Azt, hogy a Facebookon, blogokon, vagy bármilyen más interaktív internetes felületen két komment után el lehet jutni egymás anyázásáig, mindenki tudja. Velem megható módon a napokban pont ennek az ellenkezője történt.
A szerb elnökválasztás éjszakáján bikmakk kolléga blogunk Facebook-oldalára kitett egy karikatúrát az új szerb köztársasági elnökről, Toma (egykori temetőigazgató) Nikolićról, amint éppen sírt ás. Szerbia sírját. Olyan szerb anyanyelvűek árasztották el lájkokkal és kommentekkel (pro és kontra) ezt a Facebook-bejegyzést, akiknek semmilyen kapcsolatuk nincs Magyarországgal, de még a vajdasági magyarsággal sem. Köztük egy teljesen hétköznapi vezetéknevet, viszont Engels utónevet viselő ember. Poénból ráírtam és a ritka nevéről érdeklődtem. Kissé provokatívan rákérdeztem, hogy vajon milyen templomban keresztelték a szülei Engelsnek. Nyilván abban biztos voltam, hogy ha tényleg ez az igazi neve, akkor pap nem keresztelte meg, vagy legalábbis nem erre a névre. (Egyébként Jugóban elég könnyen lehetett bármilyen utónevet adni az újszülötteknek. A roma populáció körében ezért az aktuális akcióhősökről gyakran neveztek el gyerekeket, így nem kevés mostanság a harmincas Sandokan és a pár évvel fiatalabb Rambo.) Engels vette a lapot és félig viccesen válaszolt. Sokat nem akartam foglalkozni a dologgal, de egy gyors Google-ellenőrzéssel kiderült, hogy az illető keresztutóneve tényleg Engels, ugyanis szerepel a szerbiai mérnöki kamara honlapján a tagok között. Válaszoltam neki egy pár soros, barátságos hangvételű kommentben, egyben szabadkoztam, hogy nem beszélek kifogástalanul szerbül, nézze el esetleges nyelvhelyességi hibáimat, mivelhogy mi Magyarországról, Budapestről írjuk a Serbia Insajd blogot. És íme Engels "barátom" második Facebook-üzenetének fordítása:
Styxx, öregem, most én kell, hogy azt mondjam neked, KIRÁLY VAGY. Több okból nem kommentáltam korábban. Nem volt elég időm, mert annak ellenére, hogy nyugdíjas vagyok, melózok egy kis kapitalistánál, hiszen köztudomású, hogy Szerbiában micsoda luxusnyugdíjak vannak. Azt szeretném neked elmondani, hogy semmi gond nincs a szerb nyelvhasználatoddal, nem is emlékszem, hogy egyáltalán vétettél-e hibát, de ha be is csúszott néhány apró nyelvtani hiba, a lényeg, hogy MI EMBEREK MEG TUDJUK ÉRTENI EGYMÁST. Sajnálom, hogy még nem találták fel azt a fülbe helyezhető fordító halacskát [Bábel-hal], mint amiről a "Galaxis útikalauz stopposoknak" ír, hogy mindannyian megérthessük egymást. Haha, ez nagy királyság lenne. Viszont talán a zene el tudná játszani ezt a szerepet. Emlékszel az OMEGA együttes fenomenális dalára, "Devojka biserne kose", "Gyöngyhajú lány" [ezt így, korrekt magyar helyesírással szúrta be, vagyis bizonyára kiguglizta az öreg Engels, ami egy nyugdíjas korú nem magyar embertől viszonylag komoly teljesítmény, főleg ha pusztán egy Facebook-kommentre ír választ – Styxx] talán az a szám eredeti magyar címe. Ezt a dalt a Scorpions is feldolgozta. A JÓ DOLGOK GYORSAN TERJEDNEK, SAJNOS A ROSSZAK IS. Ha Belgrádban jársz, fennt van a profilomon a címem, jelentkezz, hogy koccinthassunk a RÉGI SZÉP IDŐKRE, vagy a JOBB ELJÖVENDŐ IDŐKRE, esetleg a VILÁG ÖSSZES JÓ EMBERÉRE. (Meg természetesen a csajokra is, haha.) És meg ne feledkezzek a VILÁG PROLETÁRJAIRÓL. A lányom nemrég Budapesten kirándult és elbűvölte a város szépsége. …Lefárasztottalak barátom, ne haragudj rám, csupán örülök, ha normális, rendes emberekre bukkanok. Magamról még csupán annyit, hogy Zágrábban születtem, a szüleim mindketten dalmát származásúak, egész életemet Belgrádban éltem le, magamat pedig EREDETI JUGOSZLÁVNAK tartom és ez már így is marad (eh, le se tagadhatom, hogy még most is komcsi vagyok, haha). Styxx, még egyszer minden jót ÉS VAN MÉG REMÉNY, HOGY JOBB LESZ A VILÁG.
Tudom, hogy egy ilyen csöpögős üzenet inkább afféle "szeressük egymást gyerekek" stílusú, karácsonyi posztba illik (Engels és a karácsony együtt?), de most friss és forró. Távol áll tőlem a kommunizmus, a jugonosztalgia is legfeljebb forma nálam és nem tartalom, hiszen az sem volt jobb világ, bár nem úgy kellet volna véget érnie, ahogy megtörtént. De mégis meg van annak a varázsa, amikor egy más nemzetiségű, világnézetű és korú embernek a második kommentje ennyire nyílt és pozitív.
