Látszólag egytől-egyig ugyanolyan, antiszociális huligánok; de mint mindenütt a világon, a volt Jugoszlávia területén is valójában meglehetősen heterogén összetételűek az úgynevezett ultrák, vagyis a csoportokba szerveződő fociszurkolók azon kemény magja, akik a drukkolást gyakran élet-halál kérdésnek tartják.
Van közöttük a városa védése során hősi halált halt néphős. Aki öt árvát hagyott maga után és a legendás portréját szurkolótársai többnyire tageken és graffitiken örökítik meg.
Akad közöttük piti köztörvényes bűnöző. Verekedős drogdíler, akinek a képét egy külföldi focimeccset megszakító balhé levezénylése apropóján ez egész európai sajtó címoldalon hozta le.
És olyan is van, aki egy stadion-balhé alatt égő fáklyát dugott egy ember szájába. Majd a 20 éves elkövetőre kiszabott 10 éves börtönbüntetést sokallták az ultra-társai, akik a "szolid srác a szomszédból" típusúnak beállított fiú méltánytalan meghurcolása miatt lépnek fel, igazságot követelve. Erre tageken és graffitiken is felhívják a figyelmet. A szerecsenmosdatást annyira eltúlozva, hogy már-már valóságos mártírt, néphőst faragnak a srácból.
Egy valami közös bennük. Amikor nagy a balhé, maga a futball a legkevésbé számít.
Na, és nem csak focimeccsekre járnak. A kosárlabda meccsek hangulatáról is tudnak gondoskodni, és egyes alfajaik az olyan "extrém sportokat" sem vetik meg, mint például egy melegfelvonulás körüli randalírozás.
A következő sorozatunkban ezzel a szubkultúrával fogunk foglalkozni. Amelynek a társadalmi megítélése első blikkre úgy tűnik, hogy többnyire egyértelműen negatív, és ezekkel a bűnöző huligánokkal csakis a rendőrségnek, az ügyészeknek, bíróknak meg a börtönőröknek kellene foglalkozniuk. Viszont ha egy kicsit is alaposabban megvizsgáljuk az egyes eseteket és csoportokat, kiderül, hogy távolról se minden foci-ultra kukákat borogató, másokat felgyújtó, késelő barbár. Mint olyan gyakran az élet más területén is, két egyforma ultra sincs.
A részleteket is figyelembe véve, vagyis ha az ultrák alatt nem csak az életvitelszerűen garázda bűnözőket értjük, akkor kiderül, hogy az egész jelenség össztársadalmi megítélése valójában legalább annyira ellentmondásos, mint például a street art-é, a könnyű drogok legalizálásáé, az internetes fájlcseréé, a szerencsejátékoké, a származékos tőzsde spekulációé, vagy amilyen a rock'n'rollé volt a hatvanas években.
A fentebb előadottak ellenére a sorozatunkban nem kívánunk moralizálni. Pusztán informatív tájékoztatást szeretnénk nyújtani a különböző volt jugoszláv focicsapatok köré szerveződő ultra csoportokról. Képekkel, videókkal, viszonylag könnyed, könnyen emészthető, bulváros stílusban, már amennyire azt a téma engedi.
Ha nincs valami egetverő fontosságú, friss hír, akkor minden pénteken jelenik meg egy-egy Ex-Yu Ultras tárgyú poszt. A sorozatot öt részesre terveztük. Az első, érdemi részben a két szarajevói focicsapat köré szerveződő nagy szurkolói csoportokat, a Željezničar (Željo) drukkereket tömörítő Maniacs, és az F.K. Sarajevo ultráinak brigádját, a Horde Zla nevű formációt mutatjuk be.
Majd következnek az elmaradhatatlan Nagy Négyes (Hajduk, Zvezda, Partizan, Dinamo, pravi Pionir iz Subotice samo) ultráit külön-külön taglaló posztok. Persze ha lesz rá érdeklődés. Ha a kutya se kíváncsi rá, előbb leállunk. Viszont ha olyan lelkes lesz a srbija.blog kemény magja, vagyis az "ultra"-kommentelők csapata, mint mondjuk az Új Primitivista sorozat alatt, akkor addig írjuk a posztokat, ameddig a készlet tart.
A következő pénteken megismerhetitek többek között egy egyszerű bosnyák srác tragikus sztoriját, aki a városát védte önkéntesként, és csak azt szerette volna elérni, hogy ha már meg kell halnia, akkor legalább szembe tudjon nézni az ellenségével és ne egy orvlövész terítse le. Ezek után mondanom sem kell, hogy sajnos ebben a történetben nem a poén az, amit le lehetne lőni. De hogy vidámabb vizekre is evezzünk: hogyan lehet egy egész Ultra-csapatot egy asztalon felejtett képregényről elnevezni? Hamarosan kiderül.
Viszlát jövő péntekig, addig is: "Svi u napad! Jugoslavija!"
Vagy legalábbis "Napred Grobari!" A fekete-fehér mezes belgrádi Partizan szurkolói választották a grobari (vagyis "sírásók") nevet maguknak, a fekete szín apropóján. A videón egy kosárlabdameccs előtt gondoskodnak a hangulatról. Látványosan és példásan rendbontásmentesen. Na ugye, hogy nem mindig rosszfiúk? :-)
(A genovai balhéról készült posztunk itt olvasható.)