2007 óta a belgrádi állatkertben lakó Mujo hivatalosan a világ legidősebb aligátora, ugyanis abban az évben távozott az örök vadászmocsarakra Chabulitis, a lett főváros, Riga állatkertjének 75 (más források szerint 72) éves aligátora. Hogy pontosan milyen idős Mujo, arról születési anyakönyvi kivonat hiányában nincs adat, az viszont dokumentált, hogy hetvenöt évvel ezelőtt, 1937-ben már a belgrádi állatkertben lakott, éspedig akkor már mint egy kifejlett példányt szállították oda. Matuzsálemi életkora a tudósokat is arra készteti, hogy felülvizsgálják nézeteiket az aligátorok életkorával kapcsolatban. (Bár egyes források megemlítik, hogy az aligátorok és rokonaik, a krokodilok rendkívül hosszú életűek, akár 100 évig is elélhetnek, de azt is hozzáteszik, hogy még nem akadtak bizonyíthatóan ilyen idős példányra. A magyar Wikipedia például csupán 50 évet ír.)

A belgrádi hím aligátor élete a múlt héten azonban veszélybe került. A gondozója vette észre, hogy a hüllő jobb első lábával valami nincs rendben, ezért riasztották a Szerbiai Ortopéd Központot és Srećko Radoičić állatorvost, akiről az állatkert személyzete úgy tudja, hogy ő az egyedüli az országban, akinek hordozható röntgenkészüléke van. Az aligátor vastag, pikkelyes bőre miatt ugyanis külső szemrevételezéssel lehetetlen a pontos diagnózist felállítani. (A hordozható "röntgen-fényképezőgép" nagy értékű versenylovak adásvétele során segíti a döntéshozókat. A modernkori prémiumlókupeceknek ez olyan mankó, mint az autóneppereknek a festék-rétegmérő, ráadásul hosszú utazástól is megkíméli a lócsiszárokat. Ha például valaki egy Írországban tartott versenylovat szeretne megvásárolni mondjuk Szlovákiában, akkor a paci röntgenképeit átküldik e-mailben a szlovákiai érdeklődő állatorvosának, hogy meggyőződhessen az állat sérülésmentességéről.) A röntgenfelvétel alapján sikerült diagnosztizálni, hogy az idős aligátor jobb első talpa gangrénás, ezért életben maradása érdekében a műtét elkerülhetetlen.

A belgrádi állatkert elismerését világszerte kiváltotta, hogy a kilencvenes évektől kiváló humán orvos-specialisták is részt vesznek az állatok műtésében és egyéb egészségügyi ellátásában. Dušan Stanojević, Szerbia egyik legjobbnak tartott szülész-nőgyógyásza volt az első, aki részt vállalt egy ilyen jószolgálati misszióban, egy csimpánz szülésének a levezetésével és azóta is az állatkert egyik állandó önkéntes orvosa. "Emberorvosok" időközben oroszlánoknak, kígyóknak és krokodiloknak is nyújtottak segítséget.

Az aligátor három és fél órás műtétjének VIP körülményeit a legtöbb kisnyugdíjas szerbiai humán sorstársa is megirigyelte volna. Két kiváló ortopéd-sebész-specialista, altatóorvos és állatorvos is részt vett az operációban. Mujo idős korára tekintettel a teljes altatás végzetessé válhatott volna, ezért helyi érzéstelenítés mellett kellett a műtétet végrehajtani, ami a 200 kilós, ráadásul – az állat természetes sajátosságainak köszönhetően – rendkívül agresszív ragadozó esetén cseppet sem kockázatmenetes művelet.

Még elképzelni is szörnyű, ha valamilyen malőrből kifolyólag a hüllő az őt megmenteni igyekvő orvosok végtagjait leharapta volna és egy ilyen vérfürdő apropóján szerez kétes bulvárhírértéket az eset. A 12 órán át tartó, gondos előkészítésnek hála, a beavatkozás horrormentesen lezajlott, ráadásul a műtét sikeresnek tűnik: az aligátor már lábadozik, jelenleg antibiotikumos utókezelést kap.

Míg a főemlősök "csúcsragadozója", a homo sapiens számára a múlt század hatvanas évei hozták el a szexuális forradalmat, addig velü(n)k ellentétben Mujo épp a hatvanas évektől, immár fél évszázada él kényszercölibátusban, ugyanis akkor pusztult ki mellőle nőstény párja.

Mujo azon kevés belgrádi állatkerti állat egyike, amelyik túlélte a második világháborút, amikor is az állatkertnek helyt adó városrészt kétszer is intenzíven bombázták (Kusturica Underground c. filmjében emlékezett meg minderről, felkavaró "lángoló zsiráfos", romok között kóborló oroszlános képkockákkal), majd az 1999-es NATO-bombázást is sérülésmentesen kibekkelte. Sőt, Mujo több rendszerváltást is megért. Túlélte a királyi Jugoszláviát, a monarchiát felváltó titói kommunista korszakot, majd az ország széthullását, Milošević rendszerét és magát Miloševićet is. És persze Titót is túlélte. Érdekesség, hogy a szintén hosszú életű Titónak aggkorában súlyos cukorbetegsége következtében a bal lábát amputálták, míg Mujonak a jobb (első) végtagjából amputáltak egy darabot. Coelho legyen a talpán, aki bármilyen összefüggést vél felfedezni a két csonkítás különös diagonalitásában. Az orvosok azonban ügyeltek arra, hogy az aligátor lábából egy milliméterrel se vágjanak le többet a feltétlenül szükségesnél.

A második világháború alatt az állatkertet 1941-ben a németek, míg '44-ben a szövetségesek bombázták. A környék lakói '41-ben naivan azt hitték, hogy a bombázó repülők az állatkertet megkímélik, így sokan ott rejtőztek el. Sajnos a rengeteg állat mellett sok ember is odaveszett. Az aligátor Mujo mellett csupán a Buco nevű vízilovat említi név szerint az 1936-os alapítású állatkert krónikája a szerencsésen megmenekült, maroknyi túlélő állat közül. Az egyik ott rejtőzködő túlélő mesélte, hogy egy bombatalálattól cafatokra szakadt felnőtt elefánt látványa döbbenetes volt.

 

Jelisaveta Karađorđević hercegkisasszony (1936- ) egy belgrádi
állatkerti bambisimogatáson, a boldog békeévek végén.
A hercegnőről egy tavaly készült  fényképhez klikk ide.

Szerencsére a hüllőt még egyetlen elvetemült bosnyákgyűlölő sem bántalmazta, ugyanis igazából a Mujo a Mustafa beceneve, és a bosnyák alapviccek egyik állandó főszereplője.

Mujónak azt kívánjuk, hogy éljen legalább száz évig, és ehhez a leghíresebb bosnyák zenekar, a Bijelo Dugme erről szóló, 1980-ban szerzett számát küldjük neki.

Bijelo Dugme: Doživjeti stotu (Megérni a századikat [évet])