Ahol a fiatalokat medreszékben képzik. Ahol megöltek egy édesapát, mert nem volt hajlandó tízéves lányát hozzáadni egy, az ősi muszlim szokások szerint a kislány kezét megkérő igazhitűhöz. Ahol hosszú szakállas vahhábiták igazoltatják az autósokat. Ahol a gyerekek a jordán nemzeti alaptanterv szerint tanulnak. Mindez nem a Gázai övezetben, netán az afgán-pakisztáni határ törzsi területein, de még csak nem is London valamelyik muszlim többségű külvárosában, hanem Északnyugat-Boszniában, a magyar határtól légvonalban száz kilométerre zajlik.

Egy bosnyák (világi) újságírónő riportja Gornja Maočaból, ahol Mevlid Jašarevićet, a most pénteken a szarajevói amerikai nagykövetségre lövöldöző, fundamentalista merénylőt is képezték. Az "élménybeszámoló" tavalyelőtt év végén készült, akkor még Oszama bin Laden is élt és virult.

Gornja Maoča, a radikális vahhábiták falva

Sajnos amikor Gornja Maočába értünk – pontosabban Karavlahéba, a Tuzlai Kantonban található, de a Brčkói Körzethez tartozó faluba [Brčko és környéke sajátos státuszt élvez: jogilag ugyan a területen osztozik a Föderáció és a Republika Srpska, valójában azonban közvetlenül a bosnyák állam, illetve maga az Európai Unió látja el a felügyeletét – Serbia Insajd] – a helyi férfiak egy csoportja erőszakkal megállított minket. Igazoltattak, megmotoztak, és elmondták, hogy ők egy zárt közösség, akiket senkinek sincs joga kéretlenül látogatni.

Azért mentünk oda, hogy a saját szemünkkel győződjünk meg arról, vajon az ottani gyerekek valóban a jordán nemzeti alaptanterv szerint tanulnak-e. Kutatásainkat a zárt iszlám közösségek párhuzamos oktatásáról azt követően kezdtük, miután Smajo Abdurahmanovićot a zavidovići Velid Zahirović megölésével vádolták meg, ugyanis az áldozat nem akarta későbbi gyilkosához hozzáadni tízéves lányát. A lánykérő a kislányt egy, a Koránt a fundamentalista elvek alapján oktató iszlám vallási iskolában nézte ki magának. A régió rurális területeiről egyre több gyereket íratnak ki a bosnyák állami iskolákból és helyette ezekbe a "korános" magániskolákba járatják őket.

Azért döntöttünk úgy, hogy elmegyünk a terepre, mert tárgyilagos képet akartunk festeni a helyzetről, hogy még véletlenül se ítélkezzünk elhamarkodottan, a tények pontos ismerete nélkül a radikális iszlám boszniai előretöréséről. Pontosabb képet szerettünk volna kapni arról, amit hallotunk, hogy Gornja Maočán állítólag már régebb óta a jordán nemzeti alaptanterv alapján tanulnak az iskolakötelezett gyerekek, annak ellenére, hogy a Tuzlai Kanton oktatási minisztériuma elutasította az ilyen magániskolák számára a szükséges engedélyek kiadását.

A helyiek az iskolaalapítási kérvényüket egyrészt azzal indokolták, hogy "a falvak messze találhatók az olyan nagyobb településektől, ahol van iskola", másrészt pedig azzal, hogy az állami iskolákban "egyes tantárgyak nem állnak összhangban az iszlám előírásaival".

Oszama üzenete

Nusret Imamovićtyal, a helyi vahhábita közösség önjelölt vezetőjével, és a "saría jog professzorával" azért próbáltunk kapcsolatba lépni, mert szerettük volna, ha megmutatja, hogyan zajlik iskolájukban az oktatás, és kíváncsiak voltunk az életmódjukra. Imamovićnak világi és mérsékelt iszlám körökben nem túl fényes az imidzse. Néhány kollégáját úgy emlegeti, hogy "egykori afgán harcosok", valamint olyan nyilatkozatot is adott, amiben kifejtette, hogy: "Az öngyilkos merényletek nem tiltottak, de csak különleges esetekben kell őket alkalmazni."

Mindezt az alábbi kérdésre válaszolta: "Bűn-e testünkre dinamitot aggatni és magunkkal együtt hitetleneket felrobbantani?" A kérdést a putvjernika.com címen elérhető bosnyák nyelvű iszlám honlapon tették közzé, ahol jelenleg Oszama bin Laden Európának címzett üzenete örvend a legnagyobb látogatottságnak. [A cikk eredetije 2009 novemberében jelent meg – Serbia Insajd.]

Imamović ugyanott kifejtette sommás véleményét a karrierista, házas nőkről: "Egy férfi elválhat a feleségétől, ha az asszony alapos ok nélkül nem akar gyerekeket szülni. A munka és a karrier semmi esetre sem alapos ok ez esetben. Éppen ellenkezőleg, egy nő számára a legjobb karrier a gyermekek világrahozatala, és Allah igaz hitére nevelése."

Hidzsáb alatt

Az újságírónő – a "fő a békesség" elve alapján –, az iszlám előírásainak megfelelő hidzsábbal fedte le a haját. Macskakövön, majd keskeny erdei utacskán folytatódott az útjuk. Az út mellett íjjal és nyílvesszőkkel játszadozó gyerekeket kérdeztek meg, hogy jó felé járnak-e. A fotóriporter egyikükről készített egy képet. Kisvártatva egy autó leszorította őket az útról és megállásra kényszerültek. A kocsiból egy hosszú, őszes szakállú, magas férfi szállt ki. A fotóriporter, aki egyben az újságírónő sofőrje, illően "Szálem alejkum, gazda" köszöntéssel fogadta.

– Hol a fényképezőgéped?
– Kérem?
– Azt kérdeztem, hogy hol van az a fényképezőgéped?
– Nyugodjon meg kérem, a gép itt van, semmit sem vettünk fel.
A szakállas férfi ingerülten folytatja:
– Még egyszer kérdezlek, hol van az a kamerád, amelyikkel a fiamat lefényképezted? Beszélj!
– Semmi különöset nem fényképeztünk, tessék nézze meg. – Időközben még két autó is megérkezett, hasonló, hosszú szakállas sofőrökkel és utasokkal. A fotóriporter felajánlotta, hogy kitörlik a gépéből az összes képet.
– Minek jöttetek ide? Ki bízott meg titeket? Kémkedtek utánunk? Hol a többi kamera? – Átkutatták a kocsit, az ülések alá is benéztek. Ekkor már az újságírónő is bekapcsolódott az egyre kínosabb párbeszédbe.

– Kérem, ne legyenek agresszívek! Újságírók vagyunk, meg szerettük volna ismerni Nusret Imam…
– Te ülj be a kocsiba! – fojtották belé a szót.
– Kérem az irataikat!
– De kérem, kik maguk? Milyen alapon igazoltatnak? Nem rendőrök!
– Veled nem tárgyalok! Nem beszélek nőkkel!

Az újságírók szégyenszemre elkotródtak. Az utolsó próbálkozásuk:
– De kérem, mi ezért jöttünk Szarajevóból!
– Milyen Szarajevó? Washingtoniakat is zavartunk már el!

Belma Bećirbašić
(A Bosanskohercegovački Dani c. újságban
közzé tett cikkének felhasználásával)