Egy belga fotóművész észrevette azt a furcsaságot, ami hosszú évtizedek óta mindenkinek ott volt az orra előtt, aki az egykori Jugoszláviában nőtt fel, vagy akár csak utazgatott arrafelé. Éspedig a második világháborús emlékművek futurisztikus, földönkívüli civilizáció nyomait sejtető képi világát.

Egy londoni galériában most megrendezésre kerülő kiállítása a brit publikum nem várt intenzitású érdeklődését váltotta ki.

A "Spomeniks" (szerbhorvátul, angol többes számban: emlékművek) alcímet viselő blokk tartalmazza az 1960-as, 70-es években Jugoszláviában felállított második világháborús emlékművekről készült képeket. A fotós londoni kiállításán egyben ez a tematikus válogatás váltotta ki a látogatók legnagyobb tetszését.

Dušan Džamonja szobrászművész sasszárnyakat idéző alkotása
a Guardian kritikusát Picasso szimbólumvilágára emlékezteti

"Ezek az ittfelejtett emlékművek mint ha ha csak földönkívüliek rejtélyes objektumai lennének, avagy egy Pink Floyd-album borítójáról köszönnének ránk vissza." – írja Joshua Surtees, a Guardian egy másik kritikusa.

"Egy horvát lapban azt írták rólam, hogy egy őrült srác valahonnan Európából azért jött ide, hogy elfelejtett múltunk nyomait fotózza, és hogy nagyon fura figura vagyok." – mondta Jan Kempenaers.

A fotós három évet töltött a többnyire elhanyagolt, gyakran levizelt és összegraffitizett emlékművek fényképezésével. "Egy kicsit talán sikerül visszaadnom az emlékműveknek a büszkeségükből." – mondta a Port magazin munkatársának.

A jellemzően győztes, második világháborús partizán csatáknak emléket állító alkotások nonfiguratív motívumainak az az állítólagos indoka, hogy (a soknemzetiségű szövetségi államban a feszültséget kerülendő) Tito nem akart egyik etnikumhoz tartozó hadvezérének sem emlékművet állítani. A Vasfüggöny mögött jól bevált, duzzadó izmú munkás-paraszt legények és kendős leányok szocreál vonulatától pedig talán a modernebbnek tűnő, absztraktabb vonalak hangsúlyozásával akart kitűnni a liberálisabb, harmadik utas jugoszláv kultúrpolitika.

Mindenesetre annak idején, gyerekkoromban az osztálykirándulások kötelező látványelemeként nem sok izgalmat leltem ezekben a szobrokban, de ezeket a fotókat újranézve tényleg van bennük valami impozáns. Mintha csak a szobrászok latin-amerikai azték és maya indián totemoszlopokat, és Makovecz organikus épületeinek a világát ötvözték volna, alaposan begombázva.

Erre a boszniai szoborra konkrétan emlékszem,
Még fel is futottunk a képen nem látható lépcsőkön a talapzatig egyik osztályátrsammal.
A sutjeskai csatában elesett hétezer partizánnak állít emléket és a folyócska szorosát formálja.

A horvátországi Jasenovacban 1966-ban építették fel Bogdan Bogdanović alkotását.
A vasbetonból készült virág a legnyagyobb balkáni haláltábor szerb, zsidó, cigány
és antifasiszta ellenálló áldozatainak emlékét őrzi.