A szerb közszolgálati televízió tegnap este a szerb ügyészség egy olyan, különösen védett tanújának a vallomásából sugárzott részleteket, aki a kilencvenes évek koszovói függetlenedési háborúja alatt részt vett az illegális szervátültetésekben. A szerb katonai főügyészség háborús bűnöket vizsgáló osztályának a főügyészhelyettese (egyben az osztály szóvivője) Bruno Vekarić is a tévéműsor vendége volt és az alábbiakat mondta el:

"A kiképzéseket Észak-Albániában tartották. Különféle képzésekre került ott sor a szakadár Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) tagjai részére, többek között elsősegélynyújtást és egyéb egészségügyi beavatkozásokat is oktattak. Azzal indokolták mindezt, hogy előfordulhat: valamelyik UÇK-tiszt a fronton súlyosan megsebesül, és egy szervátültetés akár az életét is megmenthetné. Arról természetesen hallgattak, hogy a szervek kiműtésével valójában közönséges bűncselekményeket követnek el." 

A tegnap műsorba került vallomást tevő védett tanút a szerb ügyészség a vád koronatanújának tartja az ügyben, tanúskodása a szervkereskedelem bizonyításában kulcsfontosságú. A tanú elmondta, valójában hogyan is történt a szervkivétekkel kapcsolatos képzés, valamint, hogy az emberi szervek anatómiáját műanyag bábukon mutatták be. Szavai szerint nekik azt mondták, hogy a szerveket kizárólag koszovói albán tisztekbe operálják át, és az illegális kórházakban végzett műtéteket azzal indokolták, hogy akkoriban Koszovóban a kórházak szerb katonai és rendőri ellenőrzés alatt álltak, ahol a szakadár albán harcosokat nem látták el.

"A képzés során az egyik orvos – aki azóta egyébként nemcsak Koszovó-szerte, hanem világszerte is híressé vált – elmondta, hogyan kerül sor az emberi szív kivételére a testből, miután azt vákuumzárt műanyagdobozba helyezik, majd ha jól emlékszem két óra múlva különleges olajban, valamilyen egészségügyi folyadékban áztatva tárolják" – mondta a tanú és részletesen elmesélt egy esetet, amikor is egy 19-20 év körüli hadifogoly szívét operálták ki. A donort összekötözve szállították a transzplantációs műtét helyszínére.

"Észrevettem, hogy nem UÇK-katona az illető, de nem mertem firtatni, hogy valójában kiről is lehet szó, hiszen fiatal voltam és parancsra cselekedtem. A donornak eloldozták az összekötözött végtagjait, ugyanaz a két katona akik behozták, majd egy padra tették. Ezt követően még két másik katonát hívtak segítségül, akik lefogták a donor lábait, hogy ne tudjon mocorogni, majd az oktatást vezető orvos a pólóját két helyen is megtépte. Az egyik orvos kinyitott egy fekete orvosi táskát és sebészszikét, különféle orvosi késeket, és egyéb műtéthez szükséges eszközöket vett ki." – Majd a tanú kitért arra, hogyan vették ki a fogoly szívét: "A kezembe nyomtak egy szikét. Ettől szabályosan rosszul lettem, azóta is kiver a veríték, ha minderre visszagondolok. [Az oktatást vezető sebész] elmondta, hogy mit kell tennem: egy egyenes vonalat kellett metszenem a donor gégecsúcsától egészen az alsó bordáiig." – majd arról is vallott, hogy rájött, a cseppet sem önkéntes donor nem albán.

"Hogyan vettem észre? Amikor fölé hajoltam, ő ellenállást tanúsított, ezért az őt lefogó katonáknak erősebben kellett őt leszorítania. Elkezdett az életéért könyörögni és imádkozni: »Istenem, ne mészároljatok le, ne öljetek meg!«" – majd a tanú ismét azzal érvelt, hogy miért is folytatta ennek ellenére az orvosi beavatkozást; mert fiatal volt és parancsra cselekedett.

"Ezt követően, ahogyan tanítottak a kiképzésen a bal kezemet a donor mellkasára helyeztem, a jobbommal pedig a szikével metszettem. Ahogyan lejjebb értem a vére is elkezdett spriccelni. Amikor úgy a metszés feléig értem, ismét azt kiabálta, hogy ne öljük meg, majd elvesztette az eszméletét. Azt nem tudom, hogy csak elájult, vagy azonnal meg is halt. Ekkor már nagyon fel voltam dúlva. A szívről levagdostuk a vénákat és amikor megmarkoltam a szívet, az még dobogott. Így utólag visszagondolva; magam sem tudom, hogy tudtam mindezt végigcsinálni. A szívet bedobozoltuk. A dobozt az orvos egyik ismerőse hozta, egy velem körülbelül egyidős fiatalember. Három palackot is hozott. Ezt követően egy magasrangú UÇK-tiszt is gratulált nekem: »Minden elismerésem, ilyen katonák kellenek nekünk Koszovón, mint amilyen te vagy, csak így tudunk győzni! «" – majd a majd a bedobozolt emberi szívet a tanú vallomása szerint egy Volvo típusú személygépkocsival szállították el és elmondta, hogy ekkor döbbent rá: valójában szervkereskedelemben vesz részt:

"Azt hittem, hogy a szívet abba a sebesült főtisztbe ültetik be, akit az ideiglenes katonai kórházba szállítottunk, ám ő az úton meghalt, mi viszont ennek ellenére folytattuk az utat egészen a tiranai reptérig. Ott az albán hadsereg egyenruhás katonái vártak ránk. Egy repülőből egy jóképű, szakállas személy jött elénk. Az illető nem volt albán. Amennyire meg tudtam figyelni egy kisebb magángépből és nem egy utasszállítóból szállt ki , amelynek török felségjelzése volt. Ekkor döbbentem rá, hogy mindez nem a hazaszeretetről és nemes eszmékről szól, hanem valami egészen másról, közönséges, mocskos szervkereskedelemről."

Bruno Vekarić katonai főügyészhelyettes (a fenti képen) ezt követően elmondta a tévéműsorban, hogy a sugárzásra került anyag nem teszi ki a tanúvallomás egy százalékát sem. Az ügyben közel másfél évig intenzíven nyomoztak, nem csak Szerbiában, hanem összesen hat államban, Oroszországban is. Nemzetközi szervezeteket is bevontak és a biztonságos helyen őrzött, jelenleg Szerbiában legjobban védett tanú szavahihetőségéhez kétség sem férhet.

Nem tudom, nekem valahogy sántít ez az ügy. A kilencvenes évek koszovói függetlenségi háborúja alatt folytatott szervkereskedelemről már évek óta beszélnek, azonban ez a tanúvallomás számomra nem volt meggyőző. Attól tartok, hogy a szerbiai kormányváltással ismét miniszteri, ügyészségi, titkosszolgálati vezetői és a közszolgálati médiumoknál pozícióba került, még a Milošević-érában karriert csinálók propaganda-anyagát ismerhettük meg.