A bejegyzést kommentelőink is szerkeszthetik! (szabályok)
október 1-31. Folytatódik Vukovár ostroma. A jugoszláv katonák keményen megküzdenek minden egyes épületért: a frontvonal csak nagyon lassan változik. A horvátok (légierő hiányában) An-2-es repülőgépekkel dobnak házi készítésű bombákat a szerb állásokra. A recept: egy kiszuperált villanybojlert megtöltenek robbanóanyaggal és imádkoznak, hogy ne a seggükben robbanjon fel. A módszer egyébként hatásos. Ugyanazzal a géppel a védőknek gyógyszereket és muníciót is kézbesítenek. A város közelében fekvő mezőgazdasági területen megkezdi működését az egykori juhtenyésztő üzemből kialakított Ovčara koncentrációs tábor. A jugoszláv hadsereg a Vukovár környékén begyűjtött horvát katonákat többnyire a vajdasági Szávaszentdemeter (Sremska Mitrovica) börtönébe viszi, ám ideiglenesen az Ovčara-tábor területén szállásolja el őket. De a tábor más hasonló szerb létesítmények közötti elosztó-pontként is funkcionál. A hírhedt Arkan kapitány félkatonai egységei tevékeny részt vállalnak a hadifogoly-tábor őrzésében. (Novemberben a vukovári kórházból idehurcolt civilek egy részét is itt végzik ki.)
október 1. A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) többségében montenegrói egységei ostrom alá veszik a dalmáciai Dubrovnik városát. A nemzetközi repülőteret még aznap elfoglalják, a stratégiailag fontos és értékes felszerelést Montenegróba szállítják. A helyi lakosság a korábban ide menekült mintegy 50 000 emberrel együtt ellenállást szervez. Az ostromló erők a város körüli magaslatokon alakítják ki állásaikat és onnan lövik a települést, a világörökség részét képező műemlékeket sem kímélve. A haditengerészet blokád alá vonja a kikötőt és részt vesz a bombázásban. (A Milošević-rezsim "Montenegró elleni usztasa támadás előkészítését" vizionáló propaganda-gépezete sokáig az "ostrom" helyett csupán a "blokád" eufémizmussal utal az eseményekre.) A három hónapig tartó bombázás alatt nincs áram, vezetékes víz, élelem. Az épületek töb mint fele szenved kisebb-nagyobb sérülést. A nemzetközi média jellemzően ezzel van elfoglalva, az emberi áldozatokról sokkal kevesebb szó esik. Az ostrom ideje alatt közel száz civil esik el. Tizenhárman Szent Miklós napján halnak meg. Hétezer embert sikerül hajóval kimenekíteni, további nyolcezer menekült más módon hagyja el a helyszínt. A szerb állami televízióban időnként felvételek láthatók Dubrovnikról, melyeken sűrű fekete füst száll fel a város különböző pontjain. Képaláírás: "Az ellenállók autógumikat égetnek, hogy félrevezessék a külföldi tudósítókat és a várost még romosabb színben tüntessék fel."
"A múltban minden hadsereg megtette a tőle telhetőt és visszautasította, hogy hadat viseljen Dubrovnik városa ellen, vagy bombáival célba vegye azt. Egyszerűen elképzelhetetlen volt bárki számára, hogy megtámadja és lerombolja Dubrovnikot. A XIX. században Napóleon ugyan elfoglalta, de harc nélkül. A Szenjavin admirális vezette orosz flotta megkísérelte a támadást, de a helyszínre érkezvén letették a fegyvert és inkább feladták a tervüket. Egyetlen gránát vagy lövedék sem hullott Dubrovnikra. A város egész történelme az emberi civilizáció magas szintjét jelzi, és az elismerést, mellyel Dubrovniknak adóztak. Amit mi tettünk, az a horvátországi háború legnagyobb szégyene."
(Nikola Samardžić, Montenegró volt miniszterelnöke a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt)
október 4. Milošević és Tuđman között látszólagos megegyezés születik: a papíron még mindig létező Jugoszlávia ezentúl független köztársaságok laza szövetsége lesz. Az egykori belső határok nyomán kialakuló államhatárok egyoldalúan nem változtathatók meg. Az emberi jogok tiszteletben tartását és a kisebbségvédelmet garantálni kell. A Jugoszlávia felől érkező menekülthullám hatására Magyarország megszigorítja a beutazási feltételeket.
október 5. Franjo Tuđman beszédet intéz a horvátokhoz, melyben az egész nép mozgósítását kéri tőlük és a "nagyszerb imperializmus" elleni védekezésre szólítja fel őket.
október 7. A jugoszláv légierő rakétatámadást indít zágrábi kormányépületek (köztük a barokk stílusú báni palota) ellen.
október 8. A júliusban megkötött brijuni egyezményben foglalt három hónapos türelmi idő lejártával Szlovénia ismét kikiáltja függetlenségét. Rövid idő alatt az utolsó jugoszláv egységek is elhagyják az egykori tagköztársaság területét és Horvátországba, illetve Bosznia-Hercegovinába települnek át. A horvát parlamentben is hasonló döntés születik, vagyis megerősítik a függetlenséget. (Október 8. ma nemzeti ünnep Horvátországban.)
október 10-24. A Szerémségben, Vukovár és Újlak (Ilok) között, a Fruška Gora horvátországi részén fekvő Lovász (Lovas) községben szerb félkatonai erők példátlan vérengzés-sorozatba kezdenek. A terület ekkor válik a szerb krajina részévé. A falu ostroma alatt közel 250 házat porig rombolnak, és rövid idő alatt mintegy ötven civil áldozat esik el. A horvát nemzetiségűeknek fehér szalagot kell a karjukon viselniük. A csetnik szabadcsapatok rögtönzött börtönt alakítanak ki a helyi könyvtár épületéből. Az ide szállított foglyokat gyakran megkínozzák. A katolikus templomokat lerombolják, ill. használaton kívül helyezik. A temetőt megszentségtelenítik, később tömegsírt létesítenek benne. (A háború után összesen 68 áldozatot hantolnak ki belőle, de harcokban elesett katonák is vannak köztük.) A faluban zajlik a háború horvátországi szakaszának egyik legdurvább kegyetlenkedése: egy paramilitáris alakulat mintegy félszáz civilt kényszerít arra, hogy még az ostrom előtt a JNA által telepített aknamezőn végigsétáljanak. Huszonketten halnak meg. A vérengzés egyébként mind a Milošević, mind pedig a Hadžić elleni hágai vádpontok között szerepel.
október 10. Horvátországban a szembenálló felek tűzszünetet kötnek. Az egyezményt még aznap fel is rúgják. Eközben Zoran Đinđić szerb ellenzéki vezető (a rendszerváltás után miniszterelnök) nyilatkozatot ad egy osztrák hírügynökségnek. Szerinte Jugoszlávia békés szétválását területi népszavazásokkal lehetne megoldani: ott ahol a kisebbségek egy tömbben élnek, engedélyezni kell, hogy megalakíthassák saját köztársaságukat, illetve széleskörű autonómiát kapjanak. Nemcsak a horvátországi és boszniai szerbekről beszél, hanem a vajdasági magyarokat és a koszovói albánokat is megemlíti.
október 15. Bosznia-Hercegovina kikiáltja függetlenségét. A szerb nemzetiségű képviselők kivonulnak a szarajevói parlamentből. Radovan Karadžić megfenyegeti a muzulmánokat: "Szarajevó pár nap múlva elesik, ötszázezer halálos áldozattal. Egy hónapon belül Bosznia-Hercegovina teljes mohamedán lakossága eltűnik."
október 16-18. A likai Gospićban horvát katonák helyi szerbeket koncolnak fel. A terület Mirko Norac tábornok parancsnoksága alá tartozik. (Jelenleg 17 éves börtönbüntetését tölti. A horvát generális bizonyítottan saját maga is megölt egy civilt, mégpedig egy nőt. A büntetőbíróság szerint a mintegy ötven helyi áldozat közel fele volt szerb nemzetiségű.)
október 18. Tuđman és Milošević Hágában tárgyalnak. Visszavonulásra utasítják a két köztársaság haderejét.
október 21. Az SAO Krajina területén fekvő közép-horvátországi Baćin, Cerovljani és Hrvatska Dubica községekben újabb mészárlás történik. A szeptemberi harcok következtében több ezren elmenekültek a környékről, de az idős emberek egy része úgy döntött, hogy otthonában marad. Október 20-án a Milan Martić (szerb tábornok, az SAO Krajina utolsó elnöke, háborús bűnös, 35 évre ítélték) parancsnoksága alá tartozó egységek mintegy félszáz horvát nemzetiségű személyt foglyul ejtenek és a helyi tűzoltóság épületébe szállítják őket. Közülük 43-at egy Baćin közeli területre visznek, ahol tizenkét társukkal együtt kivégzik őket. Az áldozatok legnagyobb része hatvan év feletti.
október 25. Rudolf "Rudi" Perešin, horvát származású JNA-pilóta MiG-21-es repülőgépével dezertál a Bihać melletti Željava légitámaszpontról (Bosznia). Jugoszláv MiG-29-esek veszik üldözőbe, de sikeresen lerázza őket, és az ausztriai Klagenfurt repterén landol. Később gépével együtt visszatér Horvátországba és a Horvát Légierő kötelékében teljesít szolgálatot egészen 1995-ig, amikor egy bevetésen életét veszti. Horvátországban a polgárháború egyik legnagyobb nemzeti hősének számít.
október 27. Jugoszláv bombák csapódnak be a magyarországi Barcs térségében.
október 29. Az Európai Közösség tagállamainak többsége ismét leszavazza, hogy békefenntartókat küldjenek Horvátországba.
október 30. Stjepan Mesić (Nagy-Jugoszlávia utolsó államfője, Horvátország későbbi köztársasági elnöke) sikeresen behajózik a szinte teljesen körülzárt Dubrovnikba, hogy béketárgyalásokat kezdjen. Eközben Vukovárnál a Jugoszláv Néphadsereg megkezdi a szisztematikus bevonulást. A félkatonai erőkkel kiegészült gyalogság házról házra jár és könnygázgránátokkal füstöli ki a horvátokat, míg a harckocsik intenzív tűz alá veszik a környező épületeket, melyek még tartják magukat. A jól szervezett támadás eredménye az eddigieknél gyorsabb előrenyomulás.
október 31. A horvát hadsereg megkezdi a "honvédő háború" első nagy összehangolt támadás-sorozatát, az Otkos 10 hadműveletet (Operacija Otkos 10), mely mindössze öt napig tart és horvát győzelemmel zárul, ezzel megakadályozzák Szlavónia elszakítását a Zágráb-környéki területektől.
