A 150. belgrádi derbin készülő riport, amelyben a két csapat fanatikus szurkolói, vagyis a Delije és a Grobari ultrái szólalnak meg, egy nagyobb lélegzetű dokumentumfilm első felvonása lesz. Azért is kell nagy levegőt venni hozzá, mert a "Daliák" és a "Sírásók" (ahogy a Crvena Zvezda és a Partizan leghírhedtebb szurkolói csoportjait nevezik) tényleg nem szarral gurigáznak, mint ahogy a mellékelt ábrák is mutatják).
A forgatókönyv szerint a film célja távolról sem a huliganizmus jelenségének ábrázolása, hiszen vidékünkön amúgy sem kell mindezt külön bemutatni. Ilyen filmek korábban is készültek már. Ami viszont ritkán hangzik el, az az, hogy a fociultrák tevékenysége nem kizárólag a stadionok környékére lokalizálódik, sőt, igazából azt is lehetne mondani, hogy a focihoz van a legkevesebb közük. Elegendő egyetlen nevet említenünk, hogy ez mindenkinek rögtön világos legyen, és ez nem más, mint Željko Ražnatović, vagyis Arkan. Noha ő ténylegesen a Zvezda vezérszurkolója volt (később pedig saját csapatot is gründolt), mégsem erről híres igazán, hanem háborús tevékenységéről.
"Tavaly már forgattunk a Marakanában; a levegőben vágni lehetett a füstöt és az adrenalint. A stadion környékét több kilométeres körben lezárták. A körön belül több ezer rohamrendőr, állig felfegyverzett csendőr és harci járművek, illetve mintegy 50.000 ember aki a meccsre jött. Szerintem ők sem a meccsért jönnek. Nem játszanak már Savičevićek vagy Prosinečkik a Zvezdában, nincs új Mijatovića a Partizannak. Szurkolóik vannak. A játékosok és a labda ahhoz a show-hoz asszisztálnak, ami a lelátókon zajlik. A lelátóról ömlő füst pedig csak arra szolgál, hogy eltakarja azokat az ügyeket, amelyeket máskülönben a színfalak mögött szolgálnak azok a tömegek, akik itt futballszurkolónak öltözve ünneplik az erőszakot. A levegőben lehetett érezni, az arcokon lehetett látni. Hallani is lehet, és az velőt rázó. A gyomromban, a torkomban, a véremben hamarabb éreztem, hogy erről filmet kell csinálnom, minthogy a fejemmel rájöttem volna, hogy ez mennyire veszélyes" – nyilatkozta a készülő film rendezője, Barna Miklós az Open Air Rádiónak.
Veszélyes meccsekből a nyugat-balkánon amúgy sem volt hiány; egyesek szerint maga a délszláv háború is egy "sorsfordító" mérkőzéssel kezdődött, s mit ad Isten, azon is éppen a Delije-ultrák csaptak össze zágrábi kollégáikkal. Ennyire véres jelenetek a 150. belgrádi rangadón – amit most szombaton, február 27-én rendeznek – nem várhatók, már csak azért sem, mert a meccset a hadsereg biztosítja. Ettől függetlenül a magyar vezetésű filmes stáb a legrosszabbakra is felkészült.
"Sem nekik, sem a nyilvánosságnak, sem pedig saját magamnak nem akarok hazudni. A terv az, hogy az ultrák igazi arcát mutassuk meg: hogy kik ők és mit akarnak valójában. Azt, hogy arra is kíváncsiak vagyunk, kik állnak mögöttük, a meccs napján még nem kell tudniuk. Egyébként mi sem tudjuk. Ettől függetlenül a lehető leghitelesebb képet szeretnénk róluk mutatni. Ők ezalatt általában azt értik, hogy nem agresszív állatokként ábrázoljuk őket; mi pedig azt, hogy ennek a nagyon is szervezett csoportnak a motivációiról essen inkább szó – ne csak arról, hogy kit, mikor és hol vertek szét, hanem arról is hogy, hogy miért. Azt gondolom, hogy ha elhiszik nekem, hogy nem egy hatásvadász újságíró vagyok, hanem valóban érdekel a történetük, akkor tudunk majd beszélni. Semmilyen tényt nem akarunk elhallgatni, még ha ez veszélyeket hordoz is magában" – mondta el blogunknak Miklós egy belgrádi kávézóban.
Szerintünk már a szombati forgatás finanszírozására indult Kickstarter-kampány promóvideója is meglehetősen látványosra sikerült. De azt, hogy az alkotók tényleg képesek lesznek-e megszólaltatni az igazi kulcsfigurákat, illetve fényt deríteni az ultrák politikai kapcsolataira, nem tudjuk. Mindenesetre szurkolunk.
