Szerbiában kezdenek ráébredni, hogy az ország költségvetése nem vetekedhet az Egyesült Arab Emirátusokéval, ezért az ifjúsági és sportminisztérium a múlt hónap végén felemelte a hivatalosan Nemzeti Sportelismerés nevet viselő, a köznyelvben és az újságokban sportolói nyugdíjként ismert havi állami juttatás korhatárát 35-ről 40 évre.
Vagyis, ezentúl a negyvenedik betöltött életévtől jogosultak a nemzetközi versenyeken Szerbiának érmet szerzők havi állami apanázsra. Így azok az élsportolók, akik netán már harmincöt évesen visszavonultak, kénytelenek dolgozni menni, hacsak nem takarítottak meg annyit ˗avagy házastársi, esetleg rokoni támogatással ki tudják bekkelni az elkövetkező öt évet˗, amikor is részesülnek a szerbiai viszonylatban akár tisztes, magas-középosztálybéli juttatással is felérő luxusnyugdíjból.
Déli szomszédunknál nem érvényesül az a magyarországi sportoló-támogató elv, miszerint (egy feketeöves közpénz-újraelosztót parafrazálva): "Aki nem olimpikon, az annyit is ér."
Ugyanis az olimpiai érmesek mellett a világbajnokságokon, európai bajnokságokon, paralimpián, sakkolimpián, tenisz Davis-kupán és Fed-kupán érmet szerzők is kapnak állami nyugdíjat.
Természetesen Szerbiában is az olimpiai arany a legfényesebb, és a legzsírosabb luxusnyugdíjat is azért hozza a postás, de például egy világbajnoki aranyért is annyi pénz dukál, mint egy olimpiai ezüstért.
A szerb sportminisztérium honlapján a 2011. augusztusi adatok nyilvánosak. Akkor 131. 933 dinárt (mai árfolyamon közel háromszázhatvanezer forintot) fizettek az olimpiai aranyérmeseknek, míg az olimpiai ezüstérmesek és a világbajnokok havi luxusnyugdíja 109. 944 dinár (nem egész háromszázezer forint) és értelemszerűen a nemzetközi sportverseny presztízsével és az érem színével csökkennek az összegek. Egy európai bajnoki bronzérmes átszámítva havi százhúszezer forintot kapott.
A szerb sportminisztériumi adatbázisban a luxusnyugdíjak mellett az aktív sportolóknak megítélt ösztöndíjasok listája is feltüntetésre került. Az ösztöndíjasok sportáganként eltérő havi ösztöndíjban részesültek. Bizonyára a szakágak lobbiereje volt a mérvadó abban, hogy kinél mennyi az annyi. Illetve esetleg azt is figyelembe vették, hogy kik juthatnak egyéb, például szponzori bevételhez. Az összes küzdősportos a maximális, átszámítva havi száznyolcvanezer forint állami ösztöndíjat kapta, de érdekes mód a tekézők és a sporthorgászok is a legmagasabb havi díjazásban részesültek, míg a labdarúgók ösztöndíjasai kivétel nélkül a női szakágból kerültek kiválasztásra, sőt, még öt jet-skiző is kapott havi sportösztöndíjat.