Karizmatikus, cool, fiatal papjuk áthelyezése ellen tiltakoznak a péterrévei katolikusok.
Szilárd hittel!
Balcsák Szilárd atyát a tiszaparti falu idős, beteg plébánosa mellé azért küldték a szabadkai püspökségről, hogy ápolja, gondozza és segítse kollégáját, majd az időközben elhunyt pap helyére őt nevezték ki plébánosnak. Szilárd atya röpke nyolc hónap alatt felpezsdítette a falu hitéletét. A gyerekek és a fiatalok imádják. Kerékpártúrákat szervez, meghallgatja gondjaikat-bajaikat és miséire alig lehet beférni a korábban gyakran az ürességtől kongó templomba.
A péterréveiek ezért értetlenül fogadták, hogy Pénzes János szabadkai megyéspüspök indokolás nélkül áthelyezte Szilárd atyát egy másik tiszaparti bácskai faluba, Adorjánra.
Mégsem engedi hozzájuk
A négyezer-ötszáz magyar főt számláló falusi közösségben háromezren(!) írták alá azt a petíciót (az összesen hatezer-ötszáz lakosú faluban jellemzően csak a magyarok római katolikusok), amiben papjuk áthelyezésének a visszavonását kérték, sőt három autóbusszal Szabadkára, a püspöki megyeszékhely elé is felmentek tüntetni, ám Pénzes János megyéspüspök hajthatatlan maradt, döntését nem változtatta meg.
A gyerekek azt skandálták, hogy: "Szilárd atyát akarjuk! Szilárd atyát akarjuk!" Majd spontán jelszavuk ismételgetése a felnőttekre is átragadt, de ennek ellenére a tiltakozás teljesen békésen, atrocitások nélkül zajlott.
A Duna TV felvételén is látható, a püspökségen folytatott, egyórás tárgyaláson részt vett egyik hívő asszony sem tudta visszatartani könnyeit (1.37-nél a videón), amikor megosztotta a jámboran, zsoltárokat éneklő tüntető-társaival, hogy a püspök úr hajthatatlan.
A péterréveiek azonban nem adják fel, a belgrádi pápai nunciushoz, Orlando Antoninihez fordulnak szeretett Szilárd atyájuk megtartása érdekében.
A kis képen Balcsák Szilárd atya civilben látható, az egyik közösségi portálra felhelyezett fényképén a Péterréve-szerte immár védjegyéül szolgáló, elmaradhatatlan, divatos keretű szemüvegén át néz az objektívbe.