Mi a közös e két országban azon kívül, hogy mindketten nyertek már Eurovíziós Dalfesztivált? Látszólag semmi. Mondjuk egyikük sem tagja a NATO-nak vagy az Európai Uniónak és egy ideig még biztosan nem is lesznek azok. Ezen kívül mindkét állam légi hadereje a legendás MIG-21-es vadászgépekre épül, bár ezeket Belgrád elvileg idén kivonja a forgalomból.
Diplomáciai szinten mégis eléggé lájkolják egymást.
Noha főleg az örményölő baltás gyilkos katonatiszt otthonaként ismerjük, az Azerbajdzsáni Köztársaság (ha Oroszországtól nagyvonalúan eltekintünk) a kaukázusi térség legnépesebb állama. Nagyjából annyian laknak itt, mint Szerbiában és Koszovóban összesen. Ugyanakkor egy Koszovó méretű területen a helyi örmények vannak abszolút többségben. Nos, máris kezdhetjük sejteni e modern szerb-azeri barátság legfőbb okát: Bakunak ugyanis – Belgrádhoz hasonlóan – szintén meg kell küzdenie a szeparatizmussal. Koszovót persze nem ismerte el (ahogy mondjuk Spanyolország sem, nem véletlenül), mivel saját területén jelentős, egy tömbben élő örmény kisebbség szeretne elszakadni. A két szomszédos állam között emiatt elég fagyos a levegő, a határ évek óta zárva van.
Hegyi Karabah határai szaggatott vonallal jelezve
(nagyobb térkép az egész régióról)
Az ország nyugati részén fekvő, eredetileg Örményországgal nem határos Hegyi Karabah tartomány 1992 óta de facto független (külön politikai rendszere és saját pénzneme van), ennek ellenére a világ egyik országa sem ismeri el önálló államként, hacsak a hasonló problémákkal küzdő Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaságot vagy a Grúziától elszakadt Abháziát nem számítjuk ide. (Örményország sem független államként, hanem saját területként tekint rá.)
Azerbajdzsán egyébként abban is hasonlít Szerbiára, hogy a határon túli nemzettársak száma jelentős. Irán lakosságának mintegy negyedét teszik ki. Noha a boszniai szerbektől eltérően nekik nincsen területi autonómiájuk, befolyásuk mégsem elhanyagolható a síita ország politikai és vallási életében. (A jelenlegi ajatollah, Ali Hámenei is azeri.)
Vuk Jeremić, Szerbia külügyminisztere 2008 februárja (Koszovó egyoldalúan kinyilvánított elszakadásának időpontja) óta gyakorlatilag minden héten ellátogat egy olyan országba, ahol Priština függetlenségét még nem ismerték el. Nyilván ez a dolga, mindenesetre vicces időről-időre hajszál pontosan ugyanazt a mantrát hallgatni; a politika iránt egy kicsit is érdeklődő emberek, főleg ha napi szinten követik a szerb sajtót, bizonyára fejből tudják, hogy mi Belgrád érvrendszerének lényege. Jeremić 2009 júniusában kereste fel az azeri fővárost, ahol magas rangú diplomáciai vezetőkkel és közjogi méltóságokkal találkozott. Bakuban soha nem látott vendégszeretettel fogadták. A kötelező protokolláris körökön kívül az államfő például a "legmagasabb elégedettségének" adott hangot amiatt, hogy Belgrád és Baku viszonya a Szovjetunió felbomlása óta napról napra barátibb. "Országaink alapvető érdeke, hogy folytassák egymás támogatását a nemzetközi szervezetekben" – nyilatkozta Azerbajdzsán elnöke, İlham Əliyev (régebben: Alijev, de mióta otthonában a latin ábécé hivatalos, a magyar helyesírás szabályai szerint is így kell írnunk a nevét). Ezzel Belgrád (a Törökországgal való kibékülés után) egy újabb, első ránézésre "furcsa" barátságot kezdett ápolni.
Alig két évvel később maga Əliyev kereste fel "rég nem látott" szerb barátait Belgrádban. Kétnapos látogatása során többek között az olajban és földgázban gazdag Azerbajdzsán tervezett balkáni energetikai beruházásairól egyeztetett. A Törökországból induló majdani Nabucco vezetékbe például Baku is be tud majd táplálni földgázt, így Bulgárián, Románián vagy akár Magyarországon keresztül Szerbia könnyűszerrel tud majd azeri eredetű köbmétereket vásárolni. (A pár évvel ezelőtti orosz-ukrán gázvita a "vétlen" országok közül Szerbiát érintette a legérzékenyebben. A hideg télre való tekintet nélkül korlátozni kellett a lakossági gázfelhasználást is, így egy-egy éjszakára teljes lakónegyedek maradtak fűtés nélkül.) Azerbajdzsán cserébe a szerb mezőgazdasági termények és könnyűipari termékek (pl. a híres szerb bútorok) iránt érdeklődik.
Azerbajdzsán elnöke ezen kívül "mellékesen" hivatalosan is megnyitotta a kaukázusi ország tavaly létrehozott belgrádi nagykövetségét, mely a nyugat-balkáni régió első és egyetlen azeri külképviselete. De ez még nem minden! Azerbajdzsán kormánya ugyanis teljes egészében finanszírozta az 1999-es NATO-bombázások során megsérült belgrádi Tašmajdan park kétmillió eurós felújítását (díszburkolat, játszótér, padok, szökőkút, növényzet, szobrok), mely éppen most készült el. Pár hete egyébként én is megnéztem: valóban pazar lett. Csak azt remélem, hogy a térkő nem fog néhány év múlva úgy kinézni, mint a pesti Király utca. Érdekesség: taş meydan jelentése az azerivel közeli rokon török nyelven 'kő tér', a terület ugyanis Belgrád török uralma alatt kőfejtőként működött.
Ennek örömére szerdán az újjá született park közepén Boris Tadić elnök és İlham Əliyev közösen leplezték le az utóbbi édesapjának, Azerbajdzsán volt elnökének szobrát. Heydər Əliyev (1923-2003) kisebb megszakításokkal közel harminc éven át irányította a kaukázusi köztársaság politikai életét, ebből ki lehet számolni, hogy az elnökösködést még a szovjet korszakban kezdte. A nyolcvanas években egyébként a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese is volt.
A csütörtöki napra is esett egy szoboravatás: Əliyev ezúttal Újvidéken mondott rövid beszédet, miután a Duna-parton leleplezte Üzeyir Hacıbəyov (1885-1948) zeneszerző és karmester szobrát. Hacıbəyov többek között arról nevezetes, hogy két különböző azeri himnusz (a szovjet és a mostani) zenéjét is neki köszönhetjük, emellett állítólag benne tisztelhetjük a világ első muzulmán vallású operaszerzőjét. A szoborhoz egy kisebb park, illetve ritka növényeket bemutató botanikus kert is tartozik. Bakuban viszont Nikola Tesla szobrát avatják fel hamarosan.
Szerbia és Azerbajdzsán hivatalosan is egymás stratégiai partnereivé váltak. A most aláírt tizenkét pontos egyezmény szerint a gazdasági együttműködés fejlesztésére is sor kerül majd. Például nem kizárt azeri cégek részvétele a szerb vasúthálózat modernizálásában, de a baráti viszony legfőképpen a nemzetközi színtéren jelentős. A két köztársasági elnök közös nyilatkozatban fogadta el azt, amit eddig is sejtettünk: "Szerbia és Azerbajdzsán támogatják egymást a nemzetközi szervezetekben és ahol lehet, közösen lépnek fel, mivel érdekeik is azonosak, hiszen mindkét ország területi integritása sérült." Boris Tadić kijelentette: "Szerbia nem ismeri el Azerbajdzsán felosztását, valamint hálával tartozik, amiért Azerbajdzsán is következetesen támogatja Szerbia egységének megőrzését." Azeri kollégája így folytatta: "A világ egyetlen államának sincsen joga arra, hogy megváltoztassa egy másik ország határait [...] éppen ezért rendkívül fontos, hogy Azerbajdzsán és Szerbia, vagyis két olyan ország, melyek az egyik legnagyobb biztonsági veszélyt jelentő szeparatizmus által fenyegetettek, támogassák egymást a nemzetközi színtéren és együttműködjenek az elszakadási törekvések elleni harcban."
