De kalandos élete Terminatoréval vetekszik. Három háborúban harcolt. Egyebek mellett meglőtték az arcát, fejét, hasát, lábát, csípőjét és a fülét is. Megszökött a hadifogolytáborból és saját magának rágta le az ujjait, mert az orvosok nem akarták amputálni.
Sir Adrian Paul Ghislain Carton de Wiart 1880-ban született egy gazdag belga család sarjaként. Oxfordban tanult jogot, de 1899-ben megszakította egyetemi tanulmányait és Dél-Afrikába ment, hogy hamis brit papírokkal, álnéven harcolhasson a második búr háborúban.
Has- és combsérülést szenvedett és hadirokkantként küldték haza. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy másfél évtizeddel később, az első világháborúban Kelet-Afrikában, Szomáliában harcoljon és részt vegyen Mohamed bin Abdulah felkelésének a leverésében. Ekkor vesztette el bal szemét és élete végéig szemének helyén fekete kötést viselt. De még ez sem szegte a kedvét, hogy folytassa az első világháborús aktív katonáskodást. A Nyugati Frontra irányították, ahol gyalogos zászlóaljparancsnokként egy srapnel letépte a bal kezét, ám előtte (mivel az orvosok nem akarták amputálni) saját magának rágta le néhány ujját.
A híres-hírhedt Somme-i csatában (másfélmillió halott és sebesült maradt a francia hadszíntéren) koponya- és bokalövés is érte, amiért Viktória-kereszttel tüntették ki. A brit hadsereg Gloucestershire-ezrede nyolcadik gyalogsági zászlóaljának a parancsnokaként, nomen est omen, összesen nyolcszor sebesült meg, holott a csonkolásait figyelembe véve, csoda, hogy volt még hol eltalálni.
A második világháborúban sem tudott nyugodtan a fenekén ülni. 1941-ben készült átvenni a jugoszláv brit-kommandó vezetését, de repülőjét Líbia partjaihoz közel lelőtték, azonban neki sikerült szerencsésen kiúszni a szárazföldre, viszont ott foglyul ejtették és egy olasz munkatáborba hurcolták.
Ötször próbált megszökni, egyszer nyolc napig sikerült bujkálnia, ám gyanússá vált a fekete szemkötése, na meg amiatt, hogy egy mukkot sem beszélt olaszul. Végül 1943-ban szabadult és maga Winston Churchill küldte Kínába, mint különleges megbízottját. 1947-ben nyugdíjazták és 1963-ban, 83 éves korában halt meg.
"Élveztem a háborút"
Írta a Szerencsés Odüsszeusz című önéletrajzi könyvében, de abban még csak a búr-, és az első világháborús kalandjait dolgozta fel: "Tulajdonképpen élveztem a háborút. Volt sok rossz háborús élményem, ám szép pillanataim is, sok-sok izgalommal, és teljes mértékben feltöltődtem."
Az első világháborút követően a lengyelországi brit missziónál szolgált, ahonnan csak 1939-ben, Lengyelország német megszállásakor távozott, majd 60 évesen(!) (és sok-sok, hiányzó testrésszel) a német előrenyomulást megakadályozandó, a nyugat-norvég Trondheim városának az elfoglalására irányuló brit inváziót vezette, majd jött a már említett Líbia fölötti jugoszláv kaland.