Őszintén szurkolok a 444.hu-nak, Uj Péter új internetes lapjának és a tehetséges újságíró-gárdájának. Kerner Zsolt is egy jó tollú srác, de a "Navracsics egy majdnem háborús bűnös ügyvédjével ad elő Zadarban" című cikkét egyszerűen nem is értem, hogyan képzelte. Oké, nincs kedve az embernek mindig dolgozni, aki teheti persze, hogy inkább csajozna vagy mikroblogozna, de ha a srác biciklizés közben is csupán annyira figyel oda, mint cikkíráskor, akkor remélem, hogy sose keresztezi az utam.
Miről is van szó? Kerner Zsolt barátunk szeretett volna gyorsan összerittyenteni egy ütős cikket. Történetesen egy fideszes miniszteren talált fogást. Abban szinte biztos vagyok, hogy oldalsemleges; akár valamelyik egykori szocialista igazságügyminiszterről, mondjuk Draskovics Tiborról vagy Ratko Mladić ügyvédjéről is írt volna egy kábé ugyanilyen cikket, ha éppen ők kerülnek hasonló helyzetbe. Nem mintha Navracsicson nem lehetne fogást találni, de ebben az ügyben tényleg nincs miért.
"Nem elég, hogy furcsa szervezetek álltak be Magyarország új alaptörvénye mögé, a minisztereink is furcsa emberekkel kezdenek el találkozni. Navracsics Tibor például augusztus elsején fog előadni Zadarban. Ő mondja majd a nyitóbeszédet a Zadar Freedom Forum 2013-on. Közvetlenül utána viszont Luka Misetic fog beszélni. Misetic egy horvát származású amerikai ügyvéd, aki Ante Gotovinát védte a hágai bíróságon. Sokak szerint Gotovinát csak az ügyvéd ügyessége miatt mentették fel a háborús bűnök vádja alól." – írja Kerner.
Először is: csak nagyon extrém esetben lehet morálisan elítélni egy ügyvédet azért, mert ellátja valakinek a képviseletét egy tisztességes bírósági eljárásban. Merem remélni, hogy a szerző nem kérdőjelezi meg a volt jugoszláv tagállamokban elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék elfogulatlanságát és az ottani bírák szakértelmét, ám ha még is azt tenné, akkor úgy lett volna kerek a történet, hogy legalább egy mondatban kitér erre a cikkében.
Egy tisztességes eljárásban viszont egy védőügyvédnek kutya kötelessége a szakmai tudása legjavát nyújtani és az összes törvényes eszközt bevetni, hogy kliense a létező legkedvezőbb ítéletben részesüljön. Ezek után nem értem, miért válna bárki is szalonképtelenné, ha egy konferencián egy bizonyítottan remek szakember előtt tartana beszédet? Focis hasonlattal: mintha elítélnénk Torghelle Sándort azért, mert a Real Madridnak a legutóbbi BL-elődöntőn négy gólt rúgó Robert Lewandowski beszéde előtt nyitna meg ünnepélyesen egy labdarúgó-konferenciát. Természetesen más lenne a leányzó fekvése, ha az ominózus ügyvéd, Luka Mišetić egyébként szalonképtelen kijelentéseket tett volna. Teszem azt szerbek ellen uszít, vagy netán azzal kérkedik, hogy tulajdonképpen megvették kilóra a hágai bírókat (ami egyébként teljesen nonszensz). Ám ilyenről Kerner Zsolt sem ír, ezek nem is köztudomású tények és valószínűleg Mišetić ügyvéd soha sem tett ilyesmit.
Luka Mišetić és Ante Gotovina (Kép forrása: dnevnik.hr)
És még csak most értünk az újságíró pongyola csúsztatáson alapuló tárgyi tévedéséhez: "Sokak szerint Gotovinát csak az ügyvéd ügyessége miatt mentették fel a háborús bűnök vádja alól."
Sokak szerint biztos így volt. Főleg, aki elfogult, például mert szerb, vagy a szerbekkel szimpatizál, esetleg simán rühelli a horvátokat, vagy csak szeret okoskodni. Sokak szerint a Holdon sem járt ember és a rák is gyógyítható B17-vitaminnal, csak a gyógyszerlobbi keresztbe tesz a jámbor barackmag-kufároknak (amiből is a B17-vitamint nyerik ki).
Szó se róla, a (viszonylag) fiatal, hercegovinai horvát származású chicagói ügyvéd valóban tehetséges, jól felkészült szakember. 1999-ben, 29 éves korában Chicago 12 legígéretesebb fiatal jogásza egyikének választották, majd ugyanabban az évben már Hágában védte a boszniai horvát Anto Furundžiját. Ő volt a hágai Nemzetközi Törvényszéken a legfiatalabb ügyvéd. Gotovinát (akit egyébként nem egymaga, hanem egy jogász szupercsapat tagjaként védett – a horvát állam nem sajnálta a pénzt a nemzeti hős jogi költségeire) azonban nem az ő sztárügyvédi furmányainak köszönhetően sikerült az első fokon kiszabott 24 éves börtönbüntetést követően másodfokon felmenteni, hanem azért, mert a másodfok szorosan, 3:2 arányban az összes vádpont tekintetében kimondta, hogy nem bűnös. Persze nem ártott egy (sőt, több) jó ügyvéd ahhoz, hogy megszülessen ez a verdikt, de ha nagyon sommásan akarunk véleményt nyilvánítani, legfeljebb azt mondhatjuk, amit az öttagú testület tanácsvezető bírája, Theodore Meron is kifejtett. (Meron évtizedek óta Amerika egyik legnagyobb presztízsű egyetemén, az NYU-n professzor. Kerner Zsolt szóhasználatát idézve sokak szerint a nemzetközi humanitárius jog egyik legkiemelkedőbb szakértője. A két "sokak szerint"-et viszont ha összehasonlítjuk: nos Meron professzor kilométer hosszú publikációs listája talán az ő javára billenti a mérleget).
A tanácsvezető bíró szerint ha Gotovinát elítélnék a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, akkor végső soron azt is ki kellene mondani, hogy minden háborús cselekmény jogellenes. Ez jövőbeni célkitűzésnek szép elv, de jól tudjuk: pillanatnyilag még nem tart itt az emberiség. A nemzetközi humanitárius joghoz (lánykori nevén: nemzetközi háborús joghoz) mondhatni szerencsére nem sokan értenek, mert hál' istennek azért olyan nagyon sokan nem veszünk részt harci cselekményekben. Én sem értek hozzá, de mint Carrie Bradshaw a Szex és New York-ban, ha éppen nem tudja milyen a jó szex, nem szégyelli megkérdezni; ezért Dr. Hoffmann Tamást, a Corvinus Egyetem adjunktusát, a nemzetközi humanitárius jognak, valamint a nemzetközi büntetőjognak, ezen belül is a fegyveres konfliktusok minősítési problémáinak a szakértőjét kérdeztem meg annak idején (mármint nem a jó szexről, hanem Gotovináék hágai jogerős ítéletéről). Ha Kerner Zsolt netán legközelebb hét és fél percnél többet szándékozik foglalkozni a témával, akkor még olyan ínyencségekről is olvashat, hogy vajon az ominózus 200 méteres tüzérségi szabályt mikor és hogyan kell figyelembe venni.
Abban az egy félmondatban viszont teljesen igaza van a szerzőnek, hogy számunkra a hét legfontosabb nyugat-balkáni eseménye a második világháborúban ártatlanul meghurcolt vajdasági magyarok kollektív bűnösségének semmissé nyilvánítása a szerb parlament részéről (ezt nem részletezte ilyen mélységben, nincs is ezzel gond), illetve a magyar és a szerb köztársasági elnök kölcsönös bocsánatkérése az egymásnak okozott ártatlan áldozatok miatt.
Értem én, hogy kell a bulváros könnyedség, de azért ne mossunk össze mindent. A "majdnem háborús bűnös" címbéli kitétel viszont teljes mértékben értelmezhetetlen. Miért is? Mert majdnem elítélték? Ettől még nekem nem logikus. Ha már a címbe is kellett valami ütős botorság, akkor ezzel az erővel a "Zadari Picsaembert" is be lehetett volna dobni.
Remélem több ilyen slendrián ostobaság-halmaz, mint ami ebben a cikkben tobzódott, többé nem fordul elő a 444.hu-n. Zsoltnak pedig jelképesen küldöm ezt a "majdnem Coca-Colát"