Második világháborús bulvár
a Wikileaks jóvoltából

(Képünk illusztráció)

A Wikileaks kiszivárogtatások egyik tanulsága, hogy el kell felejtenünk azt a klisét, miszerint az amerikaiak hülyék és csak magukkal törődnek. Az Egyesült Államok diplomáciájában dolgozók sziporkázó stílusban képesek olyan eseményekről is írni, mint például egy csecsenföldi oligarcha-csemete háromnapos lagzija.

Aktualitását vesztettnek tűnő, ám a jugoszféra teljesebb megértéséhez mindenképpen hasznos adalékul szolgálhat, hogy a jenki diplomaták érdemesnek tartották Tito rég elfelejtett özvegye, Jovanka Broz meghallgatását.

Jovanka Budisavljević Broz ma – a felvétel 2010-ben készült
(nem illusztráció, de a kilencedik iksz közelében vállalható)

Az USA belgrádi nagykövetségének egyik munkatársa még 2009-ben fogadta az akkor nyolcvanöt éves hölgyet. Jovankát már first lady korában, 1977-ben gyakorlatilag házi őrizetben tartották belgrádi villájában. A korabeli félhivatalos kiszivárogtatások szerint minderre Tito kívánsága szerint került sor. Jovanka hivatalosan kettejük 1952-es házasságkötésétől a marsall haláláig, azaz 1980-ig volt Jugoszlávia első számú asszonya. A szerb nemzetiségű (Tito horvát volt, nem mintha ez bármit is számítana), partizán múltú menyecske őrnagyi rangfokozatot is szerzett. A kommunizmus tragikomikus voltát mi sem jellemzi jobban, mint hogy a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnöksége, azaz az állam legfelsőbb szerve 1974 és 1988 között 59-szer foglalkozott külön napirendi pontban az elnökné-asszony sorsával. A legbizarrabb az első ilyen eset volt: 1974. január 21-én maga Tito vetette fel, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt hozzon létre egy speciális bizottságot "Jovanka elvtársnő ügyének" kivizsgálására.

Tito pro forma soha sem vált el Jovankától, azonban 1975-ben elköltözött közös rezidenciájukból a Fehér Palotába, mely még az "ántivilágban" épült, 1936-ban, I. Sándor jugoszláv király megrendelésére, Belgrád elit-villanegyedének (Dedinje) egyik legmagasabb pontján.

Jovanka a hetvenes évek közepétől már nem kísérte el Titót a hivatalos eseményekre, utolsó protokolláris feladatát 1977 nyarán látta el: villájában fogadta a norvég miniszterelnököt. Ezt követően letartóztatták, ám vádat nem emeltek ellene. Titóval soha többé nem találkozott személyesen. A marsall temetésén egy megtört, őszintén gyászoló hitvesként tűnt fel a nyilvánosság előtt, hogy aztán évtizedekig teljes száműzetésre ítéltessen. Tito halálától egészen 2009-ig – közel harminc éven keresztül – személyi igazolványt és útlevelet sem kaphatott. A Milošević-rezsim továbbra is egyfajta házi őrizetben tartotta, de a rendszerváltás után is még sokáig tabutémának számított, hogy egy belgrádi lakásban (akkor már villáról nem volt szó) él egy asszony, aki valaha államfőket látott vendégül és királyokkal parolázott.

Tito özvegye tehát két évvel ezelőtt kapott ismét iratokat, és abban az évben fogadták az USA-nagykövetségén is. A mintegy másfél órás beszélgetésen az Öreg Hölgy kifejtette, hogy Tito világéletében ki nem állhatta az oroszokat, a szlovének pedig sohasem voltak a jugoszláv eszme elkötelezettjei (paradox módon egyedül a szlovén kormánynak jutott néhány évvel ezelőtt eszébe annak az ötletnek a felvetése, hogy a relatív szegénységben élő Jovankának tisztességes nyugdíjat folyósítsanak). Az aggastyán, súlyos cukorbeteg Tito utolsó éveit ljubljanai gyógykezelésen töltötte és már nem volt ereje ahhoz, hogy kivédje a törvényes felesége ellen Stane Dolanc szlovén főkomcsi által kifőzött vádakat. Jovanka szerint Tito idős korára Dolanc befolyása alá került.

Persze mindez lehet, hogy nem több, mint egy sértődött vénasszony fantazmagóriája. Ami mindennél jóval érdekesebb: Jovanka azt is elmesélte az amcsiknak, hogy a második világháború alatt két találkozót is megszervezett Tito és Draža Mihailović szerb csetnikvezér között. (Josip Broz egykori nagy szerelme – öt éven át élettársa – Davorjanka Paunović Zdenka akkoriban még életben volt. Kicsi a világ; a pozsareváci születésű Zdenka nagynénjének lánya nem más, mint Mirjana Marković, vagyis Slobodan Milošević özvegye. Egyébként az a tény, hogy Tito és Jovanka akkor még nem voltak együtt, önmagában nem jelenti azt, hogy az asszony notórius hazudozó lenne, ugyanis közismert, hogy Titóval már a második világháború alatt megismerkedtek.)

A Tito és Draža közötti második találkozóra Jovanka likai szülőfalujában került sor. (Lika: történelmi régió Horvátországban; szűkebb értelemben a Velebit hegyvonulataitól keletre fekvő területek alkotják, központja Gospić. A legközelebbi jelentősebb város Knin.) "A tárgyalásuk utáni este egymás melletti szalmazsákokon aludtak" – mondta el Jovanka. Majd hozzátette, hogy a csetnikek másnap felrobbantották a közeli hidat és minden jel arra utalt, Titót is likvidálni akarták (juj, akkor minden másképp alakult volna), ezért szakította meg velül Tito a kapcsolatot és vált a csetnikmozgalom, egyben a csetnikvezér esküdt ellenségévé, akit 1946-ban a kommunista Jugoszláviában ki is végeztek.

Iktatószám: 09BELGRADE83
Származási hely: Belgrádi Nagyköv.
Kelt: 2009. szep. 03.
Titkosítási minősítés: Bizalmas