Serbia Insajd

Hírek, vélemények, elemzések, interjúk és beszámolók az exjugoszláv térségből, illetve érintőlegesen a Balkán-félsziget egyéb területeivel kapcsolatban is. Szigorúan szubjektíven. A blogot többen szerkesztjük, az egyes szerzők véleménye nem feltétlenül egyezik meg.

jugo.png

Na ovim prostorima

Facebook-oldalunk rendszeresen frissül, a blogposztoktól eltérő anyagokkal. Lehet nekünk linket, képet, videót, bármit küldeni. Ha ott írsz privát levelet, akkor azt mindhárman látjuk, így gyorsabban kapsz választ.

Friss topikok

Egyéb témák

2008 (15) abszurd (75) adatvédelem (2) adósság (3) afganisztán (1) albán (41) albánia (1) aleksandra jerkov (2) alkotmány (5) állatkert (3) állatkínzás (4) al khaida (1) amy winehouse (1) andrej pejic (1) angelina jolie (5) ante markovic (2) április 1. (2) arkan (8) árvíz (5) atomenergia (1) autonómia sorozat (6) avala (2) azerbajdzsán (5) b92 (8) badnjak (1) balasevic (2) baleset (19) balkán hg.hu (2) bánát (6) bankok (8) belgrád (121) berlusconi (2) beruházás (6) betegség (4) bevándorlók (15) bicikli (6) bigbrother (7) bizarr (11) bloggerek (31) bmw (2) bor (4) boris johnson (2) börtön (12) bosznia (77) breivik (3) brutalitás (6) budapest (20) bulgária (8) bulvár (6) bunda (4) bunyevác (3) burek (3) camino (1) canak (3) cane subotic (1) ceca (6) ceda jovanovic (3) cigányok (26) civil kurázsi (2) crvena zvezda (6) csecsemő (4) csehszlovákia (2) csempészet (4) csetnikek (10) dacic (26) dalmácia (4) damjanich (1) danilo kis (1) délszláv (8) délszláv háború (2) díj (4) dinamo zagreb (5) dinkic (6) diplomaci (3) díszpolgár (4) divac (3) divat (4) dizájn (6) djindjic (7) dobrica cosic (2) drog (15) dubioza kolektiv (2) dubrovnik (4) dzajic (3) dzsihád (1) édesség (3) egészségügy (20) egyház (32) ekv (1) élő (2) erőszak (12) észak korea (1) etnikai feszültség (6) eu (38) euro2008 (4) euro2012 (4) eurovízió (4) exit (4) exjugoszláv (12) exyu ultras (6) facebook (18) fasiszta (8) fegyver (12) fertőzés (2) fesztivál (4) film (38) foci (65) folk (11) fordítás (6) függetlenség (32) futballmaffia (4) gasztronómia (14) gáz (8) gazdaság (5) gojko mitics (1) goldenblog (4) goliotok (2) goranok (1) görögország (6) gotovina (18) guantanámó (1) gyász (25) gyilkosság (38) háború (99) hadsereg (18) hadzic (7) hága (57) hajduk split (5) hajózás (4) határon túliak (19) hekkerek (3) homofóbia (13) horvát (49) horvátország (213) horvát tavasz (2) huligánok (21) humor (23) hungarikum centar (2) ibrahimovic (3) identitas-essze (2) időjárás (13) india (1) interju (25) interpol (3) írástudatlanság (5) isis (1) isztria (5) ivo sanader (38) jadranka kosor (4) jagodina (3) janics natasa (12) japán (2) jelasity radovan (1) jemen (1) jeremic (9) jogi pr (4) jugoszlávia (63) kadhafi (3) kalózpárt (1) kampány (10) kannibalizmus (2) karácsony (1) karadzic (14) kartoncity (4) katolikusgyalázás (2) kávé (2) képek (44) képregény (4) kézilabda (5) kiállítás (4) kina (3) kisebbség (8) kisebbségi identitás (20) kiskorú (7) kommunizmus (21) könyv (18) kormány (10) korrupció (47) kosárlabda (8) kostunica (13) koszovó (97) közlekedés (32) közvélemény (5) krajina (5) krist novoselic (1) krónika (6) kuba (1) kusturica (15) lazar risar (2) lepa brena (1) libia (3) lopás (3) lsv (4) macedonia (21) maffia (30) magyarok (94) magyarország (106) magyarverés (7) magyar kisebbség (7) magyar szo (7) majtényi lászló (1) marinko magda (2) marko (4) mecset (6) média (52) medjugorje (2) melegek (22) menekültek (3) mentalitás (7) mezőgazdaság (4) migráció (3) milka (3) milliardosok (2) milosevic (28) mirjana (6) mladic (30) moderálás (2) mol (26) momo kapor (2) montenegro (46) mostar (10) muszlimok (25) művészet (5) muzeum (5) nácizmus (9) nagybritannia (3) nagykövet (3) nagy delszlavok (5) nagy szerbia (1) nato (16) na srpskom (4) németország (15) nemi erőszak (4) neonáci (2) népszámlálás (4) nikola tesla (3) nikolic (24) njegos (1) norvégia (2) novak djokovic (13) novi pazar (5) nyaralás (16) nyelv (26) nyomortelep (5) obraz (3) oktatás (21) olaszország (16) olimpia (13) oluja (10) önállóság (4) orlovi (1) örmény (1) oroszok (15) oroszország (20) otp (1) pálinka (5) parkolás (2) parlament (12) paródia (5) partizan (3) pedofil (6) pedofília (3) peking2008 (6) plágium (5) plakátok (5) pontatlanság (1) pravoszláv (6) prostitúció (10) punk (1) putyin (9) puzsér (1) rablás (6) radics viktoria (1) radikálisok (17) radivoj korac (1) radnóti (1) razija mujanovic (1) rendezvény (6) rendőrök (28) rendőrség (61) retro (10) rezsi (2) röhej (24) románia (10) rombolas (2) röplabda (5) safarov (1) sajtó (61) sajtószabadság (3) sarajevo (22) sass laszlo (3) sebesülés (5) sejo sekson (2) serbiainsajd (13) seselj (24) sovinizmus (4) split (9) sport (100) srebrenica (10) statisztika (4) surda (4) svédország (7) szabadka (34) szabadkőműves (1) szabo arpad (7) szandzsák (8) szárazság (1) szeged (22) szegénység (10) széky jános (1) szeles monika (1) szentendre (1) szerb (55) szerbek (144) szerbia (486) szerbia2020 (3) szerbverés (8) szerkesztő (4) szervátültetés (1) szervkereskedelem (1) szex (28) szinhaz (4) szíria (1) szlovákia (6) szlovénia (32) szobor (9) szollar domokos (1) sztrájk (2) születésnap (1) szvasztika/szlavisztika (4) tadic (33) tálas péter (1) támadás (25) támogatás (4) tenisz (12) terrorizmus (3) terzic (2) tetoválás piercing (5) tgm (1) thompson (3) tito (25) többség (1) topolya (2) toroczkai (4) törökök (17) trükközés (3) tudjman (7) tüntetés (23) turbofolk sorozat (2) turizmus (34) tvrtko (2) twitter (1) uck (8) újságírók (11) ujvidek (20) újvidék (2) új primitivizmus (5) ukrajna (10) űrkutatás (2) usa (32) úszás (5) vajdaság (129) választás (26) választások (38) válogatott (3) válság (3) varostervezes (9) vasút (9) vélemény (41) vendégposzt (11) vesna vulovic (1) vicc (1) videó (160) vihar (10) villamos (2) vízilabda (12) vmsz (12) vucic (8) wikileaks (7) wootsch peter (3) yugo (7) zabrenjeno pusenje (8) zastava (7) zászló (4) zavargások (11) zene (56) zenta (3) zepter (3) zombi (2) zombor (3) zsidók (3) zupljanin (3)

Itt olvasnak minket:

free counters

Feliratkozás

Creative Commons Licenc

* A névhasználat nem előlegez meg semmilyen állásfoglalást Koszovó státuszát illetően; az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozatával, valamint a Nemzetközi Bíróság koszovói függetlenséggel kapcsolatos véleményezésével összhangban.

Tíz év után szabadul a háborús bűnös oligarcha

2012.03.09. 07:00 Styxx

Fikret Abdić, az egyik legellentmondásosabb megítélésű ex-jugoszláv háborús elítélt. Az egykori Nyugat-Boszniai Autonóm Körzet (Autonomna Pokrajina Zapadna Bosna) vezetője ma reggel kilenckor hagyja el börtönét.

Nyomorból a csúcsra

Az 1939-es születésű Fikret Abdić mélyszegénységből küzdötte fel magát. Ágrólszakadt, boszniai muzulmán szüleinek összesen 13 gyereke született. A háborúval is terhelt korai gyermekéveit követően némi könnyebbséget hozott a számára, hogy apja a háború vége felé csatlakozott Tito partizánjaihoz, ami a jugoszláv államszocializmus ideje alatt a létező legjobb pedigrének számított. Mit nem adott volna az ötvenes-hatvanas években egy arisztokrata, vagy nagytőkés család leszármazottja, ha azt írhatta volna be az életrajzába: tucatnyi éhes testvére mellett, nyomorogva nőtt fel, ráadásul felmenője a népfelszabadító háborúban a partizánok oldalán harcolt.

Természetesen csont nélkül felvették az egyetemre, és ezt követően is könnyedén tárultak szélesre előtte a karrier-kapuk. Fiatal, ambiciózus agrármérnök végzettségű igazgatóként a gazdaságilag egyébként elmaradott szülőföldjén, Velika Kladušán, illetve az úgynevezett Cazini-körzetben a helyi, Agrokomerc nevű mezőgazdasági kombinátból egy Jugoszlávia-szerte magasan jegyzett élelmiszeripari birodalmat hozott létre. Szűkebb pátriájában már akkor szinte megváltóként bálványozták a régió lakosainak munkát, társadalmi felemelkedést biztosító korabeli topmenedzsert. Az Agrokomerc fénykorában több, mint tizenháromezer dolgozót foglalkoztatott.

Bírálói szerint nem volt több, mint egy megalomániás, az uborkafára túlságosan magasra kapaszkodott téeszelnök. Sikerének kulcsa a szocialista munkaversenyek és a korszerű nyugati típusú cégvezetés ötvözésében, a politikusok és az újságírók gátlástalan korrumpálásában, a bevállalós pókereseket megszégyenítő, hazardőr pénzügyi kalandorságában és az agresszív reklámkampányokban rejlett. Viszont a hívei úgy tartják, hogy fő bűne csupán annyi, megelőzte a korát. Korszerű, kapitalista gazdálkodást vezetett be egy arra még éretlen közegben.


Velika Kladuša (magyar neve: Nagykladusa, az osztrák-magyar közös irányítás idején itt működött az egyik legerősebb muzulmán ellenállási mozgalom, a környéken már akkor is bosnyák abszolút többség volt). A Cazin-körzeti nyakas helyi parasztok (muzulmánok és szerbek vegyest) voltak az elsők, akik 1950-ben fellázadtak a padláslesöprő kommunisták ellen és sokak szerint ez volt a fő oka annak, hogy a körzetet a nyolcvanas évekig "elfelejtették" fejleszteni. A tájegység Bosznia-Hercegovina legnyugatibb pontján fekszik, Horvátországba mélyen beágyazva. Viszonylag közel van Rijekához, a legnagyobb horvát kereskedelmi kikötőhöz. A '90-es évek elején a krajinai szerb bábállam övezte nyugatról, míg keletről a boszniai szerb területek határolták, stratégiailag ezért is fontos terület.

Köszönjük a bizalmat!

Mezőgazdasági-ipari cégbirodalma, az Agrokomerc (melynek a pulykatenyésztés és ‑feldolgozás volt az alaptevékenysége) amilyen hirtelen, és nagy csinnadrattával futott fel, legalább ugyanannyira látványosan omlott össze. Fedezetlen váltókibocsátásai miatt a nevével fémjelezett pénzügyi affér nemcsak a nyolcvanas évek, hanem talán az egész titói Jugoszláviának a legnagyobb gazdasági botrányává duzzadt. Cégbirodalmának a médiában szajkózott reklámszlogenje, a "Hvala na povjerenju!" ("Köszönjük a bizalmat!") a hatalmas fedezetlen váltós botrányt követően az élcelődések egyik legfőbb forrásává vált.

Abdićot egy évekig húzódó, monstre tárgyalássorozat végén ítélték szabadságvesztésre és nem teljesen alaptalanul hangoztatta, hogy kirakatperben, politikai okokból börtönözték be. A hivatalosan szocialista önigazgatásnak nevezett, és papíron magas szintű munkás önrendelkezést biztosító, de gyakorlatilag államszocializmusból egyre inkább a piacgazdaság felé közeledő Jugoszláviában ugyanis a vállalkozások finanszírozása fejlett, korszerű kereskedelmi bankrendszer hiányában viszonylag gyakran történt sufnituning-megoldásokkal. ("Majd ha beindul a szekér, dől a lé, és könnyedén rendezzük a tartozást!") Azt nem állítom, hogy Fikret barátunk mindezt nem kezdte gátlástalanul nagy léptékben játszani, de nem könnyű utólag megítélni, bukásához vajon mennyire járult hozzá az, hogy nagyágyú, kommunista pártfunkcionárius, politikus mentorát ellenfelei kicsinálták, amihez történetesen Abdić szolgált bűnbakként. Akkoriban ugyanis Jugoszláviában egy-egy nagyvállalat vezetője szimbiózisban élt pártfunkcionárius politikai mentorával, és ezekben a tandemekben nem a cégvezető, hanem a csúcspolitikus volt az alfahím. Viszont – különösen a Tito halálát követő de facto interregnumban – ezek a nagykutya politikusok igen intenzíven csinálgatták ki egymást, és tálcán kínálta magát, hogy egy-egy politikust ellenfelei a vállalatigazgató pártfogoltja útján takarítsanak el az útból.

Fehérgalléros bűnözőből ellenforradalmár

Fikret Abdić politikai mentora, bizonyos Hamdija Pozderac csillaga akkoriban erősen ívelt felfelé, amit az is jelzett, hogy a szövetségi állam alelnöke volt, valamint a kulcsfontosságú Jugoszláv Szocialista Szövetségi Alkotmánymódosító Bizottság élén is ő állt. Az összeesküvés-elméletek (de talán ez nem is annyira az) hívei szerint a recsegő-ropogó Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságot a töbpólusú, testvériséget és egységet hirdető ideától a nagyszerb eszmék felé mozdító pártvezetők érdeke volt Pozderac eltávolítása, mivelhogy ragaszkodott az 1974-es jugoszláv alkotmányban a boszniai muzulmánokat önálló államalkotó nemzetként elismerő passzus hatályban tartásához. (Egy másik konteó szerint viszont Bosznián belül feszültek egymásnak a dúvadak: a két legbefolyásosabb ottani kommunista családi klán, a Pozderacok és a Dizdarevićek játszmájában hoztak "Fikret-áldozatot".) Fikret Abdićot mindenesetre nem egyszerűen mint gazdasági bűncselekmény elkövetőjét ítélték el (a vád szerint 400 millió dollár értékű fedezet nélküli váltó kibocsátásáért), hanem az alkotmányos rendszer ellenforradalmi aláásásával is megvádolták. Abdićtyal együtt mindenesetre Hamdija Pozderacot is sikerült a közéletből eltakarítani, aki nem sokkal később, 1988-ban máig tisztázatlan körülmények között egy szarajevói kórházban meg is halt.

Egy mai tinédzsernek vagy huszonévesnek, akit a XX. század történelme különösképpen nem érdekel, gondolom mindezt nem könnyű megérteni, de akkoriban bizony előfordult, hogy valakit Princz Gáborként tartóztattak le, majd végül Budaházy Györgyként ítélték el. Ráadásul az Agrokomerc-per a kelet-európai rendszerváltozások korában játszódott, így Abdić volt az első szocialista nagyvállalati felsővezető, akin az újságírók kiélhették a "Most már mindent megírhatunk büntetlenül!" -élményt. Fikret Abdićról elképesztő bulvártúlzásokat is lehoztak. Egyik fivére, Hasan mindezt pszichésen nem bírta elviselni és 1989-ben öngyilkos lett.


Az SFRJ za početnike (Jugoszlávia kezdőknek)
c. műsorban 
így emlékeznek az Agrokomerc-ügyre 

A rendszerváltáskor a lokálpatriotizmust választotta

Az addig a vallástól és muzulmán nemzetiségi gyökereitől magát távol tartó, ateista, kommunista, de legfőképp karrierista jugoszláv sikeremberből a bebörtönzés hatására a nagyszerb eszme előretörésének áldozatul eső muzulmán mártír lett. A médiumokban ügyesen nyilatkozó Abdić egyfajta bosnyák néphős-imidzst épített ki magának, hiszen különösen szűkebb pátriájában még nagyon is jól emlékeztek az Agrokomerc aranykorára és a helyi, sőt egyre inkább az össz-boszniai muzulmán közvélemény szemében Fikret egy politikai játszma áldozatává vált. Hívei abban bíztak, hogy ismét felemeli a gazdaságilag pangó régiót. Velika Kladušán és vonzáskörzetében a mai napig csak "Babo"-ként emlegetik. A török "apa" szóból származó bosnyák jelző, mint afféle keleti bonus et diligens pater familias, tulajdonképpen egy belső meggyőződésből, önként követett, igazságos, karizmatikus, "Kedves vezetőt" jelent. Szabadulását követően, 1991. szeptember 15-én Velika Kladušán megszervezte a legnagyobb boszniai muzulmán nagygyűlést. Az azt megelőző évben alakult bosnyák (muzulmán) nemzeti pártban, a Demokratikus Akció Pártjában hívei számát tekintve akár a párt élére is kerülhetett volna (a jelölésen ő kapta a legtöbb szavazatot, 44%-ot, míg a másodikként befutott Izetbegović 37%-ot), ám visszalépett és a vezetést meghagyta a nem sokkal későbbi legnagyobb ellenségének, Alija Izetbegovićnak. Ő maga pedig otthona, a Cazini-körzet stabilizálása és az Agrokomerc ismételt felemelkedése érdekében kezdett ténykedni.

Ég és Föld

Alija Izetbegović (1925-2003), az idealista első bosnyák államelnök szinte mindenben a pragmatikus Fikret Abdić ellentéte volt. Előkelő, belgrádi muszlim arisztokrata felmenői az oszmán befolyás szerbiai háttérbe szorulásával, a XIX. század második felében költöztek át Boszniába. Az Abdićnál 14 évvel idősebb Izetbegović a második világháború alatt egy muzulmán humanitárius szervezetben, az Ifjú Muszlimokban tevékenykedett. Iszlámhite mindig is domináns szerepet játszott életében. Az elmélkedő, befelé forduló, mélyen vallásos értelmiségit az ateista Jugoszláviában elveiért 14 éves börtönbüntetésre ítélték, amit másodfokon 12 évre mérsékeltek. Ebből (mielőtt közvetlenül a rendszer összeomlása előtt, 1988-ban amnesztiával szabadult), öt évet le is ült. Nézetei egyáltalán nem szélsőséges, a más vallásúakat "Szent Háborúban", kiirtásra buzdító tanok. Az 1980-ban publikált, mára világhírű Az iszlám kelet és nyugat között című művében a mohamedán vallást mint nyugat-európai értékeket is tartalmazó szellemi-intellektuális szintézist mutatja be. A csatolt kép érdekessége az Izetbegović-ábrázolásoknál előszeretettel használt Petőfi-parafrázis: "A Nagy Istenre esküszünk, hogy rabok nem leszünk!!!" 

Háborús kiskirály

Fikret "Babo" Abdić tulajdonképpen a jugoszláv polgárháború alatt sem bújt ki a bőréből: az összes machiavellista trükköt bevetette, hogy szűkebb körzetében ismét ő lehessen az első számú tótumfaktum. 1993. szeptember 29-én (mellesleg a saját születésnapján) Velika Kladušán kikiáltotta a Nyugat-Boszniai Autonóm Körzetet (a horvátországi szerb bábállamok mintájára). Horvátország Abdić kis testreszabott miniállamát mint vámszabad övezetet ismerte el, ahol a közeli Rijeka (Fiume) kikötőjéből érkező áruval történő kereskedésbe lényegében az összes harcoló fél bekapcsolódott. Egyik első gazdaságpolitikai intézkedése az volt, hogy az addigra már etnikai, vallási, ideológiai, meg még ki tudja, hogy milyen alapon egymással szembefordult jugoszláv társadalom által az egyedül töretlenül tiszteletben tartott és értékelt vagyonmérő eszközt, a nyugatnémet márkát a Nyugat-Boszniai Autonóm Körzet hivatalos fizetőeszközévé tette. (Ki más tudná jobban, hogy a stabil pénznem mindennél fontosabb, mint egy fedezetlen váltókirály?) Ha érdekei úgy kívánták, bármely etnikum haduraival szövetkezett, és főképp bizniszelt, beleértve a régió korabeli nagyágyúit, a szerb Slobodan Miloševićet ugyanúgy, mint a horvát Franjo Tuđmant, és a helyi kishalak falkavezér macskacápáit. A boszniai szerbek vezérével, Radovan Karadžićtyal ugyanúgy lepaktált, mint Marko Bobannal, a boszniai horvátok vezetőjével. A hírhedt szerb szabadcsapat, az Arkan-féle "Tigrisek" részére pedig üzemanyagot adott el.

Kezdetben még a nyugati sajtó rokonszenvét is elnyerte a harcolás helyett a nemzetek közötti kereskedelemre fókuszáló, különös hadúr. "A hadigazdasági csoda megalkotója" címmel írt róla cikket a Washington Post, míg az Observer a tárgyalás géniuszának titulálta.  Az elvtelen kalmárszellem egyébiránt nem egy, a harcoktól megfutamodó, gyáva jellemet takart. Már az Agrokomerc-perben is az utolsó szó jogán teátrálisan kifejtette, hogy sem a veréstől, sem a tömlöctől, de még a halálbüntetéstől sem fél, illetve amikor Arkan csetnikjei a szerb ellenőrzés alatt álló Bijelinán fogadták és ráparancsoltak, hogy vesse magát le a sárba, ő nem engedelmeskedett, hanem azzal vágott vissza. ha lelövik, azt szemből tegyék. Mindemellett a saját karizmájának a fényezése sohasem állt tőle távol, míg az Agrokomerc-per jegyzőkönyvei nyilvánosak, a második anekdota már nem kizárt, hogy némileg kiszínezett.  


Babo bábállama, a Nyugat-Bosznia Autonóm Körzet 1994-ben
(kék színnel; a zölddel jelzett részt hivatalosan Alija Izetbegovićék
ellenőrizték, bár a hadiszerencse függvényében olykor fordult a kocka)

Van valakinek egy Marlborója?

Paradox módon Fikret egyetlen igazi ellenségévé az az Alija Izetbegović vezette boszniai muzulmán állam (és annak hadserege) vált, amelynek élén saját magát is könnyen találhatta volna, ha alig két évvel korábban ezt a lehetőséget választja. Az ő szemükben autonómiája ugyanis nem volt más, mint egy szakadár bábállamocska, amit a szerbek és a horvátok a boszniai egység megbontására használnak fel, mely katonai támogatásuk nélkül fent sem maradhatna. Végül a Boszniai Hadsereg Atif Dudaković tábornok vezette ötödik hadtestének parancsnoksága alatt álló katonák győzték le. Az utánpótlástól elzárt, körbekerített területet a bosnyák egységek lényegében kiéheztették, vagy legalábbis a tengés-lengés körüli állapotra redukálták a szükségletek kielégítését. Miután "Babo" emberei megadták magukat, katonai parancsnokának első kérdése legyőzőihez az alábbi volt: "Van valakinek egy Marlborója?" Mint kiderült, más lehetőség híján a katonák az Abdić által nagy tételben beszerzett bivalyerős, és ősöreg, kiszáradt dohánnyal töltött kolumbiai cigarettát szívták (nyilván eladni nem tudta), amitől bagós emberei szinte rosszul lettek. (Tiszta Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben).


Harcoló katonái 1:15-nél Babót éltetik (egyébként Fikret Abdić-ellenes videó)

Háborús bűnök és bűnhődés, távlati tervek

Az időközben a bosnyák mellé a horvát állampolgárságot is megszerző Fikret Abdić a horvát tengerparti Opatijába (Abbázia) tette át székhelyét, ahol egy luxusszálloda apartmanjából próbálta újjáéleszteni a vállalatbirodalmát. Közben a nyugat-boszniai Bihaćban az 1993-94 között elkövetett háborús bűncselekményekkel, 121 civil és 3 hadifogoly megölésének az elrendelésével, illetve több, mint 400 ártatlan polgári személy megsebesítésével vádolták meg. Horvátországban a Karlovaci (Károlyváros) Megyei Bíróság 2002-ben első fokon 20 évre ítélte (az akkori horvát törvények szerint a legsúlyosabb kiszabható büntetést kapta), amit a Horvát Legfelsőbb Bíróság 2005-ben 15 évre mérsékelt. 2016-ban járna le a büntetése, de mivel annak kétharmadát, tíz évet már leült, ma reggel feltételesen szabadlábra helyezik. Az Isztriai-félsziget legnagyobb városa, Pula börtönében raboskodott. Az immár 72 éves Abdić állítólag korához képest rendkívül jól tartja magát, és börtönbüntetését sem Viszkis módjára, holmiféle köcsögözéssel töltötte, hanem mint valami írni-olvasni tudással is felvértezett Stadler József, közel kilencszáz levelet küldött ki Boszniába és Horvátországba, amikben kifejtette, hogy mint a mi juhászunk Akasztót, ő Velika Kladušát és örök szerelmét, az Agrokomercet szeretné újra felvirágoztatni. A boszniai muzulmánok (tehát nem a szerbek és nem a horvátok, hanem ha úgy tetszik, a saját "vére") egy része hazaáruló, gátlástalan nyerészkedőnek tartja, míg mások, főképp a szűkebb pátriájából valók őt tekintik az egyetlen normális, vezetésre alkalmas mérsékelt bosnyáknak. Szerintük Abdić pragmatikus nyugat-boszniai ténykedése nélkül náluk is Srebrenica-szintű tömegmészárlásra került volna sor, hiszen hasonlóan, mint keleten Srebrenica, nyugaton a muzulmán többségű Cazini-körzet is szerb területek közé ékelődött be. Állítólag Velika Kladušáról kétezer híve tart Pulára, hogy kiszabadulását ott helyben ünnepeljék.


Babo születésnapján hívei minden évben a börtön elé buszoztak,
ő pedig a rácsos ablakon keresztül integetett nekik.

Update: Kilenc után pár perccel lépett ki a börtönkapun ahol több, mint háromezren várták. Hívei 47 autóbusszal érkeztek.

9 komment

Címkék: horvátország börtön háború muszlimok bosznia isztria jugoszlávia szerbek

A bejegyzés trackback címe:

https://srbija.blog.hu/api/trackback/id/tr904293783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2012.03.09. 13:40:13

Mivel még senki nem kommentelt, ezért hadd legyek én az első: a posztot háromszoros vállveregetéssel jutalmazom; kiváló, hiánypótló munka. Most épp Belgrádban vagyok, kíváncsi leszek, megemlékeznek-e Abdić szabadulásáról az esti hírekben.

Styxx 2012.03.09. 13:49:29

@bikmakk:
Kössz szépen.
Rövid régiójelentés sa ovih prostora:-)
A belgrádi Blic online kiadása már lehozta, rövid ideig címlapon, a zágrábi Jutarnji is, sőt folyamatosan frissíti, Index.hr-en nem találtam, az újvidéki Magyar Szón se, másra meg most nincs időm.
Ja, és a szarajevói Dnevni Avaz nem túl meglepően pocskondiázza: "áruló" "háborús bűnös" stb. Ezzel nem szeretnék állást foglalni, de azért szerintem árnyaltabb a figura egy sima leháborúsbűnözéseznél. Slusszpoén: újab bper vár rá és fiára, mert az Agrokomercnek állítólag fiktív 600 ezer kuna köcsönt nyújtott, majd az ennek fedezetéül szolgáló adriai villa a tulajdonába került. Az őt éltető tömegnek természetesen megígérte, hogy feléleszti az Agrokomercet, munkát ad stb.

bikmakk · http://srbija.blog.hu 2012.03.09. 13:53:46

@Styxx: De várj, most melyik országban fog élni és hová akar adózni? Kiknek "ad munkát"?

Styxx 2012.03.09. 14:12:25

@bikmakk:
Boszniába, Kladusán, ott akar munkát adni adózni meg gondolom olyan nagyon sehol:-)
Jó, hogy rátaláltunk erre a blogra, tudunk chatelni:-)

partizánok 2012.03.09. 15:06:10

Nagyon jó írás.
Tetszett!
Köszönöm!
:-)

MTi 2012.03.09. 23:14:44

Emlékszem (Io mio ricordo) mintha csak tegnap lett volna: a kladušai egyetemistáknak akkora ösztöndíjai voltak, hogy csak na! Aztán amikor kipattant a botrány, kezdtek "eltünedezni" a kollégák...

Styxx 2012.03.11. 14:27:47

@partizánok:
Kössz szépen.
@MTi:
áááá, Rambo Amadeus a legnagyobb babo:-)