Serbia Insajd

Hírek, vélemények, elemzések, interjúk és beszámolók az exjugoszláv térségből, illetve érintőlegesen a Balkán-félsziget egyéb területeivel kapcsolatban is. Szigorúan szubjektíven. A blogot többen szerkesztjük, az egyes szerzők véleménye nem feltétlenül egyezik meg.

jugo.png

Na ovim prostorima

Facebook-oldalunk rendszeresen frissül, a blogposztoktól eltérő anyagokkal. Lehet nekünk linket, képet, videót, bármit küldeni. Ha ott írsz privát levelet, akkor azt mindhárman látjuk, így gyorsabban kapsz választ.

Friss topikok

Egyéb témák

2008 (15) abszurd (74) adatvédelem (2) adósság (3) afganisztán (1) albán (41) albánia (1) aleksandra jerkov (2) alkotmány (5) állatkert (3) állatkínzás (4) al khaida (1) amy winehouse (1) andrej pejic (1) angelina jolie (5) ante markovic (2) április 1. (2) arkan (8) árvíz (5) atomenergia (1) autonómia sorozat (6) avala (2) azerbajdzsán (5) b92 (8) badnjak (1) balasevic (2) baleset (19) balkán hg.hu (2) bánát (6) bankok (8) belgrád (120) berlusconi (2) beruházás (6) betegség (4) bevándorlók (15) bicikli (6) bigbrother (7) bizarr (11) bloggerek (31) bmw (2) bor (4) boris johnson (2) börtön (12) bosznia (77) breivik (3) brutalitás (6) budapest (20) bulgária (8) bulvár (6) bunda (4) bunyevác (3) burek (3) camino (1) canak (3) cane subotic (1) ceca (6) ceda jovanovic (3) cigányok (26) civil kurázsi (2) crvena zvezda (6) csecsemő (4) csehszlovákia (2) csempészet (4) csetnikek (10) dacic (26) dalmácia (4) damjanich (1) danilo kis (1) délszláv (8) délszláv háború (2) díj (4) dinamo zagreb (5) dinkic (6) diplomaci (3) díszpolgár (4) divac (3) divat (4) dizájn (6) djindjic (7) dobrica cosic (2) drog (15) dubioza kolektiv (2) dubrovnik (4) dzajic (3) dzsihád (1) édesség (3) egészségügy (20) egyház (32) ekv (1) élő (2) erőszak (12) észak korea (1) etnikai feszültség (6) eu (38) euro2008 (4) euro2012 (4) eurovízió (4) exit (4) exjugoszláv (12) exyu ultras (6) facebook (18) fasiszta (8) fegyver (12) fertőzés (2) fesztivál (4) film (38) foci (65) folk (11) fordítás (6) függetlenség (32) futballmaffia (4) gasztronómia (14) gáz (8) gazdaság (5) gojko mitics (1) goldenblog (4) goliotok (2) goranok (1) görögország (6) gotovina (18) guantanámó (1) gyász (25) gyilkosság (38) háború (99) hadsereg (18) hadzic (7) hága (57) hajduk split (5) hajózás (4) határon túliak (19) hekkerek (3) homofóbia (13) horvát (49) horvátország (213) horvát tavasz (2) huligánok (21) humor (23) hungarikum centar (2) ibrahimovic (3) identitas-essze (2) időjárás (13) india (1) interju (25) interpol (3) írástudatlanság (5) isis (1) isztria (5) ivo sanader (38) jadranka kosor (4) jagodina (3) janics natasa (12) japán (2) jelasity radovan (1) jemen (1) jeremic (9) jogi pr (4) jugoszlávia (63) kadhafi (3) kalózpárt (1) kampány (10) kannibalizmus (2) karácsony (1) karadzic (14) kartoncity (4) katolikusgyalázás (2) kávé (2) képek (44) képregény (4) kézilabda (5) kiállítás (4) kina (3) kisebbség (8) kisebbségi identitás (20) kiskorú (7) kommunizmus (21) könyv (18) kormány (10) korrupció (47) kosárlabda (8) kostunica (13) koszovó (97) közlekedés (32) közvélemény (5) krajina (5) krist novoselic (1) krónika (6) kuba (1) kusturica (15) lazar risar (2) lepa brena (1) libia (3) lopás (3) lsv (4) macedonia (21) maffia (30) magyarok (94) magyarország (106) magyarverés (7) magyar kisebbség (7) magyar szo (7) majtényi lászló (1) marinko magda (2) marko (4) mecset (6) média (52) medjugorje (2) melegek (22) menekültek (3) mentalitás (7) mezőgazdaság (4) migráció (2) milka (3) milliardosok (2) milosevic (28) mirjana (6) mladic (30) moderálás (2) mol (26) momo kapor (2) montenegro (46) mostar (10) muszlimok (25) művészet (4) muzeum (5) nácizmus (9) nagybritannia (3) nagykövet (3) nagy delszlavok (5) nagy szerbia (1) nato (16) na srpskom (4) németország (15) nemi erőszak (4) neonáci (2) népszámlálás (4) nikola tesla (3) nikolic (24) njegos (1) norvégia (2) novak djokovic (13) novi pazar (5) nyaralás (16) nyelv (26) nyomortelep (5) obraz (3) oktatás (21) olaszország (16) olimpia (13) oluja (10) önállóság (4) orlovi (1) örmény (1) oroszok (15) oroszország (20) otp (1) pálinka (5) parkolás (2) parlament (12) paródia (5) partizan (3) pedofil (6) pedofília (3) peking2008 (6) plágium (5) plakátok (5) pontatlanság (1) pravoszláv (6) prostitúció (10) punk (1) putyin (9) puzsér (1) rablás (6) radics viktoria (1) radikálisok (17) radivoj korac (1) radnóti (1) razija mujanovic (1) rendezvény (6) rendőrök (28) rendőrség (61) retro (10) rezsi (2) röhej (24) románia (10) rombolas (2) röplabda (5) safarov (1) sajtó (61) sajtószabadság (3) sarajevo (22) sass laszlo (3) sebesülés (5) sejo sekson (2) serbiainsajd (13) seselj (24) sovinizmus (4) split (9) sport (100) srebrenica (10) statisztika (4) surda (4) svédország (7) szabadka (34) szabadkőműves (1) szabo arpad (7) szandzsák (8) szárazság (1) szeged (22) szegénység (10) széky jános (1) szeles monika (1) szentendre (1) szerb (55) szerbek (144) szerbia (485) szerbia2020 (3) szerbverés (8) szerkesztő (4) szervátültetés (1) szervkereskedelem (1) szex (28) szinhaz (4) szíria (1) szlovákia (6) szlovénia (32) szobor (8) szollar domokos (1) sztrájk (2) születésnap (1) szvasztika/szlavisztika (4) tadic (33) tálas péter (1) támadás (25) támogatás (4) tenisz (12) terrorizmus (3) terzic (2) tetoválás piercing (5) tgm (1) thompson (3) tito (25) többség (1) topolya (2) toroczkai (4) törökök (17) trükközés (3) tudjman (7) tüntetés (23) turbofolk sorozat (2) turizmus (34) tvrtko (2) twitter (1) uck (8) újságírók (11) ujvidek (20) újvidék (2) új primitivizmus (5) ukrajna (10) űrkutatás (2) usa (32) úszás (5) vajdaság (129) választás (26) választások (38) válogatott (3) válság (3) varostervezes (9) vasút (9) vélemény (41) vendégposzt (11) vesna vulovic (1) vicc (1) videó (159) vihar (10) villamos (2) vízilabda (12) vmsz (12) vucic (8) wikileaks (7) wootsch peter (3) yugo (7) zabrenjeno pusenje (8) zastava (7) zászló (4) zavargások (11) zene (56) zenta (3) zepter (3) zombi (2) zombor (3) zsidók (3) zupljanin (3)

Itt olvasnak minket:

free counters

Feliratkozás

Creative Commons Licenc

* A névhasználat nem előlegez meg semmilyen állásfoglalást Koszovó státuszát illetően; az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozatával, valamint a Nemzetközi Bíróság koszovói függetlenséggel kapcsolatos véleményezésével összhangban.

A biciklitől a gyorsvasútig – négykezes esszé (második rész)

2016.03.14. 07:00 bikmakk

(Első rész)

4. Magyar sors Vajdaságban

Vajdaságban, nem pedig: "a Vajdaságban" – egyébként ez is olyasmi, amiről a magunkfajta megismerszik, hiszen tartományunk nevét a szerbiai magyar szövegekben kizárólag névelő nélkül használjuk, míg a magyarországi sajtó valamiért kötelességének érzi, hogy ezt állandóan kijavítsa.

Vajdasági magyarnak lenni sok szempontból hasonló, mint bármilyen más kisebbséginek. Egyrészt a többségi társadalommal szembeni valós és vélt sérelmeink terhelnek minket, másrészt – jól vagy rosszul – két kultúrát is ismerünk. Valamennyire mindkettő hat ránk; paradox módon még azokra is, akik ha tehetnék, inkább megtagadnák akár a délszlávot, akár a magyart.

magyarminta.jpgEgy vajdasági magyar bál logója, csuhajja – ez is sztereotípia a javából

A vajdasági magyarokat a szelídség, a jámbor beletörődés, az írott törvény tisztelete jellemzi, még akkor is, ha azok hátrányosan különböztetik meg. Az okok talán a síkvidék könnyebb átjárhatóságában keresendők – a sajátos mikroközösségeikben inkább öntörvényűekké váló, illetve sokszor magukra utalt hegyvidékiekkel, avagy a szigetlakókkal szemben. Gondoljunk csak a "vajmagyaroknál" harciasabb, a többségi románokkal könnyebben konfrontálódó székelyekre.

Már maga e komikusnak tűnő, ám valójában nagyon is találó, ráadásul mind "belsős", mind pedig "külsős" körökben elterjedt megnevezés is azt hirdeti: bennünket kenyérre lehet kenni.

De akár el is vonatkoztathatunk a magyarságtól – sőt, az etnikai súrlódások példáitól is: Kréta belső, vagyis a külvilágtól elzártabb, szárazföldi falvaiban a helyi családok között időnként elmérgesedő vitákat évszázadok óta fegyverekkel rendezik le, a görög rendőrség kommandósai pedig csak a puskaropogás elcsendesedését követően mernek intézkedni (beleértve a holttestek begyűjtését). A Pannon-tengeren az ilyesmi régóta ismeretlen.

Visszatérve a székelyek és a vajdasági magyarok összehasonlítására: mint fentebb már utaltunk rá, az itteni magyarság körében magától értetődő, hogy államuk válogatottjának, vagyis Szerbiának (korábban Jugoszláviának, majd az átmeneti formációknak) szurkolnak. Hasonlóan lojálisak a finn nemzeti válogatotthoz például a finnországi svéd kisebbség tagjai. Azonban a székelyek vagy a boszniai szerbek, illetve a katolikus északírek stb. részéről szinte elképzelhetetlen, hogy ne az anyaországuk csapatának szurkoljanak. Észak-Írország esetében annyi könnyebbséget jelent a dolog, hogy van saját fociválogatottjuk.

Ugyanakkor a vajdasági magyarságnak csupán az egyik arca a maradi, jámbor – bírálóink szerint egyenesen szolgalelkű – meghunyászkodás a többségi nemzettel szemben. Értve ez alatt azt a – napjainkra már mindenképpen általánossá vált – beletörődést is, amely szerint hosszú távon ez a kisebbség a szülőföld elhagyására, vagy legalábbis elöregedésére, elfogyására, asszimilációjára ítéltetett. Azonban a Janus-arcú vajdasági magyarságnak az avantgárd, harsány, szókimondó, olykor trágár és önpusztító polgárpukkasztás is szerves része, gondoljunk csak a néhai Bada Dadára és művészetére (avagy az ön- és közveszélyes, szenvedélybeteg, őrült művész helyi előképére: Csáth Gézára), vagy akár az Új Symposion fénykorára a múlt század 60-as, 70-es éveiben.

VajdaságMagyartrikolorStockholm.JPG

Nem akarunk úgy tenni, mintha bármiféle vajdasági magyar jellemkép teljes lenne a háború szó nélkül, ami megkerülhetetlen mind az egy-két generációval ezelőtti, mind pedig a kortárs szerbiai (vagy nevezhetjük akár délvidékinek is, a lényegen sokat nem változtat) magyar kollektív sors megértésében. A huszadik század első nagy háborújának végén lejátszódott egy államváltás, a másodikat követően pedig a délvidéki magyarságot ennél is nagyobb csapás érte: a máig ható traumákkal továbbra is jelen lévő, továbbra sem eléggé kibeszélt délvidéki vérengzés, a mi "kis" holokausztunk. Ezt követte a hallgatás korszaka, majd a század végének öldöklései, amelyekbe afféle "muszáj Herkulesként" rángatták bele ezt az etnikumot.

Ezek a traumatikus pontok óhatatlanul befolyásolják a "vajmagyar néplelket" (bármennyire is patetikus ez a fogalom). No meg persze az sem kizárt, hogy botorság bármiféle kollektív néplélekről beszélni, hisz minden egyéni sors eltérő, és nyilván e rövid értekezés is hemzseg a durva egyszerűsítésektől – hisz például más a tömbben élők és más a szórványmagyarság helyzete. Az olyan, vajmagyarok közötti belviszályról, avagy "szomszédvár-effektusról", mint a bácskaiak és a bánátiak közötti súrlódás, már nem is beszélve. De játsszunk el egy kicsit azzal a gondolattal, hogy mégis csak van értelme valamelyest tipizálni.

Két véglet van: az egyik oldalon a borúlátó múltba révedés. Mindenki a maga – gyakran utólag belemagyarázott – aranykorát sírja vissza. Így várjuk a lokális nemzethalált, mártírpózba merevedve. A skála másik oldala: minderről tudomást sem venni. Pragmatikusan a mának és a közeljövőnek élni, a múltat lezárni, és ha az tűnik rövid távon előnyösebbnek: teljes mértékben asszimilálódni. Gyermekeinknek szláv eredetű nevet adni, kizárólag abból a megfontolásból, hogy jobban tudjanak érvényesülni.

sinobusz.png

5. Most szállunk át a sínbuszról a gyorsvasútra?

Az elmúlt száz évben (csakúgy mint napjainkban) a mobilitás kérdése – akár gazdasági bevándorlóként, akár a puszta létét fenyegető veszély elől menekülő, klasszikus menekültként – folyamatosan érinti a vajdasági magyarságot. Nemcsak az anyaországba, hanem Kanadától Németországon át Új-Zélandig mindenfelé települtünk. Kisebb részben politikai okokból, nagyrészt azonban anyagi megfontolásból, a többi jugoszláv gazdasági migránssal egyidejűleg, illetve legújabban az anyaországiakkal, a "szűkmagyarokkal" együtt keressük boldogságunkat és boldogulásunkat külhonban. Ki tudja, hogy manapság a londoni magyarok közül hány vajdasági kéri középzárt ë-vel a Big Mac-et...

Az anyaországi magyaroktól és a (minden szempontból) utódállam szerbjeitől való eltérések mellett jelentősek a hasonlóságok is. Ahogy Magyarország és Szerbia viszonylatában is számos azonos problémát említhetünk. Mindkét államalkotó nemzet fogyóban van, vagyis lassan de biztosan elöregszik. A vajdasági magyarság sajnos még annál is gyorsabban, de a tendenciában nincs eltérés, csupán annak ütemében. A fiatalok gazdasági migrációja ugyanúgy érinti mindkét hazánkat, ebből a kiszámíthatatlan, "második világbéli" közegből nyugatra tartva. Értsd: az ország is nyugatra tart, meg a fiataljaink is (sajnos ők előbb érnek oda).

Viszont a szerbiai magyarság jelenlegi helyzetét vizsgálva óhatatlanul szót kell ejteni arról a pozitív paradoxonról is, amit egy évtizeddel ezelőtt senki sem gondolt volna, legalábbis nem komolyan. A mögöttünk álló több mint száz évben soha nem volt jobb kapcsolat a magyar anyaország, és a szülőföld állama, jelen esetben Szerbia között. Különösen ezért paradox ez a helyzet, mert a jelenlegi szerb kormány vezetői egy-két évtizeddel korábban még annak a Vojislav Šešeljnek voltak az első vonalbéli katonái – pártkatonái, időnként pedig frontkatonái is –, aki a vajdasági magyarságot egyetlen szendviccsel (ráadásul nem is Big Mac-kel) a batyujában üldözte volna el.

Most pedig ott tartunk, hogy nem csupán a kisemberek szintjén, hanem a nagypolitika mezején is együtt toljuk a biciklit. Illetve együtt építjük a szupervasutat. Igaz, kínai tőkéből, de legalább közösen lobbiztunk. Nagyon úgy tűnik, hogy a két nemzet között kitört a tartós béke. A múltat soha nem feledve, ám azért egy egészséges derűlátással felvértezve ki kéne használni ezt az állapotot. Ránk férne.

5 komment

Címkék: vajdaság magyarok szerbia kisebbség szerbek mentalitás serbiainsajd határon túliak kisebbségi identitás magyar kisebbség identitas-essze

A bejegyzés trackback címe:

http://srbija.blog.hu/api/trackback/id/tr138449590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

lehel kürtje 2016.03.19. 22:18:07

A magyarországi magyarok és vajdasági magyarok között úgy összességében mindössze két különbség van: két különböző országban élnek, és az utóbbinak az anyanyelve mellett beszélnie kell még egy nyelvet ahhoz hogy érvényesülni tudjon szülőföldjén (bár egy jelentős része nem tudja, vagy inkább nem akarja megtanulni ezt). Minden más teljesen ugyanaz, hisz eleve egy nemzetről van szó.
Nem világos számomra, hogy a cikk szerzője honnét veszi, hogy mi Szerbiának szurkolunk a sporteseményeken (és ugyan ilyen esetben a boszniai szerbek nem Boszniának)? Ebben szerintem pont ugyanolyanok vagyunk mint a székelyek vagy a boszniai szerbek (bár utóbbiakkal ellentétben például Zentán vagy Moravicán nem szokás utcára vonulni, ha éppen a magyar póló válogatott legyőzi az ép aktuális ellenfelét).
A délvidéki vérengzés pedig eléggé érthető, hogy miért nem kibeszélt. Napjainkban a zsidó holokauszt nem hagy teret semmilyen más népirtás kibeszélésére, nem csak a délvidékire. A magyar médiában lassan csak csak felbukkan (bár még töredék részt sem annyira mint az előző), de a szerb média többnyire erősen hallgat róla, jól használják az ismert receptet: amiről nem beszélünk, az nincs.
A politikai részről meg továbbra is az a véleményem, hogy semmivel nem jobb vagy rosszabb a két ország viszonya, mint 8-10 éve volt. Az már egy más kérdés, hogy a helyi magyar vezetők számára fontos dolog ez, hisz így legalább nekik is csurran csöppen ebből a jóból, de a mindennapi életben semmit sem változott a szerb állam viszonya a magyar polgáraihoz. A két ország viszonya az elmúlt 100 évben a kommunizmus alatt volt a legjobb, mivel kommunista kommunistával jóban van, közöttük/szerintük a nemzetiség különben sem fontos tényező.

Balt 2016.06.04. 12:36:58

"Visszatérve a székelyek és a vajdasági magyarok összehasonlítására: mint fentebb már utaltunk rá, az itteni magyarság körében magától értetődő, hogy államuk válogatottjának, vagyis Szerbiának (korábban Jugoszláviának, majd az átmeneti formációknak) szurkolnak."

Ezt kötve hiszem. Esetleg _is_. De egy ki-ki meccsen egészen biztosan Mo.-nak szurkolna a(z igaz) vajmagyarok 99%-a.

Balt 2016.06.04. 12:39:55

@Balt: Na igaz, teszem hozzá: én inkább tömb "vajmagyarokat" (hehe) ismerek, szórványt nemigen.

Amúgy díjazom a sorozatot.

Eudocimus Ruber 2016.06.13. 09:35:49

A gyorsvasutat hiszem, ha látom. Eddig csak beszéltek róla, még egyetlen kapavágás sem történt. Olyan ez, mint a Szeged-Szabadka-Baja meg az Újszeged-Kikinda-Temesvár vonal felújítása. Csak a duma megy, főként a választások előtt, utána meg semmi sem történik.

aracs 2016.06.19. 20:24:57

Még iskolába jártam, a szerb- magyar( magyar- szerb) mérkőzések után, szerb társaink odaszóltak nekünk magyaroknak, ha Szerbia győzött, hogy Pobedili smo vas! (Legyőztünk benneteket!)
Az ember át akarhat menni valahová, csak kérdés, ott befogadják-e és milyen áron.
Nálunk azt tartják, hogy a magyarok felemelkedésnek élik meg a szerbbel való házasságot. Azután amikor megtiltják neki, vagy csak megjegyzést tesznek, ha anyanyelvén akarna szólni a gyerekéhez, gerinctelenül azt is elfogadja.
De bezzeg amikor a magyar útlevélre van szükségük, akkor előkaparják a magyar ősöket.
Személy szerint senkinek nem adnék magyar útlevelet, nem taníthatna magyar osztályokban, aki a saját gyerekét nem tanította meg magyarul.
Mert gyümölcseiről ismerjük meg a fát. Hogy nevezhetnénk az almafát, almafának ha az körtét terem?