Múlt kedden Gert Fylking műsorvezető a stockholmi Radio 1 helyi kereskedelmi rádiócsatorna adásában a szerbeket Breivikeknek, pszichopatáknak, retardáltaknak és mocskos disznóknak nevezte. A műsorban az utoyai mészáros, Breivik oszlói bírósági tárgyalását kommentálták. Fylking fejtegetni kezdte, hogy a világ tele van ilyen Breivikekkel, majd ezt követően kezdett szerbezni:
"Másokat is elfogtak. Elkapták azokat a szerbeket, akik mocskos disznókként viselkedtek, akik több százezer embert lemészároltak és több milliót elüldöztek. Gondolják, hogy a szerbek elítélik ezeket az alakokat? Nem, a szerbek hősként dicsőítik őket. Kik akkor a pszichopaták? Ezek szerint a szerb nép többsége retardált, vagy csupán azok, akiket elítéltek háborús bűnösként?"
Miroslav Ilić, az egyik svédországi szerb egyesület tagja kifejtette, hogy Svédországban egyre gyakrabban illetik a szerbeket ehhez hasonló vádakkal és szerinte mind Flykingnek, mind a rádióadónak hivatalosan is elnézést kellene kérnie az elhangzottak miatt.
Svédországban nem hivatalos adatok szerint mintegy háromszázezer szerb származású él, így ők a több mint kilencmilliós skandináv állam egyik legnépesebb kisebbsége. (Az arányok körülbelül hasonlóak, mint a Szerbiában élő magyaroké.)
"Na végre!"
Gert Åke Fylking (66) – a stockholmi születésű, ellentmondásos megítélésű, sokoldalú médiaszemélyiségről elmondhatjuk, hogy a svéd jobboldal egyik legszellemesebb, egyben legprovokatívabb fenegyereke. Baráti körében az ideológiai paletta mindkét szélén elhelyezkedők megtalálhatók; Robert Aschberg kommunista újságírótól egészen a 2004-ben elhunyt Christen Pettersonig, akit éveken keresztül a szociáldemokrata svéd miniszterelnök, Olof Palme 1986-os meggyilkolásával vádoltak.
Fylking a film- és színházi színészi szerepei mellett politikai műsorvezető-újságíróként, valamint kereszténydemokrata politikusként is ténykedik. Rejtői változatosságú élete során volt már postás, nyomdász, bicikli-, valamint autószerelő, fürdőmester, túravezető, lógondozó, raktárvezető, fakertépítő, újságkihordó, festő, dolgozott sajtraktárban, szállított tévékészülékeket, mosogatott, pincérkedett és kocsmát is üzemeltetett.
Egyik legszellemesebb húzása a 2000-es és a 2001-es irodalmi Nobel-díj eredményhirdetéskor elhíresült Äntligen! ("Na végre!") ironikus felkiáltása. A rendkívül magas pénzjutalommal (átszámítva idén közel háromszázmillió forint) és még magasabb presztízsnyereséggel járó irodalmi Nobel-díjat ugyanis többnyire politikai megfontolások, illetve elitista irodalom-diplomáciai szempontok alapján ítéli oda a Svéd Tudományos Akadémia a nyertesnek. Ritkán nyerik el a díjat olyan szerzők, akiket nem csak egy szűk szakmai kör (helyesebben Nobel-tippelésben járatos kör), hanem a széles közönség is ismer és elismer, mint például a díjat 1982-ben elnyerő Gabriel Garcia Márquez kolumbiai író, aki többek között a Száz év magány című regény alkotója. Például 2000-ben (amikor is az elhíresült felkiáltás először elhangzott), a Franciaországban élő kínai Kao Hszing-csien regény- és drámairót jutalmazták a díjjal, míg 2001-ben a Trinidad és Tobago-i Vidiadhar Surajprasad Naipault díjazták. Mindkettő név nem csak a svédek körében, de a világon szinte bárhol – egy rendkívül szűk rétegen kívül – senkinek sem mond semmit. Nem csupán a ponyva és bulvár feletti olvasásból felmentett, valóságshow-függőkre, hanem a minőségi irodalomtól sem visszariadó, rendszeresen színházbajáró elitre is vonatkozik mindez. (Update: Naipaullal kapcsolatban ulcinj nicknevű kommentelőnk kifejtette, hogy egy amúgy is ismert, meglehetősen népszerű szerzőről beszélünk. Részletek kommentben.)
Flyking ugyan utóbb nyilvánosan is "békét kötött" az irodalmi Nobel-jelölőbizottság vezetőjével, és felhagyott a "Na végre"-kiabálással, ám mindezzel Svédországban iskolát teremtett.
