Interjúalanyunk Dr. Hoffmann Tamás, a Corvinus Egyetem adjunktusa, a nemzetközi humanitárius jognak, valamint a nemzetközi büntetőjognak, ezen belül is a fegyveres konfliktusok minősítési problémáinak a szakértője. 2004-ben, posztgraduális tanulmányai során fél évig Hágában a Jugoszláv Nemzetközi Büntetőtörvényszék Fellebbviteli Ügyészségén dolgozott gyakornokként. Jelentős számú tudományos publikációiról bővebben klikk ide.
Mennyire jellemző, hogy Hágában a másodfokú bíróság ilyen radikálisan megváltoztatja az elsőfokú ítéletet?
Nem gyakori, de nem is precedens nélküli: az elmúlt években Gotovinán és Markačon kívül 11 vádlottat mentettek fel minden vádpont alól, ezek közül 4 személyt elsőfokon végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítéltek, az ő ítéletüket a Fellebbviteli Tanács változtatta meg.
Több, mint három évig tartott az elsőfokú per, ahol 145 tanút is meghallgattak, a másodfok is legalább egy évet foglalkozott az üggyel. Érdemben jelentős számú és súlyú új bizonyítási eljárást folytatott le a Fellebbviteli Tanács?
A Fellebbviteli Tanács egyáltalán nem folytatott le új bizonyítási eljárást. A Törvényszék eljárási joga értelmében a fellebbviteli szakaszban a Tanács az elsőfokú eljárás során felmerült bizonyítékokat mérlegeli újra, új bizonyításra csak kivételes esetben van lehetőség. Ebben az ügyben ennek megfelelően a Fellebbviteli Tanács elutasította mind az Ügyészség, mind Gotovina és Markač bizonyítási indítványát.
Az ominózus 200 méteres szabály megszegését (vagyis, hogy a tüzérségi támadás során legalább 200 méter távolság kell, hogy legyen a katonai célpontok és a civil lakosság között) életszerű, hogy valóban nem bizonyították hitelt érdemlően az első fokon?
A nemzetközi humanitárius jog (illetve egyben a nemzetközi hadijog) egyik legvitatottabb területe a célpontválasztás kérdése. Afelől nincs vita, hogy kizárólag katonai célpont támadható, polgári lakosság támadása, illetve a katonai és polgári célpontok közötti megkülönböztetés elmulasztása háborús bűncselekmény, azonban figyelembe kell venni, hogy a katonai célpontok támadása együtt járhat a polgári lakosság körében okozott pusztítással is, akár azért, mert a katonai célpont közelében polgári személyek tartózkodnak, akár a célpont jóhiszemű, de téves kiválasztása következtében, de a tüzérségi lövegek is különböző tényezők miatt (pl. szélviszonyok, látási viszonyok, a fegyver eredendő pontatlansága stb.) polgári lakosok között csapódhatnak be.
Az elsőfokon alkalmazott mechanikus "200 méteres távolság"-szabálya teljesen példa nélküli és a bírói tanács sem magyarázta meg, hogy mire alapozva alkalmazta ezt a tesztet. A katonai jogászok körében szerte a világon óriási felháborodást keltett ez a megközelítés, és a szakértők körében egyértelmű volt az a vélekedés, hogy ennek elfogadása alapjaiban ásná alá a nemzetközi humanitárius jog érvényesülését, mivel alapvetően életszerűtlen követelményeket próbálna rákényszeríteni a katonákra, ahelyett, hogy a különböző harctéri körülmények mérlegelése mellett határoznak meg, hogy mekkora területen belül minősülhet jogszerűnek egy támadás. Lásd például ebben a szakmai publikációban.
Nem véletlen, hogy a 200 méteres szabály elvetésében a Fellebbviteli Tanács valamennyi bírája egyetértett, tehát az a két bíró is elfogadhatatlannak tartotta, akik a vádlottak bűnössége mellett szavaztak. Más kérdés – és ebben egyetértek a különvéleményt megfogalmazó bírákkal -, hogy a Fellebbviteli Tanácsnak ezt követően részletesen meg kellett volna vizsgálnia, hogy más megközelítéssel alapvetően jogszerűnek vagy jogszerűtlennek minősül-e a Vihar-hadművelet során végrehajtott tüzérségi támadás, erre azonban sajnos nem került sor.
Knin lángokban - Vihar '95
Nyilván Hágában bíráskodni a jogászi hivatás egyfajta betetőzése. Biztos, hogy a bírák kizárólag legjobb tudásuk, az alkalmazandó jogszabályok és a lelkiismeretük alapján döntenek, morálisan kivétel nélkül Bibó István-szintű jellemek és nem befolyásolhatja őket, ha olyasmivel kecsegtetik őket például, hogy levezetésként egy zsíros professzori állást kínálnak fel az USA valamelyik top egyetemén, pazar publikálási lehetőséggel, csak legyen "olyan" az ítélet?
Az ICTY-ban bíráskodó jogászok kivétel nélkül prominens pályát futottak be már kinevezésük előtt is. Többségük saját államuk legmagasabb bírói pozícióiban volt (Legfelsőbb Bíróság, Alkotmánybíróság), mások pedig kiemelkedő akadémiai karrier után kerültek Hágába. A Jugoszlávia Törvényszék jelenlegi elnöke Theodore Meron, aki a jelen ügyben a tanácsvezető elnök is volt, véleménye bizonyára nagy hatást gyakorolt két kollégájára, akik Gotovina és Markač felmentésére szavaztak. Meron professzor évtizedek óta Amerika egyik legnagyobb presztízsű egyetemén, az NYU-n (New York University) professzor, a nemzetközi humanitárius jog egyik legkiemelkedőbb szakértője, akinek publikációs listája kilométeres hosszúságú. Nagyon nehéz elképzelni, hogy mit lehetne felajánlani a világ egyik legjobbjának tartott nemzetközi jogászának ahhoz, hogy "olyan" legyen az ítélet...
Theodore Meron - A Fellebbviteli Tanácsban elnöklő bíró
Pusztán merész összeesküvés-elmélet, vagy lehet némi alapja, hogy a másodfok felmentése nem véletlen, már csak az alábbiak miatt is: egy amerikai bíróság befogadta a krajinai szerbek tízmilliárd dolláros keresetét, akik a Horvát Hadsereget felkészítő amerikai katonai tanácsadó céget perlik, viszont ezzel a mostani jogerős hágai ítélettel a muníciójuk csökkent a krajinai szerb felpereseknek. Ön szerint lehet összefüggés a két per között?
Nagyon nehéz belátni, hogy a Fellebbviteli Tanács bíráinak pontosan miért állna érdekében az, hogy a krajinai szerbek kártérítési igénye kudarcot valljon. Az ítélet ugyan potenciálisan befolyásolhatja az eljáró amerikai bíróságot, de valószínűleg egy esetleges hátrányos ítéletet valószínűleg nem erre lehetne majd visszavezetni. Jóval nagyobb problémát jelent a kereset szempontjából az, hogy az USA Legfelsőbb Bírósága jelenleg mérlegeli, hogy vajon összeegyeztethető-e a joghatóságot biztosító Alien Tort Statute-tal az, hogy jogi személyek ellen indítanak kártérítési eljárásokat. Ha a Legfelsőbb Bíróság ezt nem tartja elfogadhatónak – és jelenleg erre látszik nagyobb esély -, akkor az eljárást meg kell majd szüntetni.
Az elsőfokú ítélet indokolásában Gotovináék mellett kitértek a korabeli horvát politikai elit, így néhai Franjo Tuđman államfő felelősségére is, hiszen Gotovina csak az operatív parancsnoki meghívottja volt annak a titkos Brijuni megbeszélésnek, ahol a Vihar-hadműveletről döntöttek. Horvátországban most úgy tálalták az ítéletet, hogy nem csak Gotovinát, hanem egész Horvátországot mentették fel és a háborúnak igazándiból csak most lett vége. Mindezt a szerbek többsége viszont a horvát háborús bűnösök futva hagyásaként éli meg. Ön szerint a hágai törvényszéknek nem kellene hangsúlyosabban kommunikálnia, hogy az öt bíróból álló testületben az amerikai elnök, a jamaikai és a török bíró felmentésről szóló igenje mellett az olasz és a máltai bíró szinte az összes vádpontban nemmel szavazott (azaz az első fokú verdikt helybenhagyása mellett), vagyis Gotovinát és Markačot csupán 3:2 arányban mentették fel, távolról sem egyhangúan? Egy 3:2-es végeredmény sok mindent takarhat, erről anno Puskás Ferencék is mesélhettek volna a berni NSZK-Magyarország 3:2 után.
A másodfokú ítélet jelentős hiányosságának tartom azt, hogy nem hangsúlyozta jobban, hogy annak ellenére, hogy nem bizonyítható, hogy Gotovina és Markač a krajinai szerbek elüldözésére irányuló bűnszövetségben vett részt, illetve az ostrom során és után a polgári lakossággal szemben elkövetett bűncselekmények elkövetéséért nem viselnek felelősséget, de ilyen cselekmények ettől függetlenül jelentős számban fordultak elő, és ezért a horvát politikai vezetés is felelős. Az ítéletben ugyan utalást tesznek erre, illetve arra a tényre, hogy a krajinai szerbekkel szemben diszkriminatív jogi szabályozást léptettek életbe, de ez elsikkad a szövegben, így az ítélet alkalmassá válik arra, hogy Horvátország propagandacélokra használja fel.
Azt viszont nem tartom alapvetően problematikusnak, hogy a vádlottakat 3:2 arányban mentették fel. Ha egy büntetőbíróság bírái között nézetkülönbség van a vádlottak bűnösségét illetően, akkor szerencsésebbnek tartom, ha felmentő ítélet születik, mintha kétséges jogi megközelítés alapján ítélnének el valakit.
Makrač (a képen balról) és Gotovina már felmentésük napján, horvát állami repülőgéppel hazatértek
Nem léptünk vissza ezzel az ítélettel egy kicsit Nürnberg felé, ahol is kizárólag a vesztesek felett törtek pálcát? Nyilván minden pártatlan kívülálló úgy látja, hogy a Miloševiċ vezette nagyszerb politikai agresszió volt a "főgonosz"-erő a délszláv háborúban, de mit vétettek például azok a gyerekek, akik családjukkal együtt mindenüket ott kellett, hogy hagyjanak, és el kellett, hogy meneküljenek a szülőföldjükről? A tanács olasz nemzetiségű tagja,Fausto Pocar bíró is leírta különvéleményében, hogy bizonyítottan a négy, intenzív horvát tüzérségi támadással sújtott krajinai városból csak Kninre több, mint kilencszáz lövedék hullott, és dokumentáltak Tuđman elnök azon szavai, miszerint: "A szerbek úgy menekültek el, hogy sem a piszkos pénzüket, de még a szennyes ruháikat sem volt idejük összeszedni."?
Nem tartom szerencsésnek, hogy az ítélet nem adott részletesebb elemzést a felmerülő jogi problémákról, hanem néhány paragrafusban elintézte például a polgári lakosság elleni támadás kérdéskörét azzal, hogy az elsőfokon eljáró bírói tanács téves jogi megközelítést alkalmazott. Ugyan ez alapvetően igaz, de az egyes szituációk részletes elemzésével feltárhatta volna a kérdéskör komplexitását, így viszont a laikusban valóban kialakulhat egy olyan kép, hogy a horvát támadás minden részletében jogszerű volt.
Itt alapvetően nem erről van szó, hanem arról, hogy az elsőfokú bíróság nem megfelelő jogi megközelítést alkalmazott, amit a Fellebbviteli Tanács megsemmisített, viszont nem helyettesíthette a vádlottak számára hátrányos más jogi megközelítéssel. Nem kizárt, hogy egy megismételt elsőfokú eljárásban akár a vádlottakat megfelelő jogi érvelés mellett is bűnösnek találhatták volna, erre azonban már nem kerül sor.
Nürnberg (és Tokió) felé azonban aligha léptünk vissza, mert az ICTY a konfliktusban érintett valamennyi fél által elkövetett nemzetközi bűncselekményeket vizsgálta. A mostani felmentő ítélet pusztán annak a következménye, hogy a Tanács a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem találta minden kétségen felül állónak, hogy a vádlottak bűncselekményt követtek el, ahogy egyébként a Nürnbergi Törvényszék is felmentette Hans Fritzschet, Franz von Papent és Hjalmar Schachtot is.
Zágráb főterén százezren ünnepelték a felmentett tábornokokat
Ugyan inkább biztonságpolitikai és nem nemzetközi büntetőjogi kérdés, de nem érzi úgy, hogy ezzel az ítélettel Horvátország "túlnyerte" magát, hasonlóan mint például Izrael a második arab-izraeli háborúban, és aminek ők maguk is a kárát látják?
Ahogy már korábban is hangsúlyoztam, problematikusnak találom, hogy az ítéletet fel lehet használni propagandacélokra. Félő, hogy ezután Horvátországban tovább csökken a valószínűsége annak, hogy szembenézzenek azzal, hogy horvátok is követtek el nemzetközi bűncselekményeket szerbek és bosnyákok ellen, és ezzel a régióban való megbékélés lehetősége is jelentősen megnehezül.
Belgrádban horvát zászlót égettek az ítélet ellen tiltakozó foci-ultrák
