Egy péterrévei (szerbül Bačko Petrovo Selo; tiszaparti bácskai falu) Auschwitzban elhunyt gazdag zsidó, bizonyos Fischer Mátyás leszármazottai július 5-én nyújtották be kártérítés iránti keresetüket egy amerikai szövetségi bíróságon. 38 millió dollárt követelnek a Magyar Nemzeti Banktól, az Erste Grouptól valamint a Bajor Állami Banktól (Bayerische Landesbank, a Bajor Szabadállam 94%-os tulajdonában lévő pénzintézete.)
Fischer Mátyás feleségével és hat gyermekével 1938 körül
A 38 milliós perérték 18 millió dollárnyi arany pénzérmékből, valutából, valamint gyémántokból áll, illetve a további 20 millió dollár ingatlanokból, bankbetétekből, értékpapírokból, ékszerekből, műkincsekből és hanglemezekből tevődik össze. Fischerék szerint e bankok a nemzetközi jogot sértve, illegálisan gazdagodtak és ezzel támogatták a második világháború alatt a zsidó néppel szemben elkövetett genocídiumot. A Fischer-örökösök álláspontja alapján a bankok hozzájárultak több zsidó holokausztáldozat halálához, beleértve Fischer Mátyást is, akit 1944-ben deportáltak Auschwitzba, ahol a következő évben éhen halt.
A keresetlevél szerint a bankok együttműködtek a magyar és a náci megszállókkal, aminek a következtében a zsidó ügyfelek nem tudták a pénzüket felvenni, ezért a magyar zsidóknak nem volt forrásuk a deportálások és a haláltábor elöli megszökés finanszírozására. [Ha ez a konkrét ügy eljut odáig, hogy érdemben foglalkoznak a keresetlevél ezen részével, akkor érdekes lesz a bizonyítás, hiszen a rendkívül gazdag néhai Fischer Mátyásnak nem túl életszerű, hogy nem volt olyan, a perbevont bankoktól függetlenül, könnyen mobilizálható vagyontárgya, amivel ne tudták volna a család elmenekülését finanszírozni. Természetesen Fischerék védekezhetnek azzal, hogy 1944-ben Bácskában egyáltalán nem lehetett tudni, valójában milyen sors vár a deportáltakra. Egy nagy vagyont veszni hagyni soha sem egyszerű döntés. Például azok közül, akik a kilencvenes évek délszláv háborúinak kitörésekor csapot-papot otthagyva, vagyontárgyaikat fillérekért elkótyavetyélve menekültek el Bácskából, sokan pórul jártak, hiszen jóval kisebb lett a pusztítás, mint a második világháború alatt. – Styxx]
"Fischer Mátyás nagybirtokot örökölt és felesége családjától is hatalmas hozományt kapott. Ő volt a Péterrévei Hitelbank alapítója, amit Bácska Magyarországhoz visszacsatolásakor, 1941-ben elkoboztak és az igazgatói székbe is egy keresztényt ültettek." – állítja Kenneth McCallion, a Fischer család ügyvédje.
Fischer Mátyás koncentrációs táborba szállítását követően, egy hónappal később deportálták feleségét és hat gyermekét, akik viszont Ausztriába kerültek és mindannyian túlélték a holokausztot. Hazatértüket követően azonban semmit sem kaptak vissza a családi vagyonból. A bankok arra hivatkoztak, hogy a náci hatalom kobozta el Fischerék vagyontárgyait, ám McCallion ügyvéd érvelése szerint a perelt bankok egyszerűen ellopták a zsidó vagyont, hiszen arra számítottak, hogy a deportáltak úgysem térnek haza. "A családi vagyont jogellenesen kobozták el, miért ne kárpótolnák a gyermekeinket belőle?" – teszi fel a kérdést az 1936-ban született, nyugdíjas közgazdász-professzor és járműalkatrész gyártó, Brooklynban élő Paul Fischer, néhai Fischer Mátyás legfiatalabb gyermeke.
A MÁV-perre hasonlító ügyben az Erste Group szóvivője, a képen látható Banuta Zsofia az alábbiakat nyilatkozta: "Sem az Erste Group, sem a második világháborút követően, évtizedekkel később alapított magyarországi fiókintézménye nem tartja magát a keresetben nevesített bankok bármelyike jogutódjának." A Bajor Állami Bank és a Magyar Nemzeti Bank részéről még nem nyilatkoztak az ügyről. Részletesebben a Huffington Postból és a Blicből tájékozódhatnak az érdeklődők.
Az utolsó 100 komment: