Vannak kaják, amelyek egyszerűen nem működnek, ha külföldre viszik őket. Az istennek se lehet eladni például a BurekOT Magyarországon. Legalábbis úgy nem, ahogy azt Szerbiában teszik. A topolyai piacon még mozgó burekos is volt korábban, úgy 10-20 éve. Nem valami kis kosárból árulták ám, hanem egy nagy fémhengerből, amelynek teteje remek tálca is volt egyben. Csak levette a gigantikus termosz tetejét a csávó, megfordította, aztán már vágta is négybe.

Tudjuk jól ugye, hogy egy burek, az valójában egy negyed burek. Már, ha az egész kerek sütikét számoljuk egésznek. A "kisburek" az meg egy nyolcad. Még a törteket is így magyarázta el a tanítónéni a suliban. Kultikus eledel. Persze van nem kör alakú burek is, de azzal nem lehet a törteket elmagyarázni, vagy legalábbis fele annyira sem személéletes.

Mindig akad egy-egy lelkes pék, akinek szerbiai útján megtetszik a burek kultusz, és nekilát meghonosítani, de nagyon ritkán jön össze. Sokszor csak egy vaskos, zsíros, és kissé szikkadt húsos rétest sikerül kisütni.

Egyre hosszabbra nyúló magyarországi tartózkodásom elején mindig felcsillant a szemem, amikor megláttam egy bukerot is áruló pékséget, de hamar rájöttem, hogy jobb nem piszkálni a gusztustalan kis kővé dermedt háromszögeket. Szegeden a Víztorony téren lehet kapni például ilyet. Rettenetes.

Ugyancsak Szegeden a Petőfi Sándor sugárúton a SZTE BTK-val szemben viszont elég jól küldik. Ropogós, levegős a tészta. Biztos forrásból tudom, hogy a tulaj is földim, de nekik sem megy nagyon a dolog, folyton akciózzák, mert 450-ért sokallják az emberek (ammá' majd' két sajtburger ára), meg megy a beetetés is, hogy rájöjjenek a népek: megéri. Igaz, az ember csak csóválja a fejét, amikor a burekja mellé danonaktíviát kap kiskanállal, de jóval az átlag feletti a termék így is. A pakisztáni vendéghallgatók, meg német diákok hónuk alatt az Anatomie című bestsellerrel persze inkább pozsonyi kiflit vesznek. Ilyen bizalmatlan, hovatovább smucig környezetben nehéz népszerűnek lenni burekként.

Főleg a Szerbiából elszármazott szegediekre épül tehát a Tisza partján a burekbiznisz, és más városokban nem is nagyon találni. Budapesten persze kapható, ám itt is megy az ügyeskedés.

Rögtön az első munkanapomon a nemzet fővárosában belefutottam a burekba. Legalábbis ki volt írva az üvegre, hogy kapható. Be is tértem a boltba, hogy vessek rá egy lesajnáló pillantást, de akárhogy is meresztettem a szemem, nem találtam a polcon. Pedig ott volt. Egy egész szektort töltöttek fel a pultban burekkal. Százhúsz forintért adják, ez világos, de nem találom. Ez meg tán döghúsból készül bazme', motyogom az árát látva, mikor megpillantom végre az árut.

Nyomorultul fest, de nem olyan rossz. Messze van az eredetitől, de nosztalgiázni megteszi. Igaz, délután nem érdemes menni, mert addigra megszárad. Szépvölgyi út, Buki pékség.

U.I.: azóta kiderült, hogy itt a sarkon, a Nyugatinál is van egy burekpont, ahol hagyományos, nagy burekot árulnak, de sajnos vastag és nehéz, ha úgy teszed az asztalra, az oldalán is megáll.