Kereskedelmileg az amerikai mögött az egyetlen stabil filmiparral bíró nagyhatalom India. Sőt, a bollywoodi stúdiókban évente több, mint 800 nagyjátékfilmet forgatnak, míg Hollywood beéri körülbelül 600-al. A bollywoodi filmek nyugati szemmel naivak, giccsesek és hosszúak, de minden relatív; ha a nyugati féltekét hárommilliárd Hamvas Béla népesítené be, akkor nyilván nem a Terminator-mozik lennének a kasszasikerek, hanem mondjuk Tarr Béla pörgős akciójelenetektől száz százalékosan mentes alkotásai.
Piranban dübörög az indiai filmipar
A bollywoodi zsánerfilmek kliséi közé a zenés táncbetétek, és a szerelem-gyűlölet-harag-szomorúság, mint dramaturgiailag kötelezően ábrázolandó érzelmek, na meg a szigorúan elvárt happy end mellé tartozik a pazar tájakon forgatott kültéri jelenetsorok felvétele is. Mindez azzal kezdődött, hogy az indiai filmekben kell egy magas hegyek között játszódó jelenet, mert ott az a szerencse és a boldogság szimbóluma.
A bollywoodi filmguruk rájöttek, hogy a Himalája-jeleneteket egyszerűbb (és suprize! olcsóbb) a svájci Alpokban leforgatni, mint otthon az igazi Himaláján, hiszen annak ellenére, hogy Svájc a világ egyik leggazdagabb országa, míg Indiában a lakosság jelentős része mélyszegénységben él, a fejlett infrastruktúrájú alpesi országban egy olyan, logisztikai szempontból bonyolult tevékenységet, mint a magashegyi, külső helyszínű filmforgatást flottabbul, gyorsabban, kiszámíthatóbban és végső soron olcsóbban lehet kihozni, mint odahaza, Indiában.
Alpok-India
Ezért a pár rúpiáért mozijegyet váltó indiai utcagyerekek könnyebben felismerik a svájci államvasutak logóját, mint a világ összes, nem Svájcban élő kiskamasz. Az újításoktól egyébként berzenkedő indiai filmesek egy valamit viszont mégis bevállaltak: immár nem csak a hegyvidék, mint a szerencsét hozó elem az, amit kajálnak a filmjeik fogyasztói, hanem minden (számukra egzotikus) gyönyörű táj a világ minden sarkáról, hiszen az anyatermészet olykor annyira szép, hogy az már-már giccses. Na meg persze az épített környezet szépségei is feledtetik legalább arra a három-négy órára, amíg a film tart (egy szünettel) a nézők jelentős részét kiadó nincstelenek mindennapi nyomorát. Így került a képbe Szlovénia, a tengerparti Piran hangulatos óvárosával, Bledben, a csöppnyi hegyvidéki tó közepén fekvő kicsiny szigetre épített kolostorral, és a Júliai-Alpokkal, mint háttérrel.
A táncjelenetekben a főszereplő köré előszeretettel telepítenek helyi
táncosokat, hiszen az indiai nézők számára izgalmasan egzotikusak
a fehér bőrű, ráadásul szőke vagy vörös táncoslányok
Egy viszonylag szerény, de még sem elhanyagolható, húszmillió dolláros produkció külső jeleneteiből forgattak hat napon keresztül Szlovéniában.
"Erre baszik a hindu!"
(In memoriam dr. Erdős Péter)
Natarajan Ramji, a Travel Masters India Corporation vezetője elmondta, hogy cége bollywoodi produkciók forgatására keres helyszínt világszerte. Horvát újságíróknak kifejtette, hogy Horvátországban is járt, Zágrábban, illetve a dalmát tengerparton Trogirban, Splitben és Zadarban is körülnézett, sőt még a Plitvicei- tavakat is megnézte [csak nem a Gojko Mitiċ-féle NDK-s Winettou bollywoodi remake-jére készülnek?], a helyszínek gyönyörűek, a vele kapcsolatba került helybéliek is kedvesek és professzionálisak, csak sajnos a bürokratikus nehézségek miatt feladta, hogy horvát helyszínt közvetítsen ki Bollywoodnak, pedig ebbe a stabil bizniszbe nem rossz bekerülni, ugyanis az indiai filmipar éves nyereségét 1.3 milliárd dollárra becsülik.