(Képünk illusztráció)
A fagyi visszanyalt, legalábbis úgy tűnik.
A húszezres Temerin városában a kilencvenes évekig magyar többségű volt a lakosság, és csak az elmúlt években váltotta fel mindezt egy enyhe szerb többség. (Az egykori, és nemsokára ismét bevezetésre kerülő magyarországi rendszerben a járás szintjének megfelelő Temerin község, mint közigazgatási egység, összesen harmincezres lélekszámú.) A városka a vajdasági tömbmagyarság legdélebbi települése. A nyolcvanas évek közepén, a 3+2 szárnyalásakor a lakodalmas rock Nashvilljeként híresült el, majd a kilencvenes évektől sajnálatos módon, mint a délvidéki magyarverések Mekkája vált hírhedté.
A magyarajkú közvélemény részéről etnikai alapúnak tartott magyarveréseket (Személyes véleményem, hogy ezek ténylegesen azok is voltak. Különféle NGO-szervezetek foglalkoznak az ügyek feldolgozásával, aki szeretne, utána tud nézni.) a hatóságok következetesen etnikai töltet nélküli, kakaskodó fiatalok közötti diszkós balhénak tekintették.
Majd a "temerini fiúk"-ként elhíresült eset során magyar fiatalokat ítéltek aránytalanul súlyos börtönbüntetésre. A szerb bírói gyakorlat jóval súlyosabb bűncselekmények esetén is enyhébb ítéleteket szokott kiszabni. A magyar nemzetiségű temerini srácok történetesen egy szerb nemzetiségű fiatelembert agyabuláltak el. A köztörvényes-, és drogos múltú áldozat utóbb elhunyt, ám nem a verés következtében, és ő maga is elismerte, hogy nem volt a csetepaténak etnikai alapja.
A mostani balhéban ugyanakkor – úgy tűnik – szerepet játszott az etnikai háttér, vagyis az, hogy az áldozatok szerbek.
"A fiam és az egyik ismerőse beszélgettek a klub előtt. Megjelentek a szerb fiatalok, s valamit odaszóltak hozzájuk. A fiam nem nagyon tud szerbül, így hát annyit szólt vissza: »šta je?« [mi van?]. Odamentek hozzájuk a szerbek és meglökték őt. Nem esett el a lökéstől, és azonnal el is mentek onnan a szerb fiúk, de erre a jelenetre felfigyeltek a többiek is, akik megkérdezték a fiamtól, hogy mi történt. Mikor ő röviden beszámolt minderről, a távozó szerb fiúk nyomába eredtek, s megverték őket, tudtommal nem túlságosan, a gond csak az, hogy kettejüknél fémrudak is voltak" – számolt be a történtek ezen verziójáról a szülő. Mint mondta, bosszantja, hogy a médiában a támadás okaként azt tüntetik fel, hogy az illetők szerbül beszéltek, hozzáteszi, ilyen okból gyakrabban vernek magyarokat, az összetűzés egyedüli oka szerinte az, hogy a szerb fiatalok ellenségesek voltak a klub előtt álldogálókkal.
Az öt szerb fiatal, akiket támadás ért szeptember 11-én, vasárnapra virradó éjjel, iskolatársak, valamennyien 1995-ben születtek, első osztályos koruk óta sportolnak, a temerini, egyébként nemzetiségi szempontból vegyes futballcsapatban játszanak, és soha semmilyen összetűzéseik sem voltak korábban sem szerb, sem más nemzetiségű gyerekekkel – nyilatkozta Radoslav Kremenović, az egyik fiú édesapja.
"A gyerekek kiváló viszonyban vannak egymással. Amikor az incidens történt, az egyik szomszédos magyar család gyereke ijedten szaladt haza szüleihez, s azt mondta: verik a mi Stefanunkat a magyarok. Ez az anekdotaszerű eset is bizonyítja, hogy ezután is normálisan fogunk itt egymás mellett élni" – tette hozzá az apa.
Radoslav Kremenović –
az egyik szerb fiú édesapja
Arra a kérdésre, hogy miért csak egy héttel a történések után reagáltak a szülők, Kremenović elmondta, ki akarták várni, hogy a hatóságok elvégezzék a szükséges munkát, mikor azonban látták, hogy négy fiatalkorú ellen tettek csupán bűnvádi feljelentést, reagálniuk kellett, elvégre, mondja az apa: "végül gyávának estek ki a fiúk, az derül ki, hogy öten nem tudtak ellenállni négy kiskorú támadónak. A magyar fiatalok voltak vagy negyvenen-ötvenen, valamennyien fekete pólót viseltek, s a Népfront utcai M1 nevű szórakozóhely előtt gyülekeztek. Állítólag valamelyikük tizennyolcadik születésnapját ünnepelték. Az illetékesek számoltak be róla, hogy kihúzható fémrudakat találtak náluk – ezekkel ütlegelték gyerekeinket, akik szerencsére könnyebb sérülésekkel megúszták a történteket. Azt sem mi, szülők találtuk ki, hogy a támadás oka az volt, hogy a fiatalok szerbül beszéltek. Az éjszakai életből sétáltak hazafelé, amikor elhaladtak a klub épülete előtt. A fiúkat mintegy húszan üldözték – a helyi, egyébként magyar ajkú pék megerősítette, hogy amikor a munkára igyekezett, látott egy egész csoport fiatalt, amint »szaladnak pár srác után«." – közölte az apa.
Futás közben az egyik fiúnak a hátát, a másiknak a gerincét, a harmadiknak pedig a vállát érte ütés. A Tri šešira vendéglő előtt, ahol egy fiatal állt a barátnőjével, megállt az addig menekülő egyik szerb fiú, a barátnője mellett időző fiatal elkapta, és kiabálni kezdett a többi támadónak, hogy nála van a "zsákmány". "A fiúnak szerencsére innen is sikerült megszöknie, mire odaértek volna a támadók" – meséli Kremenović, majd hozzáteszi, bele se mer gondolni, mi történt volna, ha menekülés közben vagy az ütések hatására valamelyikük elesik, s az üldözők kezei közé kerül.
(Forrás: Magyar Szó)
A helyi áldozat édesapjánál jóval kevésbé tárgyilagos magatartást tanúsító szerb nemzeti érzelmű média többek között azt is belekeverte a sztoriba, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom delegációja is épp akkortájt járt Temerinben. (Azt azért tegyük hozzá, hogy a HVIM-es fiúknak nem nehéz "arra járniuk", tekintve, hogy a temerini tagszervezet állandóan jelen van. Illetve kétesélyes, ugyanis jelenleg nincs feltöltött adat a HVIM honlapján a temerini alapszervezetről. Viszont a legmenőbb e-mail-címe, pardon, vármegyeiül: drótpostacíme a szentesi alapszervezet-vezetőnek van: frontharcos.ss@gmail.com) Az eset után a HVIM kiadott egy közleményt, miszerint nincs közük a szerbveréshez, de követelik, hogy a hatóság a magyarverések ügyében is ugyanilyen vehemenciával járjon el.
Szerbet verni rossz, ugyanúgy, mint magyart verni. Ebben az ügyben is ki kellene vizsgálni az etnikai indítékot, és természetesen a gyakoribb, fordított előjelű, "magyarveréses" ügyekben is. Ebben vagyok szkeptikus. A szerb sajtó és a politikusok jellemzően ilyenkor "bezzeg a magyarok is!" kártyát játsszák ki. A minél zajosabb sajtóvisszhangra és nem a tárgyilagos tényfeltárásra törekszenek.
Mint tette azt a sok szempontból kétségkívül európéer Boris Tadić, szerb államfő, Képíró Sándor elsőfokú felmentését követően, a magyar igazságszolgáltatás fiaskójaként értékelve a verdiktet.
Elnök úr, ha már látványosan állást foglal egy szomszédos országban lefolytatott, második világháborús cselekményeket elbíráló bűnüggyel kapcsolatban, amiben történetesen a délvidéki szerb és zsidó lakosság megtizedelésére került sor, akkor úgy lett volna sportszerű, ha egy füst alatt arról is szót ejt, mit tesz a szerb állam a délvidéki mészárlások magyar áldozatinak ügyében a tárgyilagos tényfeltárás érdekében! Legalábbis szerintem.
