Serbia Insajd

A szerb rendőrség Szabadkán csapott le arra a tízfős bűnözői csoportra, akiket többek között azzal gyanúsítanak, hogy ők voltak azok, akik az október közepén a Tiszába fulladt 15 albánt a magyar határig segítették, előidézve ezzel a borzasztó tragédiát. A csoportot az embercsempészet mellett fegyverkereskedelemmel, kábítószer-kereskedelemmel gyanúsítják.

Még tegnap előtt került bilincs a belgrádi és a szabadkai rendőrök közös akciójában elfogott bűnözők csuklójára. Az akcióban a szerb belügyi szervek terrorista elhárító csoportja is részt vett mintegy 30 fővel – értesült a Press című belgrádi napilap. Az elfogott bűnözők nem voltak ismeretlenek a rendőrség számára, mindannyian ültek már börtönben. A hálóban egy 30 éves rendőr is fennakadt, akit azzal gyanúsítanak, hogy a rendőrség tervezett lépéseiről tájékoztatta a bűnözőket.

A rendőrség 12 puskát foglalt le az akcióban, amelyek szabadkai fegyverkereskedésekből tűntek el korábban. Találtak továbbá félautomata fegyvereket, két pisztolyt, egy pisztolynak látszó öngyújtót, revolvereket, amelyek ugyan nem valódi fegyverek, de a megtévesztésig hasonlítanak a valódiakra. Előkerült még néhány füstgránát, némi arany és deviza, továbbá nagyobb mennyiségű mobiltelefon.

A szerb rendőrség azt gyanítja, hogy az októberben a Tiszába fúlt 15 albánnak is ők segítettek átjutni a határon, ha ez beigazolódik, sokkal súlyosabb vádakkal kell majd szembe nézniük, mint a fegyvercsempészet, amire már találtak bizonyítékot a rendőrök. A szerb hatóságok úgy tudják, a csoport már évek óta emberkereskedelemmel foglalkozott – tudta meg a Press rendőrségi forrásokból.

Október közepén elképesztő tragédia történt a déli határszakaszon: tizenöt koszovói albán, köztük gyerekek fúltak a Tiszába, miközben megpróbáltak illegálisan Magyarországra jutni.

A vízbefúlt koszovóiak történetét olvasva egy kérdés bizonyosan felmerül az olvasóban: miért vállalnak ezek az emberek ekkora veszélyt, hogy az EU-ba jussanak? Jó kérdés, de nem elég jó ahhoz, hogy a választ is megleljük általa. Hogy ezek az emberek hová tartanak, azt tudjuk. Nyugatra indulnak a jobb élet reményében – ahogy a rendőrségi szóvivők szokták mondani, de tudjuk-e, hogy honnan jönnek?

Hosszú út vezetett addig, amíg Koszovó önálló állammá válhatott. Évszázadokra visszatekinteni az időben, hajtani a „ki volt ott előbb" meg a „ki ütött először" mókuskereket teljesen felesleges. A szerbek és az albánok között feszülő ellentét nem a századokkal korábban elkövetett gaztettek vagy valamiféle ősrégi sérelmek miatt éleződött háborúvá.

Odoh ja malo u Hrvatsku. Lijepu njihovu. Jebiga.

Itt a déli végeken minden napra jut egy határsértős történet. A szerkesztő már el is engedi a füle mellett, ha lekapcsolnak pár embert. Minden napra egy csapat koszovói férfi/nő/gyerek.

Én aztán nem vagyok nagy szerb drukker. Nem szeretem a focijukat. Igazából azóta nem szeretem, amióta Szerbiának hívják a csapatot. Valahogy a névvel eltűnt az a játékstílus is, amit jugoszláv focinak is neveztek. A horvátok, egy ideig úgy tűnt, sikerrel viszik tovább a Balkán braziljainak stílusát, de mára ők is elhorvátosodtak. A szerb foci meg elszerbesedett. Kevés taktika, kevés szép játék, gyilkolós, erőszakos, köpködős, agresszív foci, a bőrt is lenyúzzák az ellenfélről, ha arra van szükség. Mondjuk a románok ellen pont nem ilyen győzelem született, de lássuk be, azért legtöbbször így játszanak a "sasok". Az utolsó percig, mint a németek, zúzva törve az ellenfelet, mint a... Szerbek.

Egész éjjel fogvatartotta lakásában, majd miután az megszökött pisztollyal üldözte a prostituáltat egy belgrádi férfi.