Ma valaki azt kérdezte tőlem, hogy lesz-e háború. Valaki más pedig azt, hogy: "akkor Szerbiának most már nincs tengere?!" 

 

Ezért most egy rövid, felületes, és szubjektív válogatást közölnék, az egyébként meglehetősen vastag KOSZOVÓ-aktából. Arra elég lesz, hogy tudd, kik játszanak kékben, és kik pirosban. Én meg mondhatom a kollégáim kérdéseire ezután, hogy: olvasd el a blogomon.

KEZDJÜK A FÖLDRAJZZAL:

Nos, a térképen a kiemelt kis amőba: Koszovó. Budapesttől úgy ezer kilométerre lehet. Nincs tengere; az a Montenegró, amelyiknek van, és amit Szerbia szintén elveszített. De az még az előző részben történt.

PICI TÖRTÉNELEM:

Bár a terület helyén a török uralom idején egy, a mai Koszovónál valamivel nagyobb, Koszovói Vilajet nevű, török közigazgatási egység volt, Koszovó a történelemben nemigen létezett független régióként sem, nemhogy államként. Általában valamelyik környékbeli ország fennhatósága alatt állt.

A szerbek számára a tartomány neve összefonódik az 1389-es koszovói (rigómezei) csatával, amely leginkább a mohácsi csatával állítható párhuzamba, ha mindenáron párhuzamokat akarunk húzni Magyarország történelmével. Szerbia azonban a koszovói ütközet után nem három részre szakadt, hanem évszázadokra megszűnt létezni. Törökország távoli tartománya lett.

Balra: A "Koszovói kislány" (Kosovka devojka) egy szerb katonát itat a csata után. Uroš Predić híres festménye.

A vesztes ütközet évfordulóját a szerbek évente megünneplik (újabban nem a helyszínen), és a nemzet egyik legnagyobb csatájaként emlékeznek rá. Minthogy elbukták (odalett az egész sereg), gondolom inkább a szerb hősiességet, bátorságot jelenti számukra, mint a diadalt.

A koszovói csatát az elszántabb tanárok nagyon részletesen tanítják Szerbiában. Még azt is a táblára rajzolják, hogy hol álltak a török íjászok. Melyik csapat, honnan érkezett, miért kerítették be... Filmek, színdarabok, dalok, versek, balladák, közmondások születtek a történetből. (Kasno Marko na Kosovo stiže – "Későn érkezik Márkó Rigómezőre", mondják, amikor valaki túl későn szánja rá magát valamire)

A környéket a balkáni háborúkban többször átrendezték, végül Szerbiához került a terület. Az alábbi térképen X = Koszovó.

A délszlávok egyesülése után, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, a Jugoszláv Királyság, végül a Jugoszláv Szoszialista Szövetségi Köztársaság (JSZSZK) része volt, ebben az országban lehetett farmert, meg nyugati zenét venni a szocializmus idején.

A titói 1971-es alkotmány Szerbia két tartományának, Vajdaságnak és "Koszovó és Metóhiának" nagyfokú autonómiát adott. Szinte tagköztársasági jogokat. Az albánoknak ebből a korszakból is akadnak bőven sérelmeik. Ők voltak a legnépesebb nemzet a politikai foglyok között.

Az albánok már 1981-ben is lázadtak, de a végső lökést Milošević adta, amikor a széleskörű autonómiát megszüntette 1990-ben. Az albánok válaszul bojkottáltak mindent, ami szerb. Saját bürokráciát, iskolarendszert kezdtek működteni, és egyetlen szerb parlamenti választáson sem vettek részt életükben. A kilencvenes évek elejét nagyrészt ki is húzták konfliktusok nélkül, de végül 1997-ben elkezdődött itt is a polgárháború. A szűk három évet, amíg a harcok folytak, tömegsírok, és háborús bűncselekmények teszik emlékezetessé mindkét oldalon. Ez bizonyított tény. A pingpongnak akkor lett vége, amikor bevonultak a békefenntartók. Persze kődobálás, meg gyújtogatás utána is volt, van, lesz. Háború egyelőre nem körvonalazódik, mert egyrészt a szerbeknek annyira már nincs kedvük, másrészt több, mint 10.000 KFOR katona van a tartományban, ami azért megnehezítené a dolgot. Kis optimizmussal így fest a tartomány etnikai összetétele.

A csíkos területeken vannak többségben a szerbek a kis keresztek jelölik a szerbség legszentebb kolostorait, legrégebbi építészeti emlékeit. A zöld pontok, jelenleg többnyire KFOR-erők által őrzött szerb többségű városok.

A térképen csak néhányat jelöltek, de több száz főleg egyházi tulajdonú épület van még a tartományban, köztük egy (VISOKI DEČANI), az UNESCO és a nemzetközi erők védelme, valamint az albánok időszakos támadásai alatt áll.








VISOKI DEČANI
















Más kolostorok és templomok nem voltak ilyen szerencsések:

A két népet sokhelyütt szögesdróttal óvják egymástól.

A képeken is jól látszik, hogy a két nép együttélése egyelőre, és alighanem a közeli jövőben is lehetetlennek tűnik. A már az elején halálra ítélt tárgyalások természetesen nem vezettek megegyezéshez. A koszovói albánok pedig úgy döntöttek, hogy van elég külföldi katona ott ahhoz, hogy egyoldalúan kikiáltsák a függetlenséget. Himnuszuknak az Örömódát választották. A szerbek alighanem több oldalról helyezik blokád alá a hűtlen tartományt, amelyet persze fogyó szövetségeseikkel együtt "soha nem ismernek el". Embargó alá akarják vonni "a legfiatalabb országot", és ezzel ellehetetleníteni az életet Koszovóban. Alighanem már most borítékolható, hogy az egyelőre pehelykönnyű függetlenség sem oldja meg a térség gondjait, és sem az erőszak, sem a bűnözés nem mérséklődik, mint ahogy azt is, hogy a nemzetközi sajtónak még jónéhány évig szolgáltat majd témát a koszovói helyzet. Európa új Észak-Ciprusa megszületett.