A međugorjei Mária-jelenések
Képzeljünk el egy, az állam és az egyház viszonyát taglaló, természetfeletti csodával, avagy éppenséggel csodának kikiáltott átveréssel megspékelt, meglehetősen abszurd Hrabal-, vagy Moldova-regényt. Akik inkább vizuális típusok, gondolkozhatnak Jiří Menzel, Bacsó Péter, vagy éppen a korai Kusturica stílusában. A régi közhelyet előrángatva – mivel az élet írja a legjobb regényt – elárulom, hogy ezeknek a kiváló alkotóknak a fikcióitól semmiben el nem maradó igaz sztorinak a felütése a következő: 1981. nyarán egy szocialista ország isten háta mögötti kicsiny porfészke mellett hat tinédzser színe előtt megjelenik a Szűzanya. "Mindez bizonyára a klerikális reakció bomlasztó aknamunkája!" – kongatják a vészharangot a hithű kommunista elvtársak. A jelenség üldözésében bizarr szövetségesre lelnek a római katolikus egyházban.
Az Anyaszentegyház ugyanis nem ismerte el Međugorjét a Mária-jelenések helyszíneként. A Hittani Kongregáció 1991-es, az akkori összjugoszláv püspöki konferencia szerinti állásfoglalása a kérdésben a következő: "Az eddigi vizsgálatok tükrében lehetetlen azt állítani, hogy természetfeletti jelenségről lenne szó." Egy 1998. július 22-i írásában Joseph Ratzinger kardinális, a későbbi XVI. Benedek pápa úgy nyilatkozott, hogy a neki és II. János Pál pápának tulajdonított pozitív állásfoglalás Međugorje esetében nem igaz. Egy, a jelenséget taglaló, egyházi kötődésű szerzőpáros, Bernhard Zaby atya és írótársa, Johannes Rothkranz, a Međugorjei hazugságok című könyvükben keresztény teológiai megközelítés alapján írják le a jelenésekkel kapcsolatos kételyeiket. A jelenéseket Lucifer művének tulajdonítják és végkövetkeztetésük az, hogy "igaz katolikusok nem hisznek Međugorjében!"
Mindennek ellenére az (állítólagos) Szűzanya-megjelenések következményeként a kezdetektől, 1981-től a világ minden tájáról rengeteg zarándok árasztja el a kevesebb mint ötezer lakosú kistelepülést. Pedig kezdetben a kommunista államgépezet is ott tett keresztbe a spontán vallási tömegturizmusnak, ahol csak tudott. A zarándokok adományait a rendőrség rendszeresen lefoglalta, és az úgynevezett Jelenések Hegyéhez vezető utat minden év júniusának végén – az első, 1981-es jelenés június 24-i évfordulója tájékán –, amikor a zarándoklat tetőzik, lezárta.
1981. októberében Jozo Zovko plébánost második világháborús náci összeesküvésben való állítólagos részvételéért három és fél éves szabadságvesztésre és kényszermunkára ítélték. [Surprise! Azelőtt negyven évig a kutyának se jutott eszébe a plébános világháborús múltját vizsgálni, micsoda véletlenek! – a szerk.] Miután világszerte sokan tiltakoztak és többek közt az Amnesty International is a meghurcolt pap szabadlábra helyezését követelte, a büntetést a jugoszláv legfelsőbb bíróság másfél évre mérsékelte.
A Jozo Zovko atyát felváltó Tomislav Vlašić ferencesrendi szerzetest, a jelenéseket látó fiatalok lelki gondozóját a változatosság kedvéért a szocialista államgépezet helyett saját Anyaszentegyháza hurcolta meg. A Hittani Kongregáció 2008. május 30-án a tilalmazás (latinul interdictio) egyházi büntetését szabta ki rá az egyházi fegyelem elleni vétségei miatt. 2009-ben XVI. Benedek pápa (Vlašić atya saját kívánságára) laikusnak nyilvánította, ezután az egykori testvér elhagyta a franciskánus rendet.
Mi a helyzet napjainkban?
A Jugoszlávia szétesése előtti utolsó években a zarándokforgalmat az állam többé nem akadályozta. A fentebb részletezett, korábban kiszabott büntetései ellenére nekem úgy tűnik, hogy manapság a katolikus egyház, ha nem is támogatja nyíltan, de eltűri a spontán zarándokáradatot és annak hozadékait igyekszik kamatoztatni. Nemrég, teljesen véletlenül, a katolikus üzemeltetésű Mária Rádióban hallottam egy Međugorjéből sugárzott, a zarándokok részére tartott imát, amelyben nyoma sem volt az olyasmik feszegetésének – hogy a Bernhard Zaby és Johannes Rothkranz szerzőpárost idézzem –, mint pl. "a jelenések Lucifer művei, és igaz katolikusok nem hisznek Međugorjében."
A muszlim többségű Bosznia-Hercegovinai Föderáció a tömeges međugorjei zarándoklással nemcsak a vallási turizmus Mekkájává vált, már elnézést a sokadik képzavarért, de Međugorje az évenkénti mintegy egymillió látogatójával Bosznia-Hercegovina vendéglátóipara részére a legtöbb szállodai éjszakát biztosítja. És ez így van jól. A kezdetben ellenséges világi államhatalom mellett az egyház is mindinkább a jelenség hasznos hozadékát hangsúlyozza, teljesen függetlenül attól, hogy mindez kamu, avagy sem.
Számos, a rászorulókat segítő intézményt üzemeltetnek Međugorjén. Például a Dorf Cenacolo és a Campo della vita drogrehabilitációs központokat vagy a "Majčino selo"-t ("Anyafalva" - horvát), egy olyan otthont, ahol árva gyermekek iskola előtti nevelését és szociális gondozását is végzik. Beleértve azt is, hogy boszniai polgárháborús hadiárvák és gyermekeiket egyedül nevelő anyák, megerőszakolt nők számára biztosítanak szállást és ellátást.
Emellett évente megrendezésre kerül egy keresztény ifjúsági fesztivál, valamint "Fussunk Szűz Máriához!" szlogennel népszerűsített maratonfutást szerveznek, meg egyéb, a helyieket eltartó békés, turistacsalogató rendezvényeket is gyakran rendeznek. Mindez kifejezetten jó hír, különösen annak tükrében, hogy a Szűzanya megjelenését hirdetők üldözésétől jóval komolyabb disznóságok is történtek Međugorje környékén az elmúlt évtizedekben.
Szűzanyaszomorítók
A második világháború alatt, 1941. június 21-én a Független Horvát Állam néven jegyzett, németbarát bábállamhoz csatolt településen az usztasák egy vérfürdőben 559 szerb civilt öltek meg. E barbár gaztett miatt a korabeli, területileg illetékes római katolikus püspök, Alojzije Mišić tiltakozó levelet írt a zágrábi érseknek, Alojzije Stepinacnak. A titói Jugoszláviában ezt a mészárlást, annak ellenére, hogy nem a partizánok lelkén száradt, mint néhány másik, elhallgatták. A tömegsírt egy betonlappal zárták le és csak 1989-ben exhumálhatták az áldozatokat, majd azt követően temethették el tisztességesen a szerencsétleneket a szomszédos Čapljina Prebilovci temetőjében.
Az 1990-es évek alatt dúló boszniai polgárháború kezdetén a Horvát Védelmi Erők ellenőrzése alatt állt Međugorje. A daytoni békeszerződés révén a település 1995-ben a többségében bosnyák- és horvátlakta Föderáció része lett. 1992. júliusában a helység a Horvát Védelmi Tanács által kezdeményezett etnikai tisztogatás kiindulópontja, mely a žitomislići szerb-ortodox kolostor teljes lerombolásával járt. 1993-tól a horvát hadurak a közelben öt nagyobb hadifogolytábort létesítettek, köztük a Dretelj tábort. Ezekben bosnyák és szerb foglyokat öltek meg és kínoztak. A ferences rend Bijakovići településrészen fekvő telkét, a Podbrdo környékén ("Hegyalja", a tulajdonképpeni Jelenések hegye) egy helyi fegyverkereskedő szabadcsapata aknavető gyakorlótérként használta.
1995. április 2-án, a püspökségen belüli egyházi konfliktus csúcspontján Ratko Perić püspököt a horvát szabadcsapatok tagjai ejtették túszul, majd összeverték és akarata ellenére az egyik međugorjei ferences kápolnába hurcolták. Fogsága szerencsére csupán néhány óráig tartott, mivel a mostari polgármester kezdeményezésére ENSZ-katonák fegyveres konfliktus nélkül szabadították ki.
A felsorolt szörnyűségek tükrében minden hívőnek, hitetlennek és keresőnek nem sokkal jobb, ha a békés zarándokok háboríthatalanul kereshetik a festői szépségű Međugorjén és környékén a lelki üdvüket, és emellett a pénzüket is ott költik, valamint mindezek mellett rászorulók istápolása is folyik?
Szerintem világnézeti meggyőződéstől függetlenül Međugorje egyik fontos üzenete a Seress Rezső -féle "Szeressük egymást gyerekek". Miért csinálnánk ki embertársainkat, ha sokkal hasznosabb ráhagyni a másikra, hogy higgyen abban, amiben szeretne, akkor is, ha mi magunk mindezt esetleg naiv hókuszpókusznak tartjuk? Emlékszem, a nyolcvanas évek elején, amikor beindult a "Međugorje-biznisz" illetve annak az üldözése; az egyik helyi szállásadó elgondolkodtatóan nyilatkozott a tévében: "Nem mindegy, hogy miben hisznek? Elzarándokolnak ide, a légynek sem ártanak, és mi is keresünk egy kis pénzt."
A kis szemtanúk
És végezetül egy kis ízelítő abból a hatvan kérdésből és válaszból, amit azoknak a tiniknek tettek fel, akiknek Međugorjén – állításuk szerint – megjelent Szűz Mária.
- 1. Először is, a megjelenő Szűzanya körülbelül milyen magas?
Kb. 165 cm. – Mint én (Vicka).- 4. Milyen idős?
18-20 éves.- 7. Min áll?
Egy valamilyen felhőcskén.- 13. Milyenek az ajkai? Vastagabbak, vagy vékonyabbak?
Átlagos vastagságúak, szépek, talán inkább vékonyabbak. [Bocs, Angelina Jolie – a szerk.]- 33. A Szűzanya teste nőies?
Természetesen nőies! De semmi különös. (Vicka)
Befejezésül Bosznia-Hercegovina európai uniós csatlakozásának hívei megnyugtatására három kérdés a rájuk adott válaszokkal:
- 44. Van valami a fején vagy a feje körül?
Csillagokból álló korona.- 47. Hány csillagból áll a korona?
Tizenkettőből.- 48. Milyen színűek a csillagok?
Arany, aranyló színűek.A többi kérdés: Međugorje – az imádság és a megbékélés helye
