Serbia Insajd

A két ország kapcsolatai az utóbbi időben, úgy tűnt, jó irányba haladtak, ám az elmúlt hetek eseményei sztornózhatják a sokéves munkát. A szerbek Tadić elnök révén már bocsánatot kértek mindenért, Ivo Sanader tavaly márciusban Belgrádba látogatott. Úgy tűnt, a két egykori ősellenség meg tud egyezni. Ha nem is máról holnapra, de képesek lesznek rá. Aztán valami elromlott.

Nincs a világon olyasmi, amit a szerbek ne tudnának jobban, vagy legalább ugyanolyan színvonalon megcsinálni, mint az eredeti. A szobros poszt után ehhez semmi kétség nem fér.

Bruce Lee meg Chuck Norris filmjein nőttünk fel, moziban néztük a Rambót, feszt a westerneket nyomták a tévében, még forgattak is vadnyugati sztorikat a régi jugóban. Farmer meg Coca Cola, Stones satöbbi. Teljesen világos. A jugók mindig is rajongtak az amerikai dolgokért. Nekem is van amerikai katonai zubbonyom, pont olyan, amilyenben Rambo az első részben hazatér a harctérről. Made in USA, ezt írja a címkéjén és arra mérget vehet bárki, hogy tényleg nem a Duna Kötöttárugyárban készült. Mindig is kétpofára zabáltuk amerikát és ez nem sokat változott azután sem, amikor az USA megbombázta az országot.

A szétesett Jugoszlávia utódállamaiban például egy csomó szobor állít emléket így vagy úgy az amerikai álomnak. Az utolsó ilyen nagy szoborállítósdi ugye a pristinai Clinton-szobor a Bill Clinton sugárúton. Hihetetlen. Mindegy, ez van. Persze nem a szaxis Bill az első, akinek szobrot állítottak a Balkánon.

Mostar - Bruce Lee városa

Bosznia egyik legszebb városa Mostar, ehhez kétség nem fér. Jópár éve ékesíti az ódon utcákat egy köztéri szobor is: Bruce Lee képmása. A kungfu királyának életnagyságú szobra 2005 óta áll a város egyik parkjában és elvileg a szolidaritás szimbóluma a megosztott városban. A mostari a világ első Bruce Lee szobra, a második Hong Kongban valamivel autentikusabb környezetben áll. Elképesztő.

Žitište és Rocky Balboa

Egy kis vajdasági porfészek, Žitište (Bégaszentgyörgy) fiatalsága pedig felállította Rocky Balboa szobrát. Fogalmam nem volt, hogy mi a faszra jó ez, de a www.rocky-zitiste.com oldalon elolvashattam a részletes indoklást:

1. Azért, mert ez a helyi fiatalság kezdeményezése volt, akik készek tenni a településért, készek  Žitište utcaképét megváltoztatni;

2. Azért, mert  Žitište nevét megismerhette a világ;

3. Azért, mert a szobor a kitartás, és a siker utáni vágy jelképe. Ez pedig éppen az, amire nagy szükség van a fejletlen községben;

4. Azért, mert a szoborállítást kizárólag a szponzorok és a különféle szervezetek által biztosított forrásokból fedezték. Ezek az önzetlen segítők pedig felismerték a szobor jelentőségét  Žitište és egész Szerbia számára.

5. Azért, mert a "ROCKY BALBOA" egyesület a szoborállítás után is létezik, és azon dolgozik, hogy  Žitište szebb és jobb hely legyen a fiatalok számára.

Johnny Depp és Kusturica

Johnny Depp lesz a következő, akinek szobra lesz a Balkánon, ha igazak a sajtóhírek. Emir Kusturica tervezi felállítani a Küstendorf filmfesztivál idején Mokra Gorán. Ez egy apró hegyi falu a Zlatibor hegységben, amely Kusturicának különösen kedves, és nagyon szívén viseli a sorsát. Itt rendezi a filmfesztivált, amely köré már egy tisztán fából épült falut is telepített. Ez lenne Drvengrad, illetve németül Küstendorf. Mindenféle művészléleknek ajánlja a falut, amelyben természetesen van mozi meg minden egyéb, agyagozás mittudomén. Na, ebben a kis fafaluban emelnek szobrot Johnny Deppnek, aki ezzel beléphet majd a Balkánon szobrot kapott amerikaiak táborába.

Ápdét: A Banatski Sokolacon álló Bob Marley szobor valóban kimaradt. A valamivel több mint 350 lakosú bánáti faluban áll ez:

700 ezer vízumot állított ki 6 év alatt a Szabadkai Magyar Főkonzulátus – szombattól az új, biometrikus útlevelek tulajdonosainak már nincs szüksége erre. Egyesek bevásárlással töltötték az első napot, volt, aki gyermekének iskolaválasztását intézte.

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/gyalog_vizum_nelkul_europaba/2131929/

Felkerült a netre a montenegrói influenza kampány egyik mesterműve. Úgy tűnik, az illetékesek szerint (divatos képzavarral élve) Európa, de talán a világ leghősiesebb népének agyához az oroszlánszíveken át vezet az út.

A rövid animációban a montenegrói törzsek vezetői tanácskoznak, hiszen a fekete hegyek lábainál ismét megjelent az ellenség: az influenza.

Szegeden, mint a magyar kisvárosokban általában, nem sok jó hely van. Van néhány, azt meg kell becsülni, és kész. Én kettőt tudok csupán felsorolni. Az egyik a Jazz, arra az esetre, ha nem szeretnéd a Mignonban 40 emberrel együtt énekelni, hogy jég dupla whiskyvel.

A Jazzben mindig van pár jugó. Mindenféle menekültek, akiket átküldtek a szüleik a határon 1990 és 2000 között. Ezek, ha kellően elzsibbadnak, elkezdenek szerbül beszélni egymással, és mivel - ahogy azt Lackó korábban elmagyarázta nekem - szerbül csak hangosan lehet beszélni, olyan érzésed van néha a krimóban, mintha Szerbiában lennél. Igaz, a magyaros akcentus hamar lebuktatná a társaságot, de nincs mit tenni, mert részegen szerbül ordítozni remek szórakozás. Jobb, mint a szex. Vagy a bándzsidzsámping. Gábor cimborám például főleg akkor vált szerbre, amikor már magyarul sem igazán találja a szavakat. Nagyszerű párbeszédek születnek a Jazzben.

Néha titkolom egy ideig a származásom, ha lehet, hogy elkerüljem a spicces öleléseket, de mindig akad egy vamzer, aki rám mutat: az is jugó ott! Aztán már kezdődik is a jebem ti oca és a picskuzás. Érdekes, a menekültek szeretik egymást.

A Jazz egy őszinte hely, nagy igazságok röpködnek már éjféltájt. Itt szembesített engem a zseniális és legendás Tirke Honolulu egyik tagja azzal, hogy mennyire irritáló ember is a jugó.
A vállamra tette a kezét, és azt mondta: egy mítoszból éltek bazme'! Egy soha sem volt ország, nem létező múltjából.
Aztán azzal a lendülettel, amellyel jött, elindult a gitárért.

Ebbe még sosem gondoltam bele korábban, de igaza volt. Baromi idegesítőek lehetünk. A kibaszott jugók, akik folyton arra verik magukat, hogy náluk már akkor volt fotocellás ajtó, amikor itt még a mozgólépcső is nagy szám volt. Hogy repülővel jártünk Dubrovnikba (lásd még: Dubrovnyik), és számunkra Dalmácia csak egy strand, ahol a lekvároskennyérre gyűlnek a darazsak. Feszítünk, mert a Laibach találta fel a Rammsteint, és még Presser is nálunk vásárolta a nyugati zenét. Persze valójában semmi közünk hozzá, csak éltünk benne pár évet, azt is a legtávolabbi sarkában, de játsszuk az eszünket. Szerbül dumálunk társaságban, megjátsszuk a szuperlaza toleráns jugómagyart, és valóban elég irritáló lehet ez az álkozmopolita képmutatás.
Egy mítoszból élünk. Színigaz.

"A horvátok a kanapéról néznek minket a vébén: megfizethetetlen.
Minden másra ott a Mastercard"

Jönnek a szerbek. Ritkán jelentett jót ez a mondat a magyarok számára. Talán soha, talán majd most.

Szerbia, Macedónia és Montenegró állampolgárai várhatóan december 19-étől vízum nélkül léphetnek be az EU országainak területére. Hosszú évek után milliók léphetnek be olyan országokba ingyen, amelyekbe eddig csak pénzért és szigorú kritériumoknak megfelelve tehették be a lábukat.

Félmilliárd eurót költöttek vízumra

Bár pontos adatokat nem közöltek a hatóságok, a Press című belgrádi napilap becslései szerint mintegy fél milliárdnyi eurót költöttek el Szerbia állampolgárai a vízumokra a közel két évtized alatt, amíg állt a „schengeni fal". A mai adatok szerint évente mintegy 600 ezer vízumot adtak ki szerb állampolgároknak az EU államai. A legtöbbet, évi 300 ezer vízumot Görögország bocsátotta ki, a toplistán a görögöket Németország évi 60–70 ezer, Ausztria 30–40 ezer és Franciaország 10–15 ezer vízummal követi. Bár a félmilliárd euró így kimondva nagyon soknak tűnik, és örülnénk, ha csak a töredéke is a zsebünkben lehetne, az összegből arra lehet következtetni, hogy a szerbek nagyon keveset utaztak az elmúlt 18 évben.

A Press által megkérdezett szakértő szerint sokkal nagyobb veszteség az „ablakon kidobott" félmilliárdnál az, hogy a vízumrendszer miatt a mai szerb fiatalok 70 százaléka még soha nem járt külföldön.

Teljesen eltűntek a szerb turisták

Tizennyolc éve, 1991 óta éltek többé-kevésbé bezárva a szerbek. Nekik bizonyára óriási változás lesz, hogy egyenesen a határátkelő felé vehetik az irányt, ha mondjuk Magyarországra akarnak utazni a hétvégére.

Alighanem milliók számára lesz felszabadító érzés, hogy többé nem kell a nagykövetségek előtt sorban állni, és megszűnik az örökös rohangálás a papírokkal, de nekünk, magyaroknak is van miért örülnünk. Számunkra is hoz pozitív változást a szerbek felszabadítása, hiszen azok a turisták, akik majd 20 éve eltűntek a dél-alföldi városokból, és velük együtt a pénzük is, most visszatérnek majd, erre számít legalábbis a szakma. Szinte teljesen eltűntek déli szomszédaink a városból, pedig 15–20 évvel ezelőtt Szegeden a 3–4. helyen álltak a szerbek, ami a városban töltött vendégéjszakák számát illeti, ma az első tizenkét helyre sem férnek be.

– Drasztikusan csökkent a Szerbiából érkező vendégek száma a 90-es évek eleje óta – mondja Mihály Illés, a Szeged és Térsége Turisztikai Szolgáltató Kht. ügyvezetője. – Jelenleg alig 1600 vendégéjszakát töltenek a városban évente, ez pedig nagyon messze van a vízumkényszer előtti számtól. A kilencvenes évek elején átlagosan 4500 alkalommal éjszakáztak a városban, ez úgy 2000 turistát jelentett évente, azaz fejenként legalább kétszer aludtak nálunk. Mára ez a mutató is sokat romlott: azok, akik a vízumkényszer ellenére is jönnek, gyakran csak egyetlen napra érkeznek, és nem alszanak itt. A turistaként érkezők száma ezer alá csökkent az elmúlt másfél évtizedben – vázolja a hamarosan múlttá váló jelent Mihály Illés. A szegedi és a dél-alföldi turizmusban dolgozó szakemberek nagy reményeket fűznek a vízumkényszer megszűnéséhez. Bíznak benne, hogy, ha csak lassan és fokozatosan is, de újra megjelennek a szerb turisták a régióban, fellendítve ezzel megannyi vendéglátóhely forgalmát.

– Ha csak azt a pénzt, amit a vízumra költöttek eddig, itt hagyják majd, az máris komoly bevételt jelenthet. Persze azt figyelembe kell venni, hogy a szerbiai fizetések gyengébbek a magyarországi béreknél, így valószínűleg nagyon árérzékeny vendégekre kell számítanunk, de a forgalom nőni fog, ez biztos. Elsősorban a fürdők bízhatnak a vonzerejükben, hiszen a szerb vendégek korábban is leginkább emiatt látogatták a régiót, de a vendéglők, kávézók és más turisztikai célpontok is reménykedhetnek a vendégkör bővülésében – vesszük sorra a lehetőségeket Mihály Illéssel.

– Ami a gyógyvizet illeti, abszolút jó pozícióból várjuk a turistákat – mondja a szakember –, mert, bár Szerbiában is akadnak népszerű gyógyfürdők, azok zömmel a hetvenes években épültek, és mára igencsak lepusztult állapotba kerültek. A mi szolgáltatásaink színvonala sokkal jobb, mint az ottani létesítményeké. Aki meg tudja szerezni a szerb vendégeket, sokat profitálhat. Még azt is el tudom képzelni, hogy a régió fürdői versenyezni fognak értük – magyarázza optimizmusát a Szeged és Térsége Turisztikai Szolgáltató Kht. ügyvezetője.

Már Szerbiában nyomul a régió

A szerb utazási irodák már régóta érdeklődnek a Dél-Alföld iránt, folyamatosan érkeznek szakemberek az úgynevezett study tourokra, amelyeken megismerhetik a Dél-Alföld kínálatát, azzal a szándékkal, hogy csoportos utazásokat szervezzenek a környéken. A Szegedet és az egész régiót népszerűsítő kiadványok már most ott vannak Szabadka és Palics utazási irodáiban, de Belgrádba, Újvidékre, sőt a távolabb fekvő szerb településeken is terjesztik a város hírét.