Hát két dolog miatt (ihazából sok dolog miatt)gondolom, hogy nagyon rendben van ez az írás:

1. Szerepel benne a Mignon. Az a hely egy legenda.

2. Tényleg ilyenek vagyunk! Emlékszem még engem is idegesített régebben, mikor néhány földink szerbül kezdte nyomni a Nyugiban (vagy akárhol máshol), merthogy persze kamu egyemista szerb szakra jár, mire másra. És persze tényleg ilyenek vagyunk, én is, ha benyomok, tutiúristen előkerül a Lipe cvatu, meg a Djurdjevdan (meg az össze többi: Crvena Jabuka, Divji kesten, Zabranjeno pusenje, Plavi orkestar... itd.)

Ami pedig számomra nyilvánvalóvá tette, hogy mennyire nem az én múltam az ami ott történt, az az, hogy a közelmúltban szerencsém volt átutazni bosznián. Annak a látványa ami ott fogadott egyértelművé tette, hogy mennyire nem voltunk mi érintettek eben az egészben. Olyan, mintha fehér kesztyűben menntünk volna a frontra és onnan úgy tértünk vissza, hogy még csak be sem koszoltuk.

Örülök, hogy rendben találtad, mert éppen most készültem kommentelni magamnak, hogy egyre szarabb ez a blog. A másik, hogy bizonyára feltűnt vagy, ha nem, akkor majd most, hogy van ez a közösségek dolog itt oldalt. Majd, ha találok magamról képet, feltöltöm avatarnak én is. Na, ehhez lehet csatlakozni és az két dologra is jó. Egyrészt utána előzetes moderáció nélkül lehet kommentelni, másrészt meg ott lehet hobbiszerbeskedni meg megosztani ezt-azt a csoporttal. Gondolom. Bár nem töltöttem el vele még túl sok időt, csak létrehoztam. Rögtön kettőt is, de akkora láma vagyok, hogy, amelyik nem az igazi azt nem tudom törölni, így, ha valaki csatlakozna, akkor a később létrehozott gruppot klikkelje. Gondolom, amelyik be van illesztve az oldalsávba, az pont a jó.

"Szegeden, mint a magyar kisvárosokban általában" azért ez elég érdekesen hangzik magyarország 4. legnagyobb városára.

@tsabeeka: legyünk ugye reálisak. :)
170 ezer körüli egyébként a legfrissebb adat, az lehet, hogy a negyediknél jobb helyezésre is elég már.

Mondjuk én nem vagyok jugómagyar (najó, nagyanyám Szabadkán született), engem ez a szerbdolog csak a kedvesem miatt izgat. Viszont olyanban volt már részem, hogy az Avala IC csúnyán lerobbant Novi Sad és Beograd között, nyáron negyven fokban; több órát álltunk egy állomáson, ami szerencsére rendelkezett restivel, úgyhogy sikerült Jelenpivót szereznünk viszonylag baráti áron. Na, ott esett meg az a bizarr dolog, hogy két szlovák haverommal egy horvát-amerikai leányzó társaságában üvöltöttük a "Tamo daleko"-t, és egy öreg néni sírva megtapsolt minket. :O
Fura volt, de egyben vicces és megható egyszerre... :)

@tsabeeka:

Mo-n csak egy nagyváros van, Budapest.

Ehh.. Gyertek át Szabadkára, mostanában igazán jó pörgés van több helyen is hétvégén. És nincs is messze :)

Ez a júgónosztalgia tényleg mítosz, aki igazán benne volt, az nem szívesen baszkódik/szerbkedik hangosan..

Viszont nagyon jó történetek, helyek vannak. Szarajevó, Bosznia, Horváto., Montenegró.. Csak nyitott szemmel kell járni és néha tudni kell nem oda nézni is..

@Jobb híján MDF-es: Putripest

"egy mítoszból éltek bazme'! Egy soha sem volt ország, nem létező múltjából."

És ki nem?

A mesebeli Nagy-Magyarország nem ilyen? Van a milleniumra épült kirakata, az is egy mítosz.

Egy vajdasági magyar nem budapesti magyar, de nem is belgrádi szerb. Speciális helyzetben, speciális múlttal, speciális mítoszokkal.

A hasonló meg a hasonlónak örül, nem kell ezt szégyelni.

Irritáló? Ugyan!

Jó ez a poszt. Szerintem csak humorosan érdemes továbbgondolni, mert különben nagyon szomorú.

Vannak ilyen exYu baszások, ami miatt tényleg szánalmas műmájerok vagyunk.

Ha még ráadásul vajdasági magyarok vagyunk, na az totál roncsderbi. Kb ciprusi töröknek lehet ilyennek lenni:-).

És az a legszebb, hogy egy exYu egy másik exYu-t hatodik érzékkel kiszúr egy tetszőleges tömegből. Nem kell ehhez sajkacsa, vagy sahovnica.

Ami ugye már nincs, az a (német)márka-fétisizmus.
1998-as londoni párbeszéd: Jeli, kako ide marka?

B+, londoni piacon ötven éves faszitól használt bicajt vettem. Megkérdeztem, hogy márkát elfogad?

A faszi nézett rám, majd elkérte a bankjegyet. Nem fogadta el, csak megnézte, mert olyat még életébe nem látott.

Bizony szomorú, hogy máig sokan a "bezzeg a Tító idejibe'" című utópiában szenvednek.

Jut ezembe Csaba, hogy áll a "Jugonosztalgia és pályázat valamint szavazás" kezdeményezésed?

Szevasz. Akad pár fotó, majd felteszem.

Mindjárt az első mondat után felkaptam a fejem. Szeged a kisváros?!? Tokaj az kisváros, vagy Gyula meg Szécsény, azok kisvárosok, de Szeged minden, csak nem kisváros. Persze nagyvárosnak sem nevezhetjük. Akkor már sokkal inkább rászolgálna erre a titulusra Temesvár. De ez persze csak lovaglás a szavakon, tudom én hogy nem ez a cikk lényege.

Ami fontos, hogy mutass valakit aki nem egy mítoszból él. Mítoszok! Az amerikai álom. A német precizitás. Az angol gentleman. A francia sárm. A kelet mesés világa. Afrika érintetlen szavannái. És még lehetne sorolni végeérhetetlenül, pedig ma már mind csak mítosz, mint a mi egykor volt nagyságunk. Ezek a mítoszok csupán, egy lassan nyomorba, és mocsokba fulladó meggyalázott társadalom gumicsontjai, melyek csupán arra jók, hogy a politika zsákutcába terelje vele azt a néhány embert, aki még van annyira idealista, hogy azt hiszi, a világ megváltoztatható.

Sok évvel ezelőtt apám rengetegett túrázott mindenfelé motorral, leginkább persze jugóban. Egyszer valahol megismerkedett pár arccal, tán segített nekik valami motort megjavítani, és onnantól valami haverság alakult a két család között. Egyik évben apámék mentek oda, (gyerek még nem mehetett arra a családdal, mert azt nem engedték, hogy az egész család együtt menjen) a másik évben ők jöttek hozzánk. Pár szót tudtunk beszélni csupán, mert szerbek voltak, de a múlt egyik legjobb emlékei között vannak ezek a látogatások. Mi kölykök mindig ámulva csodáltuk a gazdag jugobol hozott ajándékokat, egy pakli francia kártya még most is megvan, pedig jó harminc éve már ennek. És az egykori Jugoszlávia. AZ MAGA VOLT A NYUGAT! Az a nyugat, ahol a boltokban szép dolgokat lehet kapni, ahol tengerpart van, nem csak balatoni pocsolya. Ahol az emberek nem csak szocialista autókkal járnak, és ahol lehet whiskyt kapni...

Évekkel később sokat gondoltam arra a családra, és csak reméltem, hogy elkerülték őket a megpróbáltatások, de soha többé nem hallottunk felőlük...Amikor elkezdődött a háború, mi csak álltunk értetlenül, hogy ők, akik olyan jól éltek, ott, a gazdag és szabad jugoban, miért csinálták ezt az egészet.
És persze végül, hiába dúlta fel a szomszédunkat ez a háború, hiába hallottuk itt a határ túloldalán az ágyúzást, hiába vettek körül a menekültek bennünket, mi, ugyan úgy mint ők, képtelenek voltunk felismerni, hogy egy nemzet nagyságát, nem az állam területének nagysága határozza meg...

A legrosszabb pedig, hogy mi - ez a generáció - még megtehetjük, hogy egy sosemvolt ország mítoszára emlékezünk nosztalgikus pillanatainkban, de mi marad az eljövendő nemzedéknek, mert amit most csinálunk, az sajnos még arra is kevés, hogy egyszer majd egy mítosz alapja legyen...

@Hakkar: az a legszebb, hogy az imént mondta be a rádió, hogy Dodik kiírta a referendumot Republika Srpska elszakadásáról Boszniától... megint kezdik... hogy a gazembereknek tele legyen a zsebe

Hé, egy jó poszt! A munkahelyeden is ilyeneket kéne, baszameg!