A Budapestre látogató Tomislav Nikolić szerb köztársasági elnök tegnap abban állapodott meg magyar kollégájával, Áder Jánossal, hogy közösen hajtanak fejet az 1942-es újvidéki razzia és az 1944-45-ös titói megtorlások vajdasági áldozatai előtt.
Tomislav Nikolić igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy ezzel új korszak kezdődik-e a két ország kapcsolatában.
A "temerini fiúk" ügyéről a szerb államfő elmondta, hogy alaposan megvizsgálta az esetet és néhány hónapon belül a nyilvánosság értesül arról, hogy milyen döntést hozott. Tévesnek nevezte a sajtóban megjelent információkat, amelyek szerint elutasította az egyik elítélt, Máriás István kegyelmi kérelmét. Tomislav Nikolić kijelentette, hogy eddig nem foglalt állást az elítéltek amnesztiájával kapcsolatban, de megjegyezte: "negatív" az álláspontja a bíróság döntéséről.
Öt temerini magyar fiatalt évekkel ezelőtt, a hasonló bűncselekményekért Szerbiában kiaszabásra kerülő börtönbüntetések hosszához képest aránytalanul súlyos börtönbüntetésre ítéltek egy szerb férfi brutális bántalmazása miatt. A bírósági ítélet felháborodást okozott a délvidéki magyarok körében, az ügy többször felvetődött a magyar-szerb kétoldalú tárgyalásokon, és szó volt róla Áder János és Tomislav Nikolić budapesti megbeszélésein is.
"Kész vagyok arra, hogy jóindulattal kezeljem az esetet." – mondta az Estének adott tévéinterjúban Tomislav Nikolić, ugyanakkor megjegyezte: a temerini incidens borzalmas bűncselekmény, a "legkegyetlenebb kínzás" példája volt.
Az ügyhöz kapcsolódik, hogy a napokban hatályba lépő általános szerb amnesztiatörvény a szerbiai elítéltek jelentős részének, közel négyezer rabnak a szabadulását, vagy börtönbüntetésének a lerövidülését eredményezi, ami a temerini fiúk esetében várhatóan a büntetés 10%-os kurtításával jár. Az öt, összesen 61 év börtönre ítélt fiatalember esetén a legrövidebb büntetésre, 10 évre ítélt Horváth Árpád esetében így várhatóan egy évet engednek el, azaz még 5 és fél hónapot le kell ülnie, míg a legsúlyosabb, 15 évre ítélt Máriás Istvánnak az amnesztia szerint másfél évet engednének el, vagyis még így is 5 évet kellene börtönben töltenie. A fiúk eddig 8 és fél évet ültek le, és az előzetesben töltött első 11 hónapjuk volt különösen kegyetlen.
Az általános amnesztiáról szóló törvényt még csupán a szerb parlament honlapján jelentették meg, a kihirdetésnek viszont a szerb közlönyben, a Hivatalos Lapban történő kinyomtatás számít, az ezt követő 8. napon lép hatályba és minden egyes ügyben testre szabott bírósági határozat mondja ki a csökkentés pontos mértékét, ezért idő előtti még konkrét számokról beszélni, azonban az már most nyilvánvaló, hogy a temerini fiúk az általános amnesztia alapján még nem szabadulnak azonnal, csupán a büntetésük csökken, ezért lenne szükség az elnöki kegyelemre.
A napokban azonban az a hír jelent meg, hogy Máriás István egyéni kegyelmi kérvényét a szerb köztársasági elnök elutasította, mindezt a fiatalember ügyvédje, Bozóki Antal (az egyik legfelkészültebb vajdasági magyar ügyvéd, kisebbségi jogvédő, egyben a délvidéki mészárlások tárgyilagos feltárásának elkötelezett pártolója és viszonylag idős, 68 éves kora ellenére aktív blogger; minket is már linkelt) is megerősítette.
Nikolić nyilatkozata e körben nóvum. Kegyelmi kérvény korlátlan számban beterjeszthető, nem kizárt, hogy a vajdasági magyarság számára sokkal kevésbé elfogadható akolból induló politikus szabadítja ki a temerini fiúkat? Mindenesetre a mérsékeltebb, Demokrata Pártban politizáló elődje, Boris Tadić nem kegyelmezett meg nekik.
Nikolić a sovinista, horvát és magyargyűlölő kirohanásairól hírhedt, jelenleg a hágai nemzetközi háborús büntetőbíróságon a vádlottak padját koptató Vojislav Šešelj önjelölt "csetnikvajda" alelnöke volt a Szerb Radikális Pártban, majd egykori mentorával szakítva mérséklődtek a politikai nézetei.
Nikolić (szerintem helyesen) egy vajdasági magyarnak már kegyelmet adott. Egy ártalmatlan, offline és online kommentelő troll bácsika írt a 64 vármegyés Toroczkai Lászlóról olyasmit, ami Toroczkainak nem tetszett, a becsületét elszenvedett csorbáért szerb bíróság előtt pénzbírságra ítéltette a notórius kommentelőt, aki a bírságot nem tudta (vagy nem akarta? lényegtelen) kifizetni. A kifizetetlen pénzbírság helyett 150 nap elzárást nem kellett leülnie a delikvensnek. Nikolić, miután egyeztetett az igazságügyminiszterrel azzal indokolta a kegyelmi kérvény jóváhagyását, hogy a szólásszabadság gyakorlásáért senki se kerülhet börtönbe.
A temerini fiúk ügye nem csak a vajdasági magyar közvéleményt borzolja, hanem évek óta a "top 4" magyar érintettségű, nemzetközi vonzatú bűnügyek egyike az ír gázoló, a Malina Hedvig-ügy és a bolíviai puccsal megvádolt Tóásó Előd büntetőügye mellett. Igazán itt lenne az ideje, hogy végre-valahára lekerüljön a napirendről.
Tomo bácsi, várjuk az újabb gesztust.
Temerini fiúk "kisokos"
A temerini fiúk 2004. június 26-án éjjel a szerbiai (azon belül: vajdasági) Temerinben megvertek egy szerb nemzetiségű férfit, aki előzőleg provokálta őket. A különböző kábítószerek hatása alatt álló férfi szidalmazni kezdte a magyarokat, majd szexuálisan molesztálta a közelben tartózkodó fiatal lányokat is. Az elkövetők a jegyzőkönyvek szerint súlyos testi sérüléseket okoztak a férfinak.
Az elkövetőkre kiszabott büntetés egyes vélemények szerint példa nélküli, és a bíróság elfogultságát tükrözi. A hozzátartozók állítása szerint a hivatalos szervek manipuláltak a bizonyítékokkal, nem tették lehetővé minden tanú kihallgatását. A bíróság ugyanis gyilkossági kísérlettel vádolta meg őket, és egy szokatlanul gyors tárgyalás végén összesen 61 év börtönbüntetést rótt ki rájuk. Általában háborús bűnösöket sújtanak ilyen fokú büntetéssel Szerbiában.
Zoran Petrović (az idült kábítószerfüggő áldozat, nem az esettel közvetlen összefüggésben álló okok miatt, évekkel később elhunyt), a 38 éves újvidéki drogdíler már ittas és drog által befolyásolt állapotban érkezett Temerinbe 2004. június 25-én este. Itt különböző szórakozóhelyeken fordult meg, de mindenhonnan kitessékelték őt, mert belekötött a vendégekbe. A helyiek először itt kérték a rendőrség segítségét, akik illetékesség hiányára való hivatkozással nem mentek ki a helyszínre. A temerini piactéren éjfél körül találkozott a magyar fiatalokkal, akikkel szóváltásba keveredett. Petrović szidalmazni kezdte a magyarokat, majd szexuálisan molesztálta a közelben tartózkodó fiatal lányokat is. Máriás István követelte Petrovićtól, hogy vonja vissza a magyarokra tett sértő kijelentéseit. Erre nem volt hajlandó, ezért verekedés tört ki. Petrović összerogyott, a verések és a kábítószer, illetve alkohol együttes hatására.
Általános vélemény szerint ilyen súlyos ítéletre azért volt szükség, mert akkortájt igencsak megszaporodtak a magyarellenes incidensek a Vajdaságban, s a szerb hatalom ezt ily módon ellensúlyozni akarta.
Összehasonlítás más hasonló vagy súlyosabb bűncselekmények esetében Szerbiában kiszabott ítéletekkel
A Magyarkanizsán történt Sarnyai-ügyben: Sarnyai Józsefet gyilkosa előre megfontolt szándékkal ölte meg magyar származása miatt. Öt golyót lőtt áldozatába, ennek ellenére csupán 6 év börtönbüntetést kapott.
Egy újvidéki magyar fiatalembert etnikai alapon szerbek súlyosan bántalmazták, majd pisztollyal a Duna vizébe kényszerítették és egy csónakból többször a víz alá nyomva fojtogatták. Ebben az ügyben a gyilkossági kísérlet hat résztvevője összesen 15 évet kapott.
Gomboson K. Mátyást magyar nemzetisége miatt ugyancsak szerb elkövetők bántalmaztak, minek következtében súlyos, maradandó egészségkárosodást szenvedett. Első fokon az egyik támadó 1 év 10 hónapot kapott, a másik mindösszesen 6 hónapot.
A Legija (légiós) ragadványnéven ismert Milorad Ulemek egykori szerb szabadcsapat parancsnokot (későbbi bérgyilkost, aki bűnösnek találtatott Zoran Djindjics egykori miniszterelnök meggyilkolásában is) négyszeres gyilkosságért ítélték el tizenöt évre.
Forrás: Wikipedia