Azon morfondíroztam éppen, hogy melyik félkész megmondásba kellene belefogni, amikor megint az jutott eszembe, hogy kár minden szóért. Ezt az érzést jól ismeri már mindenki, de kiváltképp azok, akik azzal keresik a kenyerüket, hogy minden egyes fasz napon írnak valamit a nagyérdeműnek. Néha úgy érzi az ember, a vécén húzza le minden egyes sorát pedig még szart se ér az egész. Hogy így van, vagy sem, azt nem kell eldönteni, majd elmúlik.

A nagy filozofálgatás közben jutott eszembe, hogy a megmondás helyett csinálhatnék valami hasznosat is. Tudod, amitől undorodik egy kicsit a magamfajta. Mint, amikor a hajszálakat kell kiszedni a lefolyóból. Valakinek meg kell csinálnia. Szóval, végzek egy kis karitatív fizikai munkát. Biztos több értelme van, mint kiokádni magamból valami provokatív szöveget, amin aztán lehet csámcsogni napestig, engem meg elküldeni az anyámba, aki biztos zsidó volt.

Sorozat indul tehát a Serbia Insajdon. Nevezhetjük magyarításnak akár. Megmagyarítok pár dolgot, ami ezidáig nem volt elérhető ezen az elszigetelt kis romantikus nyelven. Az első ilyen "dolog" a B92 által forgatott dokumentumfilm, a Találkozunk a gyászjelentésben című klasszikus. A film a kilencvenes évek elején készült, amikor a szerb nagyvárosi fiatalságból hirtelen kinőtte magát a modern szerb alvilág. A főváros utcáit uralta az erőszak, a tinédzserek - mindent vagy semmit jegyében - mind gengszterekké akartak válni, és néhányuknak később ez sikerült is. Már, ha egy tucat golyót a fejbe sikernek könyvelünk el. A film szereplői mind a 20-as éveikben járnak, vaskos aranylánccal a nyakukon nyilatkoznak a tévének. Az intézményesített bűnözés főszereplői azóta mind egytől egyig halottak. Egyet kivéve. Azt, aki időközben a sitten volt. Veszélyes a szakma, annyi szent. 

A huszadik század utolsó éveinek legveszélyesebb szerb bűnözőit bemutató doksi kap magyar feliratot a Serbia Insajdon. Négy részletben található meg a neten, és ez a lebontás nekem is tökéletes.  Négy részben jön tehát a film. Íme az első.