is elismeri Bosznia-Hercegovinát, a jelenlegi határvonalakkal. Tuđman elnök a boszniában élő horvátok számára a kettős állampolgárság lehetőségét kínálja fel. A Jugoszláv Néphadsereggel szorosan együttműködő félkatonai egységek a mai Föderációban található Kupres városának elfoglalásával megindítják a szerb offenzívát. A támadások eredményeként a boszniai szerb fegyveres csapatok viharos gyorsasággal nyomulnak előre 1992 első felében.

április 7. Az Ohridi-tó partján fekvő Struga városába sereglett albánok vezetői Illír Köztársaság (Republika e Iliridës) néven autonóm államalakulatot kiáltanak ki Macedónián belül. A deklaráció szimbolikus jelentőségű marad; a szkopjei parlament albánokat tömörítő pártjainak egyike sem ért egyet a döntéssel.

április 10. Mate Boban (a szakadár Herceg-Boszna vezetője) kijelenti, hogy az egy nappal korábban létrehozott Bosnyák Területvédelmi Erők a Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság fennhatósága alatti vidékeken illegálisan működnek.

április 10-11. Szerb önkéntes gárdisták elfoglalják Zvornik városát. A JNA vonakodik megvédeni a helyi muzulmán népességet a gerillatámadásoktól. Sorozatos deportálások és kivégzések kezdődnek, melyek közül egynéhány Vojislav Šešelj vádiratában is szerepel.

április 16. Az USA figyelmezteti a szerb dominanciájú belgrádi kormányt, hogy állítsa le a Bosznia-Hercegovina elleni támadást, különben kizárják a nemzetközi szervezetek tagjai közül.

április 23. A Szerb Demokrata Párt döntése értelmében a hónap végére több mint 1500 felfegyverzett katonát vezényelnek az északnyugat-boszniai Prijedor környékére.

április 26. Alija Izetbegović és Branko Kostić (montenegrói politikus, 1991 decembere és 1992 júniusa között Jugoszlávia elnökségének illegitim elnöke) megállapodnak arról, hogy a JNA kivonja csapatait Bosznia-Hercegovina területéről.

"Mi voltunk a történelem első valóságshowjának szereplői... a nézők világszerte élőben figyelhették a szarajevóiak legyilkolását vagy kiéheztetését, az utcán fekvő holttesteket, és az embereket, akik kilométereket gyalogolnak, hogy ivóvízhez jussanak." (Haris Pašović)

 

"A nyugati világ olvasói [...] torkig vannak a szarajevói romokkal és a nyomorultakkal, akik a parkok utolsó bokrait vágják ki, és a szerencsétlenekkel, akiket vérfoltos ruhákban visznek a kórházba, már látni sem bírják a fénylő lövedékeket, amint a tévé képernyőjén kettéhasítják a szarajevói égboltot, utálják a páncélosokat és a katonákat, amint ott toporognak a páncélos körül, vagy éppen holtan fekszenek valami sáros fedezékben. Az emberi nyomorúságban van valami illetlen, valami, amit az ember maga idézett elő, és amit olyan nehéz megérteni. Főként pedig már ezt az egészet láttuk és olvastuk, mondja az olvasó, az összes koncentrációs tábort Boszniában, és a nők megerőszakolásáról is mindent hallottunk. Az egész drasztikumot kimerítették már. [...]
Juraj Martinović irodalomprofesszorral sétál az író a ködfátyolos, napos délutánon a kivert ablakú házakkal és szétvert kirakatú boltokkal szegélyezett utcán, a piac mellett, ahol a gránátok tucatjával trancsírozták szét az embereket. A professzor selyem nyakkendőt visel és vékony keretű szemüveget. Félt-e, amikor éjjel-nappal zuhogtak a gránátok? kérdi az író. A professzor legyint. Ugyan, kit érdekel! Szörnyű volt, mondja kis idő múlva, mert kezdetben tizenkét féle katonai alakulat ténykedett a városban, a legkülönfélébbek. Tizenkét féle? Igen, tizenkét féle. Először a bűnözők szervezték meg a védelmet, és ők tartották fenn a rendet a maguk módján. Most rend van, mondja. Csak az orvlövészek, mondja, mikor a hegyekből felhangzik a távoli lövöldözés, ez borzalmas. Nem lehet tudni, mikor találják el az embert. Az író azt tudakolja, miként zajlik a mindennapi élet, nap nap után. A professzor legyint. Ugyan, kit érdekel? Mindenkit, feleli az író, már csak egyedül ez érdekli őket. Ha tényleg tudni akarod, mondja a professzor és megáll: nem az ágyúzás volt a legszörnyűbb. Az ember tudja, hogy egyszer vége lesz. A legszörnyűbb az volt, hogy nem tudtam sem aludni, sem olvasni. Ez az, mondja az író, ez a legmindennapibb történet, amire a borzalmaktól eltelt olvasó vágyik: a professzor, aki nem tudott olvasni."
(Drago Jančar: Rövid tudósítás a város hosszú ostromáról)

április 27. Belgrádban új alkotmányt fogadnak el, ezáltal megszűnik a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (SFRJ), és létrejön a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (SRJ), mely Szerbiából és Montenegróból áll. A Krajinai Szerb Köztársaság, illetve a Boszniai Szerb Köztársaság tehát nem része az új államszövetségnek. Mindazonáltal a JNA közel tízezer katonája még mindig Bosznia-Hercegovina területén állomásozik. (Ugyan a JNA májusban hivatalosan visszavonja csapatait Boszniából, valójában persze a személyi és a technikai állomány mintegy 80%-a boszniai szerbek kezére kerül. A háborút pedig ők folytatják, Belgrád hivatalosan nincs a boszniai harcoló felek között.) A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság kormánya a kommunista Jugoszlávia egyedüli jogutódjának tekinti a frissen proklamált független államot, ám a nemzetközi közösség ezt nem hajlandó elismerni, mondván, hogy szocialista szövetségi állam az újonnan létrejött utódállamokra bomlott fel, ezért Belgrád nem lehet egyedüli örököse a Második Jugoszláviának. A kérdés jelentőségét pl. az adja, hogy egyes külföldi missziók (nagykövetségek, konzulátusok, az ezekhez tartozó épületek és ingóságok, valamint egyéb szövetségi vagyon) tulajdonjogát illetően egészen a '90-es évek végéig húzódó viták kezdődtek.

április 29-30. Az éjszaka folyamán a szerb csapatok elfoglalják Prijedort. A bosnyák és horvát civilek egy részét a közelben felállított gyűjtőtáborba hurcolják. Az uszító szerb háborús propaganda usztasákról, mudzsahedinekről, és gyerekgyilkosságokról cikkezik. Válaszul a félkatonai erők véres mészárlás-sorozatba kezdenek. A megfélemlítések ellenére helyben maradó nem-szerb lakosokat pedig kötelezik arra, hogy fehér zászlóval jelöljék meg a házaikat.

április 30. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala szerint mostanra közel 400 000 ember hagyta el otthonát önként vagy kényszerrel Bosznia-Hercegovina területén, közülük minden második Horvátországba ment.


Szarajevó rózsái: a sebhelyeket az ostrom alatt kilőtt aknavetőgránátok okozták.
Azokon a helyszíneken, ahol a detonáció halálos áldozatot követelt, a háború
után vörös színű műgyantával öntötték ki a betonban keletkezett lyukakat.

1992. május (előkészületben)

28 komment

Címkék: krónika

A bejegyzés trackback címe:

http://srbija.blog.hu/api/trackback/id/tr544364946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Deak Tamas 2012.04.06. 09:02:47

Visszaolvasva ugyanazt érzem mint akkor : nem tudom eldönteni, kinek a magatartása a legfelháborítóbb. De talán a tisztelt Európai Közösség magasan vezet ...

Свобода 2012.04.06. 14:46:21

@Deak Tamas: A felelősségük vitathatatlan, de én azért nem sorolom a gyilkosok elé azokat, akik nem akadályozták meg őket.

Deak Tamas 2012.04.08. 21:57:40

@Свобода: hát nemtom. Tudod, alig 13 hónappal azelőtt volt az iraki háború, amit én kortársként úgy éltem meg, mint az igazság felé vezető lépést.
De éppen Bosznia segített abban, hogy rájöjjünk, miről is szólnak ezek a sztorik valójában. (Például olajról.)
Én egyébként bőven a gyilkosok elé tenném őket ; ugyanis pontosan tudták hogy mi fog történni errefelé.

Свобода 2012.04.09. 14:48:55

@Deak Tamas: Kuvait esetében az igazság egészen véletlenül egybe is esett a nagyhatalmi érdekekkel. Márpedig háború többnyire csak az utóbbiak miatt indul.

De vissza témára: mit lehetett pontosan tudni? Hogy a szerbek kiirtják a muszlimokat? Ezzel az erővel megtörténhetett volna a fordítottja is: a külföldi szent harcosokkal megtámogatott muzulmánok öldösik le a keresztény közösségeket. Kit kellett volna megvédeni kitől és kit kellett volna az igazság nevében megfegyelmezni? Nehéz döntés lett volna, amiből a külföldiek szinte csak rosszul jöhettek volna ki.

Lásd Koszovó, ahol a szerb atrocitásokat megállították, mielőtt komolyabban elfajult volna a helyzet, de ennek ára a helyi szervezett bűnözés államalkotó tényezővé válása lett.

A gyilkosok bűnét semmi sem menti. Felnőtt emberekről, felelős pozícióban levő államférfiakról van szó. Nem hivatkozhatnak arra, hogy az európai óvóbácsi nem ütött oda a fenekükre és ezért nyugodtan rosszalkodtak tovább. Tudták mit tesznek ráadásul a többségük jelentős társadalmi támogatottsággal a háta mögött tette. Övék is érte a felelősség.

Donna-CatOnAHotTinRoof 2012.04.10. 12:55:20

@Свобода: Amióta világ a világ, a katonai nagyhatalmaknak, birodalmaknak mindig igazuk volt: mindaddig, amíg vissza nem zsugorodtak arra a méretre, ahonnan elindult "nagyhatalmi ámokfutásuk".

Én, aki csak a tévéből láthattam a délszláv háborút, aki csak utazásai során, amikor már majdnem béke volt, tapasztalhattam Szerbiát átkelve az embargót, aztán megtapasztalva az épphogy felállított új határátkelőket (Olaszországból jöttünk haza, a megszokott úton, a háború épp elmúlt volt Jugoszlávia azon részén - és egyszercsak, váratlanul az országút mellett feltűnt egy egyenruhás, aki a paszportunkat kérte, mi meg azt sem tudtuk, hogy most melyik országból megyünk melyikbe éppen - néhány kilométer után megint paszport, visszakeveredtünk a másik országba, aztán megint onnan ki - és ez nem vicc, nem volt humor: egyik napról a másikra megalakultak az új határátkelők, egyik helyen majdnem elmentünk az integető emberke mellett, az meg magyarázta volt kézzel-lábbal, hogy elvileg le is lőhetett volna - szóval ilyen volt nekünk,akiket fizikálisan nem érintett a háború szele, és már ez is döbbenet volt. No meg még néhány éve is az aknamezők bekerítve, golyónyomok.

Örök életünkben szerettünk csavarogni, és kiváncsiságunk legyőzte azt az intést is, ne menjünk arrafele, hiába van már béke, azért még mindig nem életbiztosítás az a hely.

Jártunk Szentlászlón is.

2x, Görögországba tartva, valahogy elkeveredtünk, és a Vaskapunál kötöttünk ki, a szerb oldalon, persze. A lehető legrövidebb úton akartunk átjutni Bulgáriába. Egy helyen út fele leszakadva, alattunk a szakadék, és az emberek KÖZLEKEDTEK, mert mi mást tehettek volna?

Írhatnám még hosszabban is, merre jártunk,mit láttunk a háború utáni új országokban, de nem teszem, így is hosszú vagyok:-(

Akkoriban tudom, nagyon haragudtam a szerbekre, hogy ők robbantották ki a háborút.

Azóta eltelt sok idő.

Ma már emellett a "motívum" mellett én is meggyőződéssel bukkantam a klasszikus nyugati magatartás-mintára: első vh-ban szétszabdalunk vagy összetoldunk mindent, kedvünk szerint, elhintve mindjárt egy következő, aztán a rákövetkező háború magvát.

Főleg az a jó háború, ami lokalizált, és máshol kell megvívni.
Kelet-Európa, Dél-Európa mindig is közkedvelt volt e tekintetben.

Aztán oda lehet állni vonalzóval, SFOR-ral, meg mifélével, mint békehozó angyalok serege.

Pedig csak kivárnak, ha nincs közvetlen katonai, gazdasági érdekük egy adott helyen. Had öldössék egymást, ha már így alakult a helyzet, amit ők okoztak, a nyugati békehozók és békekötők: nem ők tákolták egybe Jugoszláviát?

Aztán persze, mosták kezeiket, a pilátusok.

Pedig a mindenkori pilátusok is gyilkosok, ha nem is közvetlenül. De attól még gyilkosok, mert tudták, és hagyták a farizeusi gyilkolásokat.
A pilátusok mégis mindig mossák kezeiket...

Donna-CatOnAHotTinRoof 2012.04.10. 13:07:36

@Deak Tamas: Nehéz ügy a pártatlanság, nálam legalábbis elég nagy önfegyelem kell hozzá.
Ezért is kockáztatok meg itt is egy véleményt - tehát érzelmileg is átszőtt gondolatmenetet - nekem ebben az egész véres játszmában a magyarok után, természetesen, a bosnyákok miatt fájt talán legjobban a szívem.

Nem tudok róla, hogy valaha is felajánlották volna Boszniának az EU-s csatlakozást.
Miért?
Mert az Balkán?
Más a vallásuk?
És vajon miért más a vallásuk, csak nem a török megszállás miatt, amiből a nyugat szintén kimaradt?

A vallási hovatartozás komoly OK lehet, hogy még csak fel se vetődhessen: Bosznia is Európa része???
Merthogy az. Európa.
Amiként Görögország is.

Balt 2012.04.10. 19:20:17

@Donna-CatOnAHotTinRoof: Már nem lep meg: egyetértek. :)

"Írhatnám még hosszabban is, merre jártunk, mit láttunk a háború utáni új országokban, de nem teszem, így is hosszú vagyok:-("

Pedig érdekelne... :) Mi Isztrián jártunk '93-ban (hasonló tapasztalatokkal), aztán pár rokonlátogatást leszámítva csak 2005-ben jártuk végig Dalmáciát és Bosznián rohantunk át "haránt", pár éve meg Montenegro és Dubrovnik.

Szerintem Boszniát nem lehet kihagyni, főleg, ha Szerbia (belátható időn belül) csatlakozik az EU-hoz. (Ha egyáltalán lesz még mihez...)

Pár adekvát kép:
galeria.index.hu/kulfold/2012/04/02/a_delszlav_haboru_kepekben

gyF 2012.04.10. 20:13:58

Nehez ugy ez. Objektiv velemenyt talan nem is lehet megfogalmazni, mindenki valamilyen modon 'kotodik' az egyik vagy masik oldalhoz (itt a blogon meg foleg).

Hogy miert tort ki a haboru, erre is van kismillio teoria, igazabol eldonthetetlen.

A haboru kezdeten lehetett latni, hogy igazabol sok szerb se akarta ezt a haborut, ArBiH-ben is viszonylag sok szerb szolgalt, tehat a szerbseg megbelyegzese se egy kovetendo ut. Mas kerdes, hogy ahogy en tapasztalom, ok erosen negligaljak a kerdest, mintha nem is tortent volna semmi, ami mindenkeppen neheziti a megbekelest. Persze vannak 'pozitiv' peldak is, a szarajevo-i parlamentnel honapok ota kozosen tuntetnek a volt ArBiH es VRS veteranok (tipikus kelet-europai sztori).

Az biztos, hogy az EK/Nato szerencsetlenkedese csak olaj volt a tuzre. Elbaltazott beavatkozasok, szerencsetlenkedesek az egesz haboru alatt. Eloszor ugye az volt a terv, hogy nem avatkoznak be, de azert ott volt a fegyverembargo, ami nem kicsit hozta rossz helyzetbe a horvatokat, es kulonosen a bosnyakokat ( tengeren azert konnyebb kijatszani az embargot). Talcan kinaltak Boszniat (es Horvatorszagot) a nacionalista retorikaval felcukkolt szerbeknek, es ez nyilvan a masik ket haborus felnel kivaltotta, ahogy varhato is volt, az ellenreakciokat. Sok bosnyak szamara maga a bekekotes is 'csalodas' volt, hiszen '95-re a horvat/bosnyak csapatok mar egyertelmuen folenybe kerultek (beerett a horvat hadseregfejlesztes, kiutkozott a VRS emberhianya, illetve az ArBiH emberanyagban joval felulmulta a boszniai szerb hadsereget). Emberileg persze ez volt a legjobb dontes, a kitudodott szerb tomeggyilkossagok utan jobb bele se gondolni milyen sors vart volna Banja Luka, Doboj, es a tobbi szerb kezen levo telepules lakossagara (valoszinuleg ugy jartak volna mint a krajna-i szerbek, a legjobb eshetoseget feltetelezve).

Dayton elhozta a haboru veget, de nem teremtett beket Bosznia nepei kozott. Tul sok serelem, fajdalom, szenvedes lett a szonyeg ala seperve. Ismerek olyat, akiket a szomszedai fenyegettek, fosztottak ki a hazukat, ertheto szerintem hogy nem igazan akartak ezek utan ujra ott elni. Hasonlo esetek tortentek mindenfele felallasban, mindenhol vannak bunosok es aldozatok.

Sajnos az RS-ben tovabbra is az elszakadasparti, nacionalista duma van nyeregben, pedig ezt valoszinuleg nem fogjak hagyni bekovetkezni (az orszagon belul se, es a nagyhatalmak se, tul veszelyes precedenst teremtene).

Remelem hogy ha lassan is, de Bosznia az egysegesedes utjra lep, es remelem hogy felelesztheto a boszniai 'identitas'. Nagyszeru orszagot epithetnenek egyutt :)

Kicsit hosszu lett a post, bocsi :)

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2012.04.10. 21:00:37

@gyF: Nagyon jól összeszedted a bonyodalmak okának egy részét, és hogy mennyire nehéz egyértelműen rosszfiúk-jófiúk játszmává degradálni a konfliktust (talán abban mindenki egyetért, hogy a paramilitáris csetnik szabadcsapatok és a Szarajevóba a szerbekhez vagy Mostarba a horvátokhoz pénzért lövöldözni járó nyugati turisták egyértelműen a rosszfiúk táborát erősítik).

Még annyit tennék hozzá, hogy a nemzetközi teszetoszaság részben annak is betudható, hogy egzakt ismeretek hiányában fingjuk nem volt, hogy a Jugoszláviától frissen függetlenedő Bosznia-Hercegovina, vagy a Bosznia-Hercegovinától frissen függetlenedő Republika Srpska illetve Herceg-Bosna a támogatandó cél, hogy a különféle szerb krajinákról ne is beszéljünk. Ha a nyugat elismerte Szlovénia és Horvátország függetlenségi törekvéseit, akkor Boszniával sem tehettek volna másként, viszont ha tartják magukat a "Jugoszlávián belüli egykori szövetségi határok" elvéhez, akkor a Krajinai Szerb Köztársaság egyáltalán nem járható út. De ebben az esetben Koszovó sem lenne ma független. Viszont ha Koszovó ma független, akkor a krajinai szerbeket annó miért nem támogatták ugye... nehéz kérdések ezek. Tovább fokozza a furcsaságokat: a jugoszláv katonák vöröscsillagos sapkában hivatalosan a szövetségi állam egységéért, valójában egyre inkább Nagy-Szerbiáért harcoltak, de ezt a kívülállók túlságosan későn ismerték fel. horvátország pedig ott játszotta el a jófiú szerepét, amikor beavatkozott a boszniai háborúba, mégpedig először épp a bosnyákokat hátba támadva... :(
Az egykori SFRJ nagy nemzetiségei közül talán egyedül a szlovénok és persze a magyarok nem sárosak. (Nem a magyar állam, hanem a vajmagyarok persze.)

gyF 2012.04.10. 22:06:41

@bikmakk: Nem tudom, en szkeptikus vagyok ilyen szempontbol. Azert az UN es tarsaik eleg nagy apparatussal dolgoznak, tudtak szerintem hogy melyik oldalnak mi a celja a haboruban. Lehet hogy nekik epp ez volt a legmegfelelobb. Egy a regioban fejlettnek mondhato, eros, ~30 millios orszag helyett lett tobb kis, gyenge orszag, tobbnyire eleg komoly problemakkal. Csodalkozom, hogy miert nem a mersekelt, unionista partokkal, szervezetekkel targyaltak. A haboru elejen a horvatok kozott rengetegen egysegpartiak voltak, aztan persze a 'herzegovinai lobbi' (akiket Tuđman nagyon is tamogatott, hasonlo elkepzeleseik voltak mint neki) kerekedett felul, kulonosen Blaž Kraljević megyilkolasa, es a tobbi HOS vezeto kiiktatasa utan. Nyilvan a szerbek kozott is sokan partoltak az egyseges Boszniat, Sarajevo-t is sok hely szerb is vedte.

Ez a RSK/RS kerdes is erdekes, nyugati szemszogbol de szerb szemszogbol is. Irtad a szovetsegi hatarok elvet, ebbol a szempontbol sem hasonlitanam hozza Koszovot. Kosovo persze 'csak' tartomany volt, de ilyen szempontbol vedheto ez az allaspont, kvazi nem volt Szerbia resze (mig Krajna Horvatorszag resze volt Jugoszlaviaban is). Ha viszont az etnikum szerinti felosztast neztem, a dolog talan meg problemasabb: Miert 'kell' Szerbianak a ~95%-ban alban Koszovo (ezzel szemben RS egy Szerbiahoz csatolando regionak tekintheto)? Mi van akkor a Szandzsakkal, Macedonia alban lakta regioival, a Vajdasaggal, etc?

Ahogy irtad is egy korabbi cikkben (vagy kommentben), Bosznia a kulcs. Ha ott valami csoda folytan megszunik a megosztottsag, es valamilyen szinten visszater a 'boszniai identitas', az egy kivalo alap lenne a tobbi problemas kerdes megoldasahoz is.

Nyilvan ezt csak a helyi lakossag es vezetoik tudjak megoldani. De sajnos keves megfelelo embert latni. Talan az SDP fele egyesito politika beerik idovel.

Az is egy nagyon erdekes kerdes, hogy mi zajlott le azokban az emberekben, akik vegyes csaladokban eltek (Boszniaban, kulonosen Sarajevoban ez nagyon gyakori volt akkoriban). Egyszer a vonation meselte egy holgy, akinek szerb volt az edesapja, hogy a papa el sem tudta hinni hogy az 'ovei' ilyenekre kepesek lennenek, amig nem latta a sajat szemevel.

Erdekesek meg a nemreg bemutatott Fikret Abdić-tyhoz hasonlo figurak is, na meg hogy Nemanja Kusturica 'nepszerubb-e' Boszniaban, vagy Jovan Divjak Szerbiaban? :)

gyF 2012.04.10. 22:07:39

Legközelebb megpróbálok ékezeteket is becsempészni a comment-be :)

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2012.04.10. 22:17:19

@gyF: teljesen jó ékezetetek nélkül is. :)
Igen, a "Bosznia a kulcs" elvet továbbra is tartom. A nyáron egyébként oda készülök, megnézem, mi változott az elmúlt években.
www.youtube.com/watch?v=zlr0MQUP_DM

Milorad 2012.04.10. 22:44:00

@gyF: azért a szerbeket is meg kell értened. Én nem vagyok horvátellenes, de a 2.vh-ban majdnem 1 millió szerb CIVIL halt meg. Ez egy tény. Ebben a mészárlásban a horvát katolikus egyház is benne volt és nem ellenezte a mészárlást.( tisztelet a kivételnek). Továbbá nem azzal volt a gond, hogy létrtejött horvátország, hanem az a baj, hogy NEM valós, nem etnika határvonalakat húztak meg. Boszniában több mint 1,5 millió szerb él. Az ország nem bír fejlődni mert a két fél(+ a horvátok) álandóan szemben álnak egymással. Mi értelme van ennek az országnak? Ez így csak a nyugatnak jó mert ezek az országok lassabban fognak fejlődni. Horvátországban is igen sok szerb élt a háború előtt. Ez szándékos provokáció volt. Nem tudom mit vártak, hogy ezt tűrni fogják? Ha egy laikus ezt szemléli mit mond: ha Koszovó független a Boszniai Szerb köztársaság miért nem tartozik Szerbiához, vagy miért nem önálló? Ezt a kérdést senki sem meri feltenni? Szánzsdák más teszta mert ott 50% 50%-ban vannak muzulmánok és szerbek is. Olyan népcsoport, hogy bosnyák nem létezik ez egy kitaláció: Bosanci: BH-ban élő szerbek, Bosnjaci: ők is szerbek csak átvették a muzulmán hitet ezért ezt most kitalálták.

gyF 2012.04.10. 23:31:18

@Milorad: Én megértem a szerbeket, a háborúban választott eszközöket viszont nem tudom elfogadni. Tragikus az is ami a 2. VH-ban történt, de ez nem szolgálhat mentségül, az a horvátok keresztje.

Nehéz igazságot tenni a határvonalakkal is, hiszen ezek változnak az idők során (egy etnikum gyorsabb növekedésével is). Pont emiatt kötődnek a szerbek is Koszovóhoz, nem gondolom hogy az albánokat akarnák mindenképpen Szerbiában tudni. Nem tudom Boszniában hány szerb él, ugye '91 óta nem volt népszámlálás.

A kérdés feltevése szerb szemszögből teljesen jogos, de nyilván ezt meg is lehet forditani. Nehéz lenne igazságot tenni, túl sok történelmi, gazdasági és politikai érdek feszül egymásnak. Szerintem gazdaságilag Bosznia egy prosperáló állam lehetne, megosztva viszont sokkal kisebb esély lenne erre (elég ránézni a térképre). A megosztottság a jelenlegi szinten hosszútávon nem fenntartható, együtt könnyebben menne. Csak hát mindkét oldalon sok a sérelem, a bizalmatlanság, stb. Voltak ilyen tervek, egy Svájchoz hasonló föderatív állam szerintem ideális lenne (persze ehhez olyan politikusok is kellenének).

Szandzsák szerintem jó példa, a mai RS területén sem voltak abszolút többségben a szerbek a háború előtt.

A legbosszantóbb nekem az, hogy a Nyugat épp ilyen megosztott volt, és lám milyen jól együttműködik ma több régi ellenség is ( gondolj csak pl Németországra és Franciaországra), ebben a régióban (és ebbe beleértem Magyarországot is) meg valahogy nem akar működni a dolog.

A bosnyák témával kapcsolatban nem értek egyet veled. Bosnyák állam, Boszniai Királyság már az ottomán uralom elött is volt. Abban igazad van hogy a török uralom után sokáig nem volt bosnyák, boszniai identitás. Ennek legfontosabb oka az iszlámban gyökerezik: Az iszlám a muszlimokra mint egy népre tekint, nem országonként vagy külön nemzetekként. Egy muszlim ember elsősorban muszlim, és nem bosnyák, pakisztáni, egyiptomi vagy akár szerb. A bosnyák identitás az Osztrák-Magyar Monarchia idején erősödött fel, a Habsburgoknak kapóra jött egy reménybeli szövetséges pl. Szerbia ellen. Aztán a jugoszláv időkben muszlimként lettek elkönyvelve. Szóval ez nem egy tegnap kitalált dolog. Az ottomán éra előtt egyébként létezett független Boszniai egyház is.
Nem hiszem hogy a bosnyákok szerbek lennének, vagy horvátok, de nyilvánvaló hogy rokon népekről van szó.
Egyébként sincs jelentősége, az vagy aminek/akinek tartod magad, és bizony Boszniában sokan tartják magukat bosnyáknak.

Donna-CatOnAHotTinRoof 2012.04.11. 13:09:38

@Balt:
Off:

Majd ha már eltelt kellő idő és már nem érkezik érdemi komment a topichoz, majd akkor, jó?
Félek, szétoffolnám az egészet.
Hajlamos vagyok rá...

Annyi még idekívánkozik: nagyon sajnáltam mindazokat, akik nem járkáltak abban a régióban akkor, amikor már biztonságosan lehetett menni, de még nagyon jól látszottak a friss háború sebei.

Egészen más az is, ha csak eltévedünk Brac szigetének tartva Knin és Kraj felé. Voltak részek akkoriban, teljesen kiürült, szétlőtt házakkal, falvakkal, aknamező az út jobboldalán-baloldalán, megszámlálhatatlanul, robbanás-okozta kráterek (női eszemmel nem tudom pontosan, minek nevezhető a tájrendészet eme "neme"), szóval már ennyi is elég, hogy elképzeljünk egy háborút.

Tanulságos út egy ilyen, mindenesetre, és akkor, amikor mi voltunk, már teljesen veszélytelen volt, legfeljebb az ember jánya ne akarjon hirtelenjében pisilni, mert nincs hol...Messze van benzinkút vécével, jobbról, balról meg a drótkerítés és halálfejek is megteszik a magukét, hogy inkább az izzadást választja a kalandozó-portyázó:-D

Ami döbbenet volt, az talán Szerbia volt az embargó idején, hogy a szerbek nem voltak ellenségesek velünk, pedig akkoriban még állt a bál, mi, magyarok meg nem szimpatizáltunk túlzottan a szerbekkel. A szerbek inkább csodálkoztak rajtunk, mit keresünk éppen akkor arrafele, amikor aki csak tehette, kerülte őket, mint a leprásokat... Igaz, kifogtunk valami száj- és körömfájást, ami a háborútól független kellemetlen esemény volt, és csak az állategészségügyben volt jelentősége, persze voltak ellenőrző posztok ahol azt mondták: Na ruki (valami ilyesmit), ott csak bámultunk, mire rájöttünk, ki kell szállni a kocsiból, nem útlevelet lengetni a kocsiablakából, hanem kezet mosni egy lavórba, ecetes vízben. Azért türelmesek voltak velünk a hatóságiak.
A következő helyen (akkoriban sűrűn állítottak meg, de erre fel voltunk készülve), szállnánk ki és várnánk, hogy van valahol egy lavór, boldogan ismételjük ezúttal mi magunk: na ruki, na ruki, amikor is kiderül: most a csomagtartót kell felnyitni.
Harmadik helyen, ez már Belgrád közelében volt, ott is megállítanak, a férjem készségesen menne kinyitni a csomagtartót, pattanna ki a kocsiból, amikor kiderül: most a dokumentumok kellenek...

Aztán amikor még nem épült meg a mostari híd, látni azt a semmit, ami maradt, ahol még pár éve sikongva csúszkáltam a régesrégi, agyonkoptatott köveken, annyira símák voltak, hogy csúszott a szandálom, le is kellett vetnem és mezitláb átmennem a domború hídon...

Akkor, ott, Európáért fájt a szívem.

Nem tudom, ha nem volnék erdélyi, vajon akkor is ennyire érdekelne Délvidék, Felvidék, Kárpátalja.
A férjemet és fiamat hál'istennek "hivatalból" érdekli minden elszakított rész történelme, etnikai összetétele, a migráció, a magyarok sorsa, stb.

Talán ennek így kellene lennie nem csak ilyen "vegyes" családoknál, hanem az oktatásban feltétlenül.
Csak így tudunk elszámolni a múlttal, megérteni sok mindent, tudni, mit kerüljünk el, okulni, amiből még lehet...

Ja, nem, nem vagyok temesvári, ezt félreértetted. Temesvárt tipikus délvidéki városnak láttam sok-sok évvel ezelőtt. Tetszett, nagyon. A mentalitásuk is. Olyan etnikailag vegyes kiegyensúlyozott város se sok volt még a Monarchiában se:-)

ON

Donna-CatOnAHotTinRoof 2012.04.11. 13:15:34

@gyF: Számomra nagyon tanulságos volt olvasni a kommentedet.
Jól érthetően fogalmaztad és nekem sok információt adtál, főleg a Boszniával kapcsolatos "bosnyák" identitástudat azt hiszem nagyon találó.

Mintha az "eb" valóban itt lenne elhantolva.

Lehet, ettől függ, hogy lesz-e egy olyan Bosznia, amelyik sikeres és boldog ország.
Muszlimként, Európában.
Mert ők mindig is idetartoztak.

A Habsburgok tudták ezt.
Minaretjeikkel együtt is.

Balt 2012.04.11. 14:13:12

@gyF: Ne legyen igazam, de szerintem a dezintegráció még nem ért véget... Furcsa fintora a sorsnak, hogy Szerbia mára egyedüliként megmaradt "idegen" közig. egysége - hogy ne mondjam: "túsza" - a Vajdaság, ahol a magyarság a legnagyobb arányban (Észak-Bácskában itt-ott abszolút, de mindenképpen relatív többségben) képviselteti magát ex-Jugoszláviából. (Ha van Belgrádban annyi önmérséklet és bölcsesség, ez akár előnyükre is válhat az uniós csatlakozás küszöbén.)

Érdekes, hogy BiH tud államként működni gyakorlatilag két önálló közigazgatással, ahol voltaképpen mindkettő (többé-kevésbé) szatellitállam. Ezért szerintem inkább a belga példa a jó, mintsem a német-francia. (Bár Elzász-Lotaringiára nézve akár igaz is lehet, szerintem ott se teljesen harmonikus a viszony: azaz előbb elzásziak, mint franciák vagy németek.) :)

Balt 2012.04.11. 14:23:47

@Donna-CatOnAHotTinRoof: Ez itt pont, hogy nem off érzésem szerint. :)

Knint elég jól körüljártunk mi is, igaz, 2005-ben, de a nyomok nagyjából változatlanok. (Maga a város szinte érintetlen, a környéke viszont eléggé sérült, egész le Sibenikig (ill. a Krka/Cikola torkolatig). De már Plitvicétől (sőt, persze Karlovactól) látszanak a háború nyomai, különös tekintettel Zára környékére: itt akarták volna "lefűzni" Dalmáciát Horvátországról, ha jól rémlik, a maslenicai híd többször is gazdát cserélt. (Csoda, hogy átvészelte a háborút.)

MTi 2012.04.14. 10:48:02

@bikmakk: nekem pedig most ez jutott eszembe:
www.youtube.com/watch?v=chcun3ohgcM
A szarajevói TV-ben Senad Hadžifejzović bejelenti, hogy megkezdődött a háború. (figyelem: Senad nevét cirilül írták ki!)

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2012.04.14. 15:48:01

@MTi: A hagyomány szerint nem úgy volt, hogy egyik nap cirill betűs Híradó ment, a másik nap pedig latin?

MTi 2012.04.14. 21:45:27

@bikmakk: látod, erre már nem is emlékszem - akkor ez fel sem tünt.
Az első videón az első pillanatokban vörös téglás többemeletes épület látszik (a tömeg azt kiabálja: izadjite studenti): ez a nedžarići kollégium - laktam ott 1988-1991 között...
Úgy emlékszem, hogy március elején(?) már "ismeretlen" fegyveresek blokán alá vették Szarajevó egyes részeit, konkrétan Grbavicát és Vracát - de 1-2 nap múlva reneződött a helyzet. Mint később kiderült, a szerb erők tartottak "főpróbát". Ezt követően, ha jól emlékszem március 20-22 között, még jártam Szarajevóban. Szerbián keresztül mentünk, és Zvorniknál léptünk be Boszniába, majd - végig szerb területen haladva, Pale felől jutottunk be a városba. Néhány nappal később ugyanezen az útvonalon távoztam. A városból menetoszlopban vonult kifelé a JNA, fel a hegyekre... Két hét múlva megkezdődött a háború...

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2012.04.15. 02:25:34

@MTi: Nem irigyellek. Úgy értem: a Szarajevóban töltött időszakért igen, de ami utána történt és hogy a tévében látott helyszíneket konkrét emlékekhez tudtad kötni... na azért nem. Egyébként tartod még a kapcsolatot az ottaniakkal? Volt olyan jóbarátod, akivel valami nagyon rossz történt?

MTi 2012.04.15. 12:03:31

@bikmakk: a Facebook csodákra képes! :)
Igen, különösen az utóbbi időben sikerült egyre több volt évfolyamtársammal felvenni a kapcsolatot. Elmondhtom, hogy a Vajdaságtól Kanadáig "szóródtak" szét... Persze vannak olyanok is, akik Boszniában/Szarajevóban maradtak.
Eddig biztosan tudom, hogy egy jó ismerősöm a Markale-piac elleni aknavető-támadásban vesztette életét, egy másik pedig a hercegovinai harcokban - ő oda valósi volt - esett el.
Sokukról - főleg a lányokról, mivel ha férjhez mentek megváltozott a vezetéknevük - azonban nem tudok semmit

Donna-CatOnAHotTinRoof 2012.04.15. 12:55:16

@MTi: Nem tudok reagálni legtöbb kommentedhez, mert szerencsére nem volt részem ilyen kemény élethelyzetekben, mint egy háború kitörésénél jelen lenni, és bármikor célpont lenni.

Viszont nagyon-nagy odafigyeléssel olvasom minden sorod, mert a te életed sok vajdasági magyar életét modellezheti.

Szeretem azokat a dolgokat is, amiket belinkelsz, holott nem értem, valamit azért érzékelek belőlük - és ez lenyűgöz, sokszor fogva tart és gondolkodok még azután is sokáig egy-egy mondatodon, szavadon, linkeden, amikor már régesrég becsuktam a blogot és teszem a hátköznapi dolgom.

MTi 2012.04.15. 15:30:49

@Donna-CatOnAHotTinRoof: hát, az ember általában nincs tudatában, hogy történelmi események résztvevője, hiszen azok abban a pillanatban csak napi történések - történelemmé csak később lesznek. Hogy célpont lehettem volna? Nos, akkor ez egy pillanatra sem jutott eszembe... csak utólag, pl. hogy ott a boszniai hegyek között el is "tűnhettem" volna. De más volt a sorsom: nekem szerencsém volt, eljöhettem onnét - persze, valójában csak "vendég" voltam.
És beismerem: az utolsó pillanatig nem hittem, hogy ott háború lesz! Sajnos lett, és milyen szörnyű...

Donna-CatOnAHotTinRoof 2012.04.16. 11:31:47

@MTi: Ilyen komoly élethelyzetben nem voltam - mint már írtam. A romániai forradalomkor fordulhattam volna elő veszélyes helyeken, de megúsztam, mivel éppen mentünk "haza", amikor kemény határzár fogadott, ez még november utolsó napjaiban volt. Aznap éjjel már mindenkit visszafordítottak a hatértól és a határők se szóltak egy kukkot se. Gobndolom, ez szigorú parancs volt. Már "fent" erősen értek a később bekövetkezett események.

Sok mindent megértem én ott, azon a határátkelőn - igazi, kellemetlen motozást is - több mint 24 órás sorbanállást, stb. - de ilyen, hogy se cigaretta, se kávé, se valuta ne segítsen, ilyen nem volt amióta világ a világ...
Akkor már tudtam, nagyon nagy lehet a baj.

Mikor elindultunk, ugyan volt már az itteni rádióban figyelmeztetés, hogy legfeljebb 1-2 embert engednek át, nem tudni, mi van a román határon, de mi hajrá! nekivágtunk így is.

Nem tudtunk már átjutni.

Nyilván, ez szerencse, de azért ezzel és is úgy vagyok, mint te: akkor nem tudtam, hogy történelem az, ami zajlik, csak mentem volna mindenáron, mert valami hajtott, nyugtalan voltam. Még éltek ott rokonaim, barátaim.

A helyzeten semmit sem tudtam volna befolyásolni, de valahogy még nő létemre se tudok belenyugodni a mai napig se, hogy nekem ott kellett volna lennem, és átélnem az átélnivalókat. Úgy érzem kihagytam a sorsomból egy részt...

Igazad van: az emberben akkor, ott, adott helyzetben nem tudatosul, hogy igen, ez most történelem.
Csak teszi a dolgát, viszik az események...

Te azonban valóban célpont lehettél volna.
Megrázó lehet átélni barátok, ismerősök halálát. Akik a tetejében fiatalok voltak.

Te bizonyosan soha nem tudod már feledni ezt a háborút.

Valahogy én se, és nem tudom, miért nem, miért ráz meg még ma is?

A linkjeidet személyesen megköszönöm, mert nagyon kifejezőek: akár zene, vagy bármi, amit belinkelsz.
Érdeklődéssel nézem, hallgatom.

Talán még a nyelvismeret hiánya se mindig akkora probléma...A képek, a hangulat önmagáért beszél.