Egy olyan embertől kér tanácsot a szerb kormány az ország gazdaságának a gatyába rázásához, akinek a legfőbb gondot a saját gatyája tartalmának a kordában tartása jelenti.
A szexbotrányairól hírhedté vált gazdasági szakember, egykori IMF-vezér és francia pénzügyminiszter a múlt héten hosszasan egyeztetett Párizsban Aleksandar Vučić első számú szerb kormányfő-helyettes gazdasági tanácsadójával, Siniša Malival.
DSK az általa kiválasztott, 10-15 főből álló tanácsadó-team élén elsősorban a szerb államadósság kezelésére, valamint a foglakoztatás élénkítésére keresné a megoldást.
Sajnálatos, hogy Strauss-Kahn a női nem iránt érzett kéjes gerjedelmét olykor még egy-egy határozott "nem" ellenére is igyekszik csillapítani, ám kétségtelen tény az is, – hogy, mint gazdasági szakember –, már nem egyszer bizonyította tehetségét. Franciaországban háromszázezer új munkahely megteremtése köthető a pénzügyminiszteri mandátumához.
Tanulságos a szerb kommenteket olvasni, mert míg magyar hírportálokon borítékolhatóan a kommentelők hosszasan azon csámcsognának, hogy: "minek blamáljuk magunkat ezzel a vén, szexőrült majommal?!", addig a szerbek inkább azt pedzegetik, hogy minek fizetni a méregdrága tanácsadókat (a csapat költségének a piaci árát havi kétszázezer euróra taksálják), ahelyett, hogy behívnák az IMF-et, akik ingyen vennének részt a strukturális átszervezésben? Persze a szerb kommentelők is jól tudják a választ: míg egy fizetett tanácsadó-csapatot vagy meghallgat egy kormány, vagy nem, addig a segítségül hívott nemzetközi valuta-alapos emberek ukázait kötelező betartani.
Akár létre jön a megbízás a szerb kormány és DSK között, akár nem, a nagyapa-korú szexuális ragadozó szakmai rehabilitációja már megkezdődött. A nők szexuális önrendelkezésére kevésbé finnyás Oroszországban ugyanis már vállalt banki felsővezetői tisztséget. És nem ő lenne az egyetlen veterán nyugati politikus, aki a bérces Balkánon vezeti le fölös energiáit; például Tony Blair az albán kormány tanácsadója.
Lazar Krstićtyel, a mindössze 29 éves ifjú szakemberrel megállapodott a kormány, és augusztus 26-tól ő veszi át Mlađan Dinkićtől a pénzügyminiszteri posztot. A Mckenzie pénzügyi tanácsadó cég New York-i irodájából ül át a belgrádi miniszteri székbe. A déli szerbiai nagyvárosból, Nisből ösztöndíjjal az USA-ba kikerülő fiatalember a patinás Yale egyetemen diplomázott 2007-ben. Matematikát, közgazdaságtant, politikai tudományokat és etikát hallgatott. Tizenötezer diák közül választották meg a legperspektivikusabb hallgatónak.
Tanulságos a története, mert elmondta, hogy már egyetemi évei alatt szeretett volna hazája kormányának dolgozni ingyen, önkéntesként. Akár egyszerű irodai segédmunkát, fénymásolást is vállalt volna, ám e kiváló Yale-hallgató e-mailjére még csak választ sem kapott. Emellett azt is sérelmezte, hogy amikor annak rendje szerint bejelentette, hogy amerikai ösztöndíjat kapott, azonnal megszüntették szerb ösztöndíjának a folyósítását. Mint elmondta, nem a pénz megvonását fájlalta, mert az USA-ösztöndíj elégséges volt költségei fedezésére, hanem azt, ahogyan egyszerűen leírták, ahelyett, hogy az ösztöndíj megvonás mellé legalább kapott volna egy, jókívánságokat kifejező levelet, és azt, hogy számítanak a későbbiekben a szakértelmére. Krstić hozzátette, hogy nem csak a saját nevében beszél, hanem külföldön tanuló tehetséges és ambiciózus szerb, patrióta fiatalok tízezrei is hasonló gondokkal küzdenek; az anyaország egyszerűen leírja őket, holott sokan hozzá hasonlóan szívesen hazatérnének Szerbia felemelkedésén szorgoskodni még akkor is, ha odahaza jóval kevesebb pénzt kereshetnének, mint külföldön.
Az ifjú pénzügyminiszter mindenesetre most bizonyíthat, hogy valóban leesett-e a hátsójáról az a bizonyos tojáshéj. Persze szél ellen – a kriptokommunistáktól, elvtelen pártapparatcsikoktól, és kétes egzisztenciájú, egykori háborús nyerészkedőktől sem mentes – szerb közéletben neki sem lesz könnyű dolga, de az ottani politika egyik legbefolyásosabb embere, Aleksandar Vučić mindenesetre paradigmaváltásról beszél. A pártonkívüli Krstićtyel kapcsolatban valaki találóan megjegyezte, hogy: "többet ér egy fiatal szakember, mint egy kupac pártparazita."
