Érdekes adatra bukkantam az interneten. Szarajevóban az első világháború előtt öt focicsapat volt.
Így hívták őket: Szerb Sport Klub, Horvát Sport Klub, Muzulmán Sport Klub, Zsidó Sport Klub és Hajduk Munkás Sport Egyesület. (Lehet, hogy labdarúgáson kívül más sportágakat is lehetett ott űzni, arról nem szól a forrás, e poszt szempontjából nincs jelentősége.)
Később nevet váltottak. A szerb csapat új neve Slavija lett, a horvátoké SASK, a muzulmáné Sarajevski, a zsidóké Bar Kohba, csak a melós csapat maradt egy ideig még Hajduk.
Nekem valahol szimpatikus ez a kertelés nélküli szókimondás a csapatok elnevezésében. A különböző etnikumok ezek szerint viszonylag szegregáltan éltek és főképp sportoltak Szarajevóban. A munkásosztály meg ugye már akkor nemzetközivé vált. Nem volt ez egyedi a Monarchiában, de még a Habsburg-kor előtt sem. Például Szabadkán is, hasonlóan kb. az első világháborúig elkülönültek a magyar, a szerb, és a bunyevác kerületek.
Persze azóta eltelt száz év. Viszont egyre több helyen kongatják a vészharangot, hogy a túlidealizált, rózsaszín szemüvegen át szemlélt "szeressük egymást gyerekek" multikulti eszme halott. Utoljára Angela Merkel tette ezt. Speciel neki az a (szerintem jogos) elvárása, hogy Németországban, zömében a gazdasági jólétből részesülés érdekében bevándorlók és leszármazottaik, fogadják el legalább egy minimális szinten a befogadó állam szokásait és illeszkedjenek be.
Viszont az én kérdésem inkább arra irányul, hogy egy jellemzően több generáción keresztül soknemzetiségű közösségben, mint például amilyen Vajdaság és Erdély, ma, a XXI. században értéket képvisel-e az egyfajta önkéntes szegregációra törekedés?
Mondjuk a vajdasági magyarok inkább a "fajtájukkal" a többi vajdasági magyarral spanoskodjanak, velük sportoljanak, lehetőleg vajdasági magyar csajt vegyenek feleségül, illetve a lányok vajmagyar férjet keressenek, vagy ezek 2010-re teljesen elavult, meghaladott értékek?
Őszinte véleményeket szeretnék olvasni, pro és kontra érveket.
Ha úgy tetszik, én "elárultam" ezeket az értékeket. Igaz nem a szerbiai többségi nemzethez asszimilálódtam, hanem áttelepültem az anyaországba, Magyarországra és "bennszülött" magyar lányt vettem feleségül, de nem arról van szó, hogy most az én életem ezért sínen van-e, avagy kudarc (egyébként bízom benne, hogy minden OK velem és a családommal...). Mindezt azért írtam le, mert az egyéni sorsok persze kilóghatnak a fő csapásból, de ettől még a kérdésem válaszra vár.
Szülőföldünkön maradva önként szegregálódni jó, avagy éljen a globalizáció? Inkább keveredjünk akár otthon, vagy országunk más részén, esetleg külföldön?
