Magyarországon szinte mindenki a nyúlfarknyi pornós múltján csámcsog, azonban ez a közvetlen, helyes, belevaló szexi lány már több, mint egy évtizede sikeres DJ-ként járja a világot. Horvátországban egyike a legnagyobb sztároknak. Niki Belucci többek között azt is elmondja nekünk, hogy nem csak a horvátok jófej partiarcok, hanem a többi Jugó utódállamban élő és bulizó fiatalok is.
A horvát Pag-szigetén a partiélet valóban Ibizahoz mérhető világszám, vagy azért inkább egy Budapest-, Balaton-szint?
Nem akarom a balatoni bulikat bántani, de össze sem lehet hasonlítani a horvát hangulattal. Sokkal inkább Ibizához mérném a horvát partikat.
Mi volt a legemlékezetesebb az idei pagi bulin?
Pagon mindig ugyanaz történik velem: már hetekkel korábban rákészülök lelkileg, hogy leugrom a bungee jumpingrol. Na, ez most nem sikerült. Megfutamodtam! Nyolc-kilenc éve egyszer Magyarországon, egy motoros fesztiválon a menedzserem azt mondta: "Ugorj le, egyszerűen szuper!" Én meg gyanútlanul felmentem a kosárral az égbe, szinte gondolkodás nélkül. Akkor döbbentem rá, hogy mire vállalkoztam, amikor rám kötötték a hevedert. Mondtam, hogy én le nem ugrom innen, de akkor már a hangosbemondóba elhangzott a nevem és mindenki engem bámult; több ezer ember és tapsoltak. Nem volt mit tenni, ugrottam. Fantasztikus volt. Ha Pagra megyek, mindig ugrani akarok, a sziget a szabadság, a buli, a nyaralás szigete. Mindig felszabadultabban játszom ott. De ugrani az idén valahogy nem mertem. Szóval Pagról elsőre az ugrás ugrik be. Viszont ugrás ide, vagy oda –a pagi buli, mint eddig mindig –, most is szuper volt!
A horvátok szemében csupán egy szexi, dögös, jó bulikat összehozó DJ-csaj vagy, avagy ott is téma a pornós múltad?
Külföldön nem téma egyáltalán a múltam, ezért nem is nagyon tudják, kérdezik. Azonban vicces, hogy ha arányaiban nézem; a tizenegy éves DJ-pályafutásom alatt külföldi interjúkban összesen ha ötször kérdeztek rá, míg itthon még mindig téma, amit nem szeretek, de ez van, nincs mit tennem. Sosem írtak rólam úgy például, hogy: "Az országnak oly sok érmet szerző egykori szertornász." Pedig tíz évig szertornáztam, viszont azért az öt filmes hónapért kemény árat fizetek a mai napig. Képzeld el, hogy csinálsz valami orbitális hülyeséget tizenkilenc évesen, és már harminc vagy, de még mindig szembesítenek vele. Vannak persze jó poénok, amit velem kapcsolatban ellőnek, de nem bántóak es tényleg viccesek. Mint például az egyik magazinműsorban felolvastak egy újsághírt velem kapcsolatban az utolsó férfimagazinos fotózásom után, miszerint: "Niki Belucci nem vetkőzik többet." – erreföl megszólalt valaki: "Szar lesz így fürödni!"
Mióta DJ-zel és meddig tervezed folytatni?
Tizenegy éve kezdtem el és még jó pár évig tervezem is folytatni. Vannak szakmák, amibe beleszeret az ember és a személyisége részévé válik. Ha nem dolgozik, erős hiányérzete van. Aki szereti a szakmáját és azt is csinálhatja az nagyon szerencsés ember: akár asztalos, szakács, vagy lemezlovas. Azt gondolom, hogy csak a családalapítás az, ami engem kiszakíthat ebből.
Vannak arra terveid, hogy mivel foglalkozol, miután felhagysz a lemezlovassággal?
A majdani saját gyerekeim nevelésén felül rengeteg mindent szeretnék megvalósítani. Egy saját ruhamárka is régi tervem, de nem tudok szétszakadni, szóval ha nem dolgozhatnék mint lemezlovas, akkor biztosan ruhákat terveznék.
Van DJ-példaképed?
A magyarok közül Kincses Szabi a kedvencem, nem csak azért mert nagyon jó lemezlovas, hanem azért is, mert sokat segített a pályám kezdetén és jó barátom is. Külföldi kedvencem Mark Knight.
Mit tartasz a legnagyobb szakmai sikerednek?
Huuu, de nehéz kérdés. Hirtelen azt mondanám, hogy majdnem minden földrészre elhívtak már játszani és ennél nagyobb elismerés, siker mi is lehetne? De ha részleteiben nézem, akkor a cannesi, ibizai, olaszországi stb. rezidenciáim, a legjobb női DJ-kategóriában való jelölésem Párizsban, ahol egyedüli külföldiként jelöltek – és amikor kimondták a nevemet, a közönség és a műsorvezető is sikított –, vagy amikor szintén Párizsban már a zsűri elnökeként, én pontoztam a versenyző DJ-ket. És pont a héten kaptam hírt arról, hogy újra jelöltek Franciaországban a legjobb női DJ-kategóriában, az NRJ Dj Awards-on, úgy, hogy novemberben megyek is a díjkiosztóra Cannesba.
A keverőpultnál szerinted mennyit számít, hogy jó csaj vagy?
Nagyon is számit! A show businessben fontos a megjelenés, a külsőségek. Az persze más kérdés, hogy elég-e csupán a jó megjelenés egy fergeteges bulihoz.
Van valami vicces (vagy éppen bosszantó, a lényeg, hogy nem mindennapi) történeted Horvátországból, vagy más volt jugoszláv tagköztársaságból?
Egyszer, direkt korábban mentünk Horvátországba, hogy tudjak kicsit napozni a tengerparton, és olyan "jól" sikerült a napozás, hogy totál leégtem. Nem tudtam felöltözni, mert bármi hozzám ért azt éreztem, rögtön meghalok, úgy fájt. Ezért nem a fellépő ruhámat vettem fel, hanem egy könnyű strandrucit, de a fellepő kristály testnyakláncom úgy szúrta a bőrömet, hogy képtelen voltam addig felvenni, amíg nem ittam magam kapatosra. Végül az alkohol segített abban, hogy normálisan tudtam este játszani.
Léptél fel Horvátországon kívül más Ex-Yu országokban is?
Igen, léptem fel Szerbiában, korábban, amíg volt: Szerbia és Montenegróban, Szlovéniában rendszeresen játszom, Macedóniában is volt már fellépésem. Tulajdonkeppen nagyon hasonlóak a bulik, mert az emberek szórakozási szokásai, mentalitása is nagyon hasonló. Ha buli van, akkor buli van, semmi sem számit! Felszabadultak és nyitottak az emberek, az új zenékre is. Ez nem jellemző a nyugat-európai országokra. Nagyon hálás közönség, sosincs bennem drukk, ha játszani megyek, mert tudom, hogy őrületes lesz és mindig feltöltődve jövök haza.
Van olyan álmod a DJ-zésben, amit még el szeretnél érni? Ha igen, mi?
Nagyon szeretnék egyszer Japánban is játszani, mert ott még nem voltam, de egy ottani buli minden DJ-nek kihívás.
Mi volt a legjópofább és a legbunkóbb viselkedés akár bulizó, akár másik DJ, akár biztonsági vagy a személyzet részéről, amíg felléptél?
A legbukóbb (és egyben a legbunkóbb) dolog még a pályám kezdeten volt, amikor még bakelit lemezjátszóról játszottam és direkt rosszul kötötte be az előttem játszó rezidens DJ a technikát. Nagyon kínos volt, mert ő előttem CD-ről játszott, viszont utána én nem tudtam elkezdeni a szettemet. Persze aztán jött a segítség, de egy életre megtanultam, hogy kell bekötni. Később is volt olyan, hogy szándékosan elállították a lemezjátszómat, viszont addigra már dörzsölt voltam.
Jópofa sztori: két éve Franciaországban, egy rajongómtól kaptam egy műanyag figurát a South Park című rajzfilmből, hogy mindig legyen velem a világban. Én úgy háláltam meg, hogy minden buliba, vicces helyzetekben lefotóztam és elküldtem neki a képet. Persze, felkerült mindenhova ahova a többi buli fotó is. Hát ez elég vicces, a South Park ismerőinek meg pláne az.
Ott mosolyog a piros Mikulás-satyakban egy monacoi bulin