Mi magyarok nagyon hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy semmi nem akar tud minket megölni, amikor a saját országunkban kirándulunk, nyaralunk. Ebből aztán mindenféle kacifántos helyzetek adódnak. Kénytelenek vagyunk például túl közelről megnézni egy barnamedvét, megmarnak minket dolgok, megcsípnek, megharapnak, ha elhagyjuk ezt a biztonságos kis helyet. Nem vagyunk rá felkészülve, hogy a természet nem mindenütt a barátságosan döngicsélő méhekről szól, és bizony van veszélyesebb dolog a kullancsnál.
Kevesen tudják, hogy nagyon nem árt észnél lenni például az Adriai tenger partján, mert nem a tengeri sün jelenti a legnagyobb veszélyt. A tengeri állatokra inkább nem térnék ki, a víz nyilván tele van mindennel, ami csak megmarhat. Ezekre többé-kevésbé számít az ember, a strandokon általában van gyors segítség, a magyarok meg általában nem akkora tengerészek, hogy tömegével hagyják el a biztonságos zónákat a partok mentén. Viszonylag jól megúszhatóak ezért a vízi problémák.
Sajnos azonban a szárazföld is borzasztó veszélyes, lába meg a legtöbbünknek van, egy jó erdei/hegyi túra általában belefér a nyaralásba. Na, itt már nem árt résen lenni, pláne, ha szaladgáló gyerekek is vannak velünk, esetleg mindent megszaglászó kutya.
Egy rendkívül veszélyes balkáni lakosra szeretném felhívni azoknak a figyelmét, akik mostanság tervezik betuszkolni a felfújható unikornist a csomagtartóba. A találkozás megúszható körültekintéssel és elővigyázatossággal, de okozhat akár tragédiát is.
A vipera ammodytes, azaz a homoki vipera, szerbhorvátul poszkok. Ez a vipera mindössze 80-100 cm hosszúra nő, nagyon kedveli a dombok déli lejtőit, kövek, bozót, bokrok... Minden, ami egy kirándulás alkalmával körülvesz minket a Balkánon, az az ő kedvenc élőhelye. Jellegzetes szarvszerű "orráról" lehet felismerni, rendkívül erős mérge van, Európa legerősebb mérgét fecskendezi belénk, ha nem vigyázunk.
Egészen elképesztő hülyék is vannak amúgy például Horvátországban a nyáron. Ezt biztos sokan tapasztalták. A horvát hegyimentők kedvencei azok, akik elindulnak tangapapucsban mondjuk a Velebitre túrázni. Az ő esetükben a legtöbbször légi mentésre is szükség lesz.
Egészen különleges fajtája azonban a turistának az, aki elkezdi piszkálni az idegen országban talált kígyókat. A poskok például nem olyan, hogy érdemes bottal bökdösni, vagy kézzel csesztetni. Hagyni kell, hogy menjen a dolgára, ha van olyan szerencsénk, hogy észrevesszük időben. A kígyó amúgy a lábunk döngését érzékeli, és védett helyre húzódik általában mire odaérünk, nyilván nem várja a túrázókat az ösvény közepén harcra készen. Ennek ellenére egy elgurult labda, egy gyors pisilés a bozótban hozhat meglepetéseket. A Füstlakók című (Hrvoje Hitrec írta) jugoszláv ifjúsági regény szereplőjét, Dunját is így marja meg egy bokor ágán napozó poskok, pisilés közben. Na, mindegy. A lényeg, hogy nézzünk a lábunk elé és, ha találkozunk vele, ne bökdössük, ne csesztessük, ne akarjunk közös fotót vele, hagyjuk békén, a gyerek meg ne futkosson a dzsindzsában, mert ott lapulhat egy példány.
Néhány éve egész Horvátország a hasát fogva röhögött, amikor az alábbi videó felkerült. Egy holland turista döntött úgy, hogy megfogja ezt a rendkívül veszélyes kígyót. Különdíjas, hogy a marás után elkezdi szívogatni a mérget az ujjából, hogy a száján át is bejusson egy adag a szervezetébe.
A poskoktól a helyiek is nagyon félnek, a történelem során legendákat gyártottak róla, mindenféle nem létező tulajdonsággal ruházták fel. A nép úgy tartja, hogy a kígyó karikává tud hajlani, és úgy gurul le a domboldalon, meg nagyot tud ugrani, mint valami rugó, úgy csapódik ki. Ez nem igaz, ez egy közönséges vipera, de ezek a kitalált szuperképességek is jól mutatják, hogy mennyire nem játék a dolog. A kígyót az elmúlt században többször is irtották államilag, sokszor fizettek minden egyes megölt példányért, szinte kiirtották a Balkánról, de napjainkban már természetesen nem üldözik. Igaz, a helybeliek még ma is sokszor agyonverik, ha meglátják. Az alábbi videón egy poskok látható, akit idomárja hiába próbál ugratni, az csak nem akar (ez egy vicc).
A lényeg, hogy nézz a lábad elé, és ne rohangálj a bozótosban!
Ott lakik ráadásul az európai fekete özvegy is, ami meg ugyan egy gemkapocsnál nem nagyobb kis pókocska, de akkorát mar seggedbe... izomgörcsök, meg bénulás. Elég para, érdemes utánanézni.
Adiós Cuba, pozdrav Srbija!