Serbia Insajd

Hírek, vélemények, elemzések, interjúk és beszámolók az exjugoszláv térségből, illetve érintőlegesen a Balkán-félsziget egyéb területeivel kapcsolatban is. Szigorúan szubjektíven. A blogot többen szerkesztjük, az egyes szerzők véleménye nem feltétlenül egyezik meg.

jugo.png

Na ovim prostorima

Facebook-oldalunk rendszeresen frissül, a blogposztoktól eltérő anyagokkal. Lehet nekünk linket, képet, videót, bármit küldeni. Ha ott írsz privát levelet, akkor azt mindhárman látjuk, így gyorsabban kapsz választ.

Friss topikok

Egyéb témák

2008 (15) abszurd (74) adatvédelem (2) adósság (3) afganisztán (1) albán (41) albánia (1) aleksandra jerkov (2) alkotmány (5) állatkert (3) állatkínzás (4) al khaida (1) amy winehouse (1) andrej pejic (1) angelina jolie (5) ante markovic (2) április 1. (2) arkan (8) árvíz (5) atomenergia (1) autonómia sorozat (6) avala (2) azerbajdzsán (5) b92 (8) badnjak (1) balasevic (2) baleset (19) balkán hg.hu (2) bánát (6) bankok (8) belgrád (120) berlusconi (2) beruházás (6) betegség (4) bevándorlók (15) bicikli (6) bigbrother (7) bizarr (11) bloggerek (31) bmw (2) bor (4) boris johnson (2) börtön (12) bosznia (77) breivik (3) brutalitás (6) budapest (20) bulgária (8) bulvár (6) bunda (4) bunyevác (3) burek (3) camino (1) canak (3) cane subotic (1) ceca (6) ceda jovanovic (3) cigányok (26) civil kurázsi (2) crvena zvezda (6) csecsemő (4) csehszlovákia (2) csempészet (4) csetnikek (10) dacic (26) dalmácia (4) damjanich (1) danilo kis (1) délszláv (8) délszláv háború (2) díj (4) dinamo zagreb (5) dinkic (6) diplomaci (3) díszpolgár (4) divac (3) divat (4) dizájn (6) djindjic (7) dobrica cosic (2) drog (15) dubioza kolektiv (2) dubrovnik (4) dzajic (3) dzsihád (1) édesség (3) egészségügy (20) egyház (32) ekv (1) élő (2) erőszak (12) észak korea (1) etnikai feszültség (6) eu (38) euro2008 (4) euro2012 (4) eurovízió (4) exit (4) exjugoszláv (12) exyu ultras (6) facebook (18) fasiszta (8) fegyver (12) fertőzés (2) fesztivál (4) film (38) foci (65) folk (11) fordítás (6) függetlenség (32) futballmaffia (4) gasztronómia (14) gáz (8) gazdaság (5) gojko mitics (1) goldenblog (4) goliotok (2) goranok (1) görögország (6) gotovina (18) guantanámó (1) gyász (25) gyilkosság (38) háború (99) hadsereg (18) hadzic (7) hága (57) hajduk split (5) hajózás (4) határon túliak (19) hekkerek (3) homofóbia (13) horvát (49) horvátország (213) horvát tavasz (2) huligánok (21) humor (23) hungarikum centar (2) ibrahimovic (3) identitas-essze (2) időjárás (13) india (1) interju (25) interpol (3) írástudatlanság (5) isis (1) isztria (5) ivo sanader (38) jadranka kosor (4) jagodina (3) janics natasa (12) japán (2) jelasity radovan (1) jemen (1) jeremic (9) jogi pr (4) jugoszlávia (63) kadhafi (3) kalózpárt (1) kampány (10) kannibalizmus (2) karácsony (1) karadzic (14) kartoncity (4) katolikusgyalázás (2) kávé (2) képek (44) képregény (4) kézilabda (5) kiállítás (4) kina (3) kisebbség (8) kisebbségi identitás (20) kiskorú (7) kommunizmus (21) könyv (18) kormány (10) korrupció (47) kosárlabda (8) kostunica (13) koszovó (97) közlekedés (32) közvélemény (5) krajina (5) krist novoselic (1) krónika (6) kuba (1) kusturica (15) lazar risar (2) lepa brena (1) libia (3) lopás (3) lsv (4) macedonia (21) maffia (30) magyarok (94) magyarország (106) magyarverés (7) magyar kisebbség (7) magyar szo (7) majtényi lászló (1) marinko magda (2) marko (4) mecset (6) média (52) medjugorje (2) melegek (22) menekültek (3) mentalitás (7) mezőgazdaság (4) migráció (2) milka (3) milliardosok (2) milosevic (28) mirjana (6) mladic (30) moderálás (2) mol (26) momo kapor (2) montenegro (46) mostar (10) muszlimok (25) művészet (4) muzeum (5) nácizmus (9) nagybritannia (3) nagykövet (3) nagy delszlavok (5) nagy szerbia (1) nato (16) na srpskom (4) németország (15) nemi erőszak (4) neonáci (2) népszámlálás (4) nikola tesla (3) nikolic (24) njegos (1) norvégia (2) novak djokovic (13) novi pazar (5) nyaralás (16) nyelv (26) nyomortelep (5) obraz (3) oktatás (21) olaszország (16) olimpia (13) oluja (10) önállóság (4) orlovi (1) örmény (1) oroszok (15) oroszország (20) otp (1) pálinka (5) parkolás (2) parlament (12) paródia (5) partizan (3) pedofil (6) pedofília (3) peking2008 (6) plágium (5) plakátok (5) pontatlanság (1) pravoszláv (6) prostitúció (10) punk (1) putyin (9) puzsér (1) rablás (6) radics viktoria (1) radikálisok (17) radivoj korac (1) radnóti (1) razija mujanovic (1) rendezvény (6) rendőrök (28) rendőrség (61) retro (10) rezsi (2) röhej (24) románia (10) rombolas (2) röplabda (5) safarov (1) sajtó (61) sajtószabadság (3) sarajevo (22) sass laszlo (3) sebesülés (5) sejo sekson (2) serbiainsajd (13) seselj (24) sovinizmus (4) split (9) sport (100) srebrenica (10) statisztika (4) surda (4) svédország (7) szabadka (34) szabadkőműves (1) szabo arpad (7) szandzsák (8) szárazság (1) szeged (22) szegénység (10) széky jános (1) szeles monika (1) szentendre (1) szerb (55) szerbek (144) szerbia (485) szerbia2020 (3) szerbverés (8) szerkesztő (4) szervátültetés (1) szervkereskedelem (1) szex (28) szinhaz (4) szíria (1) szlovákia (6) szlovénia (32) szobor (8) szollar domokos (1) sztrájk (2) születésnap (1) szvasztika/szlavisztika (4) tadic (33) tálas péter (1) támadás (25) támogatás (4) tenisz (12) terrorizmus (3) terzic (2) tetoválás piercing (5) tgm (1) thompson (3) tito (25) többség (1) topolya (2) toroczkai (4) törökök (17) trükközés (3) tudjman (7) tüntetés (23) turbofolk sorozat (2) turizmus (34) tvrtko (2) twitter (1) uck (8) újságírók (11) újvidék (2) ujvidek (20) új primitivizmus (5) ukrajna (10) űrkutatás (2) usa (32) úszás (5) vajdaság (129) választás (26) választások (38) válogatott (3) válság (3) varostervezes (9) vasút (9) vélemény (41) vendégposzt (11) vesna vulovic (1) vicc (1) videó (159) vihar (10) villamos (2) vízilabda (12) vmsz (12) vucic (8) wikileaks (7) wootsch peter (3) yugo (7) zabrenjeno pusenje (8) zastava (7) zászló (4) zavargások (11) zene (56) zenta (3) zepter (3) zombi (2) zombor (3) zsidók (3) zupljanin (3)

Itt olvasnak minket:

free counters

Feliratkozás

Creative Commons Licenc

* A névhasználat nem előlegez meg semmilyen állásfoglalást Koszovó státuszát illetően; az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozatával, valamint a Nemzetközi Bíróság koszovói függetlenséggel kapcsolatos véleményezésével összhangban.

A biciklitől a gyorsvasútig – négykezes esszé (első rész)

2016.03.10. 06:30 bikmakk

A szöveg eredetileg az újvidéki Forum Kiadó felkérésére íródott egy tervezett gyűjteményes kötetbe, közel egy évvel ezelőtt. Az elkészült dokumentumot a kiadónak határidőre elküldtük, azonban választ azóta sem kaptunk rá, ezért úgy gondoltuk, hogy itt az ideje publikálni. Az általunk leírt gondolatok a 2015. tavaszán érvényes közéleti állapotokat tükrözik.

Ezt az esszét két szerző írta. Mindketten szerbiai magyarok; egyikük Vajdaságból költözött Budapestre, másikuk pedig Magyarországról a szerb fővárosba. A Serbia Insajd blogon is közösen publikálnak évek óta (Styxxről és bikmakkról van szó). Két különböző ember véleménye nem feltétlenül egyezik meg mindenben. Közös nézőpontjukból azonban egy olyan egész született, amelyet vállalnak, s amelyről úgy tartják, hogy egyes következtetéseivel az olvasók is azonosulhatnak – bármelyik országban éljenek is.

szerbmagyar.jpg

1. Szerbmagyar identitás

A könyvben elvileg olyan írások kapnak helyet, melyek végső soron mind ugyanazt a témakört járják körül: milyenek vagyunk mi, kisebbségben élő magyarok? A kérdést szándékosan általános értelemben fogalmaztuk meg – noha jelen kötet igazából a vajdasági magyar lét jellemzőit boncolgatja –, mert úgy gondoljuk, hogy a számos különböző "határon túli" identitás végső soron nagyon hasonlít egymásra. Ebben a tekintetben tehát teljesen mindegy, hogy melyik államról, melyik többségi nemzetről van szó. Ahhoz, hogy a fenti kérdésre érdemben válaszoljunk, mindenekelőtt azt kell meghatároznunk, hogy milyenek nem vagyunk.

Magától értetődő (hiszen a fogalom elnevezéséből következik), hogy nem vagyunk többségben abban az országban, ahol élünk, és amelyet a hazánknak tekintünk.

Az egyszerűség kedvéért fogadjuk el, hogy hazának csak olyan államot tekinthetünk, mely jelenleg is létezik. Talán egyeseknek rosszul esik, ha ezt olvassák, de napjainkban a YU-felirat éppen olyan öncsalás, mint a nagy-magyarországos autómatrica. Nem is beszélve arról, hogy ez utóbbi majdnem mindig, szinte magától értetődően tartalmazza az egykori Horvát-Szlavónországot is, mely ugyan 1102-től perszonálunió révén Ugarska volt, azonban soha nem volt Mađarska. (Az eredeti szövegben szereplő lábjegyzeteket a folyamatos olvashatóság érdekében keretes szövegdobozzá alakítottuk.)

De lokálisan – települési vagy régiós szinten – ettől még lehetünk abszolút vagy relatív többségben, ezt nem szabad elfelejteni. Mindez meglehetősen triviálisnak hangzik. Itt azonban fel kell tennünk egy furcsa kérdést: abból, hogy például "szerbiai magyarok" vagyunk, logikusan következik-e, hogy csak magyarok vagyunk és szerbek nem? Illetve – ha "szerb", "román", "szlovák" stb. megjelölés esetleg idegennek hangzik egy nem vegyes házasságból született kisebbségi magyar számára, mondhatjuk így: szerbiai, romániai, szlovákiai identitásunk is van. Ez mindenképpen többletet jelent számunkra, és e "többlet" itt nem feltétlenül, vagy nem elsősorban értékjelző fogalom. Ám lehet-e egyáltalán kétféle identitásunk, egymással párhuzamosan?

Közelítsük meg a mindezt a városi közlekedés szemszögéből. Mindketten sokat kerékpározunk. De azzal, hogy éppen most (tehát egy adott pillanatban) kerékpározunk, vajon automatikusan kizárjuk-e a lehetőségét annak, hogy mellesleg, kerékpározásunkkal egyidőben gépkocsivezetői identitásunk is legyen? Amellett szeretnénk érvelni, hogy nem. Tehát ha rendelkezünk jogosítvánnyal és rendszeresen vezetünk autót, akkor bizony autósok is vagyunk. Ugyanígy, amikor éppen a volán mögött ülünk, talán több figyelemmel fordulunk egy megelőzni kívánt biciklista iránt, mivel magunk is szívesen biciklizünk, így átérezzük a biciklista helyzetét. Ha jártunk már kerékpárral az adott útvonalon, akkor bizonyára pontosan tudjuk, hogy a szóban forgó utcának milyen buktatói lehetnek – fizikailag és átvitt értelemben egyaránt.

Az identitás kérdése tehát nem olyan, mint a számítástechnika, ahol egy-egy bit (az információ legkisebb egysége) helyén vagy az egyes szám, vagy pedig a nulla áll – és más lehetőség nincsen. Nem, a személyes identitásunk rubrikájában, ha úgy tetszik: információs bitjén, egy tetszőleges számrendszer bármely számjegye állhat. Tehát lehetünk egyszerre autósok és kerékpárosok, szerbek és magyarok, vagy szlovák és sváb ősökkel rendelkező szerbiai magyar biciklisták. Végtére is ezek az identitás-morzsák tesznek bennünket személlyé, másoktól különböző entitássá. Ezek közül – mint nyulat a cilinderből – éppen azt húzzuk elő, amelyikre az adott szituációban szükségünk van. Hogy iménti példánknál maradjunk: hétfőn biciklisek vagyunk, kedden autósok. Szerbiában magyarok, Magyarországon szerbek. Legalábbis egy kicsit. Csak azt nem szeretjük, amikor az anyaországiak nem vesznek tudomást arról, hogy éppen annyira vagyunk magyarok mi is, mint ők.

Mindebből az is következik, hogy nemcsak az fáj nekünk, amikor a szerbek a magyarokat ok nélkül bántják, hanem valamennyire az is fáj, ha a magyarok teszik ugyanezt a szerbekkel. Még rosszabbul érint bennünket, ha azt az országot becsmérlik, amelyet hazánknak nevezünk. Mert annak az országnak éppen úgy része a tartomány, a körzet, a község, a település és az utca, amelyben mi magunk élünk. Vagyis amikor Szerbiát ócsárolják, benne minket is ócsárolnak egy kicsit. Ki-ki vérmérséklete szerint veszi ezt a szívére, de kevesen lehetnek azok, akiket egyáltalán, semennyire sem bánt a dolog.

Márai Sándor írja a hazaszeretetről, hogy gyakran államszeretetté silányul, és hogy a két fogalmat meg kell különböztetni egymástól. Szerbia állam, de ugyanakkor többé-kevésbé (2008 óta kicsit kevésbé) jól körülhatárolható földrajzi terület is, amelybe – egyeseknek tetsző, másoknak nem tetsző módon, de mindenképpen tényszerűleg – beletartozik vagy beletartozhat mindaz, ami számunkra fontos lehet. Ha mégoly banális dolgokról van is szó, mint a hársfa, amelynek leveleit éppen most fújta be a szél. Egy kicsit talán ez a fa is mi magunk vagyunk. Lehet, hogy még a szél is. Forró szél.

2. Szindrómáink vannak, de nem Stockholmban szereztük őket

Úgy gondoljuk, hogy nem követünk el nemzetárulást azzal, ha egy sportmérkőzésen Szerbiának szurkolunk Magyarország mellett vagy helyett, mivel a másik, párhuzamos, kevésbé magyar identitásunk éppen annyira a sajátunk, mint az a tény, hogy szívvel-lélekkel magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, magyarul írunk és álmodunk. Ha pedig nem minősíthető nemzetárulásnak az, hogy időnként Szerbia sportsikereinek (is) örülünk, akkor még kevésbé hánytorgatható fel nekünk az, ha egyes politikai kérdésekben néha Szerbia védelmére kelünk. Ezzel azonban megint csak ingoványos talajra keveredtünk, úgyhogy sietve szögezzük is le: esetleges kiállásunk semmiképp nem örök érvényű, főleg nem feltétel nélküli. Mert ahogyan csak az szeret igazán valakit, aki nem csupán dicsérni, hanem bírálni is képes az illetőt; ugyanez elmondható az országgal kapcsolatban is. Mondjuk országoknak ritkán vannak rossz cselekedeteik, hiszen ez utóbbiak mögött az államot vezető személyek állnak. Mindenesetre a bűnöket sem kisebbíteni, sem pedig felnagyítani nem szabad. Noha nehéz mindig objektívnek maradni, sokszor az is elegendő, ha legalább megpróbáljuk. Ugyanakkor, az egyik legnagyobb szerbiai kisebbség tagjaiként, talán többet megengedhetünk magunknak a bírálat terén, mint mások, akik kívülről bírálnak. Különösen akkor, amikor bennünket is érintő (sors)kérdésekről van szó. És ez így természetes.

Ám az is természetes, hogy a szerbiai állapotokat messziről és felületesen ismerő emberekkel folytatott vitában sokszor következetesen a "szerb érdekek" álláspontját vagyunk kénytelenek elfoglalni. A NATO-bombázásokkal kapcsolatban például éppen ez a helyzet. Nem pusztán azért, mert a bombák a mi fejünkre is hulltak, vagy hullhattak volna. Hanem sokunk esetében őszinte meggyőződésről van szó. Részben persze az is lehet ennek az oka, hogy jobban rálátunk az érem másik oldalára, vagyis a szerb eredetű történelmi forrásokra. Még ha tudjuk is, hogy ezek a források manipuláltak és manipulatívak lehetnek (de nem mind azok), az idők során megtanultuk kiszűrni belőlük a feltétlenül elfogadható a tényeket. Éppen emiatt játszhatjuk el könnyebben a fogadatlan prókátor szerepét, habár néha az is előfordul, hogy "különutas" véleményünknek igazából csak azért adunk hangot, hogy a kellő egyensúly elve érvényesülhessen. Koszovó* függetlenségével kapcsolatban gyakran járunk el így. Lelkesedés helyett ilyenkor az ellenérveket kezdjük sorolni, mintha mindig is "szerb kottából" fütyültünk volna, noha például a kisebbségek területi autonómiájának intézményét nem feltétlenül vetjük el. Mégis, mi végre van bennünk e kettősség?

stockholm.jpg

Egyesek szerint azért, mert az úgynevezett Stockholm-szindrómában szenvedünk, vagyis áldozat létünkre azonosulunk az agresszorral. A híres svédországi túszdráma során a napokig fogságban tartott banki alkalmazottak megkedvelték a rablókat. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen vád a vajdasági magyarokra vonatkoztatva nem állja meg a helyét, de sajnos nem lehet megcáfolni, hiszen a kétségbe vonására tett kísérletünkkel éppen azt látszunk igazolni vádlóink számára, hogy sikeresen átestünk az "agymosáson". A fenti kérdésre mindenki magának kell, hogy feleljen. Ahányan vagyunk, annyi különböző válasz fog születni, nyilván olyanok is lesznek, akik egy szikrányi szimpátiát sem éreznek a szerb érdekek felé, ám tapasztalataink szerint a vajdasági magyarok többsége azért inkább olyan véleményen van, hogy a koszovói függetlenség kikiáltása hiba volt. Vajon miért gondoljuk így?

A magunk részéről azt tudjuk mondani, hogy akarva-akaratlanul is egy olyan, részben Immanuel Kant etikai rendszeréből levezethető, módosított "kategorikus imperatívusznak" kívánunk engedelmeskedni, mely így hangzik: "Cselekedj úgy, hogy kisebbségiként az államalkotó nép felé tett gesztusaid egyben a többségi közösség irányából saját magad felé elvárt magatartás mindenkori alapjai lehessenek." Egy ilyen erkölcsi törvény kiinduló pontja a megbocsájtás, ami viszont nem azonos a felejtéssel. Az Internacionálé első strófájában azt énekeltették velünk, hogy "a múltat végképp eltörölni" – nos, ez az, amit nem lehet. Legfeljebb maguktól halványulnak emlékeink. (Lásd az alábbi bejegyzést is: Egyéges európai kisebbségvédelmi kódexet!)

3. A történelmi emlékezet, mint identitásunk alapköve

Walter Benjamin unalomig idézett, de örök érvényű sorai így szólnak:

"Van Kleenek egy Angelus Novus című képe. Angyalt ábrázol, aki mintha rámeredne valamire és el akarna hátrálni tőle. Szeme tágra nyílik, szája nyitva, szárnyai kifeszülnek. Ilyen lehet a történelem angyala. Arcát a múlt felé fordítja. Ahol mi események láncolatát látjuk, ott ő egyetlen katasztrófát lát, mely szüntelen romot romra halmoz, s mindet a lába elé sodorja. Időzne még, hogy feltámassza a holtakat és összeillessze, ami széttörött. De vihar kél a Paradicsom felől, belekap az angyal szárnyaiba, és oly erővel, hogy nem tudja többé összezárni őket. E vihar feltartóztathatatlanul űzi a jövő felé, amelynek hátat fordít, miközben az égig nő előtte a romhalmaz. Ezt a vihart nevezzük haladásnak."

angelusnovus.jpgNyilvánvaló, hogy A történelem fogalmáról című esszében megénekelt angyal teljes tudásának birtokában elménk összeroppanna a tények súlyától. Felejteni tehát hasznos. Azonban a felejtést mesterségesen elősegíteni nem szabad, mert hazug mítoszokra nem lehet sikeres társadalmat építeni. Persze nemzetiségtől függően más-más sorsdöntő történelmi tapasztalataink lehetnek. Az események sorában csak a mindenkori következmények biztosak. Ha végigtekintünk egy-egy csata utáni tájképen, a halottak számát egészen jól meg tudjuk állapítani. Ám azt, hogy mi okból és pontosan melyik katona keze által múltak ki, már bajosan. Hát még azt, hogy objektív mércével mérve megérdemelték-e halálukat vagy sem. Nyilván mindezek meghatározása az eseményeket interpretáló, azokat történelmi kontextusba helyező egyének feladatai. Azonban lehetünk-e oksági kérdésekben objektívek? Az efféle fejtegetések jellemzően és szükségképpen át vannak itatva a történész prekoncepcióival, ami nem feltétlenül baj. A baj ott kezdődik, amikor már a száraz tényeket is meghamisítják. Távoli, de jó példa erre az a tendencia, ami a mai magyar közbeszédben egyre gyakrabban figyelhető meg, jelesül a holokauszt tagadása. Hogy ilyesminek még a szikráját se tűrjük meg, arra éppen az lehet a legfőbb okunk, hogy ha lehetővé tesszük a holokauszt relativizálását, akkor példának okáért a délvidéki vérengzések megtörténtét is kétségbe lehet vonni ugyanezen az alapon. Talán sokan kétségbe is vonják, azonban ez még nem indok arra, hogy mi is hasonlóképpen járjunk el a magyarsággal szomszédos népek történelmi tragédiáit illetően.

Ha a járeki gyűjtőtábor áldozatainak emlékét ápolni akarjuk, akkor bizony Jaszenovácot vagy a szerbek többi vesztőhelyét sem felejthetjük el. Ugyanakkor a bleiburgi poklot vagy Szarajevó ostromát sem. Ebből és csak ebből az egyensúlyra törekvésből kell táplálkoznia a mi sajátos "Stockholm-szindrómánknak" ahhoz, hogy véleményünk legitim és védhető maradhasson.

Békítsük ki a lelkünkben lakozó identitásokat, és akkor talán a népek közötti megbékélés sem várat sokat magára. Ez a mi vajdasági, közös történetünk.

(Második rész)

7 komment

Címkék: vajdaság magyarok szerbia kisebbség szerbek mentalitás serbiainsajd határon túliak kisebbségi identitás magyar kisebbség identitas-essze

A bejegyzés trackback címe:

http://srbija.blog.hu/api/trackback/id/tr918449484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Deak Tamas · http://valtozomult.blog.hu 2016.03.10. 10:04:26

Írnátok példát a "magyar közbeszédben" előforduló holokauszt tagadásra?

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2016.03.10. 10:39:12

@Deak Tamas: Inkább nem.

De ha még senkitől nem hallottál (vagy olvastál) ilyet, akkor szerencsés vagy.

fcsaba 2016.03.14. 22:33:42

Nagyon tetszik a cikksorozat!

Az első pontban én egy nagyon éles határt húznék a "szerb" és a "szerbiai" identitás fogalmak közé. Ha a vajdasági magyarság egy pillanatban kiállhatva a világ színpadára, és egyetlen mondatot mondhatna, amire mindenki odafigyel, akkor szerintem annak az kellene, hogy legyen, hogy "a szerbiai nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy szerb".

Aki magyar-szerb vegyes házasságban született, annak valódi magyar és szerb indentitása lehet, de a vajdasági magyarok többsége nem ilyen. A vajdasági magyar kettős identitás szerintem a magyar és a szerbiai, és nem a magyar és szerb.

A kerékpáros-autós hasonlat szerintem ott sántít, hogy mi abban a hasonlatban nem kerékpárosok és autósok vagyunk, hanem olyan kerékpárosok, akik szoktak autóban is ülni, de nem a volánnál, hanem mondjuk az anyósülésen. A vegyes házasságban születettekre igaz szerintem a hasonlat.

Szerintem a magyar az elsődleges, az a nyilvánvaló számunkra, és az okozza számunkra a mindennapi küzdelmet, hogy ez sem a többségi nemzetnek, sem az anyaországi magyaroknak nem feltétlenül természetes, egy harmadik országbelinek meg különösen nem az.

A "szerbiai" identitás jelenti szerintem azt, amit leírtatok: képesek vagyunk Szerbia és adott esetben szerb szemszögéből (is) nézni a dolgokat. Sőt, kicsit tovább menve, kicsit jobban egyet is értünk a szerbiai ill. szerb nézőponttal, mint mondjuk egy székely az általa ugyanannyira megértett romániaival vagy románnal. Valamint szerintem az is igaz, hogy jobban el tudjuk fogadni a szerbiai álláspontot, mint a szerbet. (Ez alatt azt értem, hogy pl. természetesebb az, hogy egy sporteseményen Szerbia válogatottjának szurkolunk, mint az, hogy egy akármilyen szerb-albán vitában automatikusan a szerbek mellé álljunk.)

A kettő együtt, tehát a "szerbiai magyar" pedig az egész írás lényegét adja: mitől más ez a kisebbség, mint más kisebbségek; elsősorban más határon túli magyarok, másodsorban a határon túli szerbek.

aracs 2016.04.05. 18:29:41

Bocs, de honnan vettétek, hogy ilyenek a vajdasági magyarok? Ha jól értettem Belgrádban és Budapesten éltek. Hol készült felmérés a vajdasági magyarokról? Mikor, ki csinálta, hány személyre terjedt ki, melyik korosztályra?

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2016.04.05. 18:43:45

@aracs: Ez egy véleményesszé, nem statisztikai dolgozat. De ha feltétlenül statisztikára van szükség, akkor tessék:

1. A szerzők 50%-a Vajdaságban született;
2. A szerzők 100%-ának a felmenői Vajdaságban születtek;
3. A szerzők 50%-a jelenleg Szerbiában él;
4. A szerzők 100%-a rendszeresen (havonta vagy többször) megfordul Vajdaságban;
5. A szerzők 100%-a rendszeresen (hetente vagy többször) beszélget vajdasági magyarokkal.

aracs 2016.04.05. 20:58:21

@bikmakk: ne haragudj, de az első két pontnak semmi köze a témához, az utolsó három meg egyszerűen nem értékelhető.
Ez lehet a ti véleményetek arról, hogy a vajdasági magyarság hogy gondolkodik, de ezek alapján, azt kijelenteni, hogy a vajdasági magyarok ilyenek vagy olyanok, egyszerűen hamis.

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2016.04.06. 10:01:20

@aracs: Hát, pedig a világ így működik. Beszélgetek vajdasági magyarokkal (vagy én magam is az vagyok), majd ez alapján kialakul egy véleményem, amit a véleményesszé keretei között közlök az olvasókkal. Nem hivatkozok kutatásokra, mert ez nem egy tudományos cikk, nem szociológiai tanulmány.