Sanjin Rašidović a boszniai Goraždéban egy egyszerű, utcai posztos rendőr. A Facebook-profiljára egy roma kislánnyal készült közös fényképet töltött fel, valamint egy megható sztorit, amit a nyugat-balkáni nyelvi közösség (Szerbia, Horvátország, Bosznia, Montenegró) felhasználói rohamtempóban többezer megosztással és több mint húszezer like-kal jutalmaztak.
"Nemrég a városban felbukkant egy Anika nevű roma kislány (azt mondja, hogy van még egy neve, csak azt nem tudja), akivel "összebarátkoztam". Gyakran váltok vele néhány szót, és egyszer, amikor magamban összehasonlítottam a barátaim gyerekeivel és unokáival, az alábbi gondolataim támadtak:..." – kezdte az írását Sanjin, az érzelgős rendőr.
Boldog, ha nem éhes
"Anika öt vagy hat éves (ő maga sem tudja) nincs anyakönyvezve, ellenben jó sok testvére is van. Iskolába valószínűleg soha sem fog járni, nem tudja, hogy mik a játékok és mi a számítógép, éjjelente egy kartondobozból összetákolt, víz és áram nélküli kunyhóban alszik. Mezítláb szaladgál a kávéházi teraszok asztalai körül, amíg koldul, és nem törődik azzal, hogy a szülei vajon feltöltik-e a telefonja egyenlegét, mert nincs mobilja, és persze akkor sem dühös, ha éppen nincs WiFi-kapcsolat. Boldog, amikor nem éhes. Minden reggel vidáman, mezítláb és kócosan koldul az emberektől fél márkát [kb. 75 forint].
Ma Nino barátommal találkoztunk vele és Anika boldogan újságolta, hogy mennyire örül, mert olyan barátai vannak, mint mi. (Azért néha zsörtölődik, amikor Nino, Jesenko vagy én megdorgáljuk, hogy miért nem mosdott meg, de végül hallgat ránk, és rendbe teszi a pofiját.) Elmentünk egy üzletbe és Anika büszkén választott egy nadrágot és egy kis szoknyácskát, megtörölte az arcát nedves zsebkendővel és igazi kislánnyá változott, mint bárki más a kortársai közül, aki törődő családban nő fel. Később ismét találkoztam vele és elújságolta, hogy látott olyan vászoncipőket, amelyek tetszenek neki. Azt is megvettük neki és ugyanolyan színű kis zoknit is, majd nevetve csicseregte: mindenki azt mondja neki: »Hogy kicsípte magát« és büszkén sétált velem." – írja Sanjnin.
"Barátnőm" Anika, egy igazi harcos
"Anikának nincsenek szülei, akik reggelente autóval oviba vagy iskolába szállítják, senki sem tanítja írni és olvasni, soha sem fog részt venni iskolai ünnepélyen, ahol a szülei, a rokonai és a szomszédjai megcsodálhatnák az új ruhácskáját. Nincs normális otthona és még csak rendes ruhája sincs. Az utcán fog felnőni mezítláb, ahol nap mint nap meg kell, hogy harcoljon a puszta létéért. Mégis, sokan tanulhatunk tőle. Mosolya őszinte, amikor boldog, nem ismeri a képmutatást. Ha éppen valakitől kap egy kis szendvicsmaradékot, megkérdi, hogy én nem vagyok-e éhes és önzeltenül kínálja fel étele felét. Csak egy kislány, aki a túlélésért küzd. Egyetlen fodrász sem akarja megnyírni. Sajnálom Anikát, mert azokban az éveiben van, amikor millió kérdést tesz fel, amelyeket senki sem fog neki megválaszolni. Mindenki elzavarja, de neki továbbra sem marad más hátra, mint, hogy az utcákon kolduljon. Anika "barátnőm" egy igazi harcos és őszintén örülnék neki, ha lenne egy szerető családja, hiszen mint mindannyiunknak, neki is vannak álmai. Kívánom, hogy forduljon jobbra a sorsra." – írta fel Sanjin rendőr a Facebook profiljára.
Forrás: manjine.ba
A kis gyufaárus lány. Írta: Hans Christian Andersen, rajzolta: Lakatos István
