"

Önöket, akiknek a hatáskörébe tartozik a hurrikánok elkeresztelése az alábbiakra kérem:

Bizonyára hallottak a bérces Balkán kicsiny, bátor népségéről, a szerbekről, akiktől elrabolták Koszovót.

Mielőtt a tárgyra térnék, rá kell, hogy világítsak arra a tényre, hogy Koszovó azóta szerb föld, amióta a többi szláv néppel együtt lemásztunk az Uralról, mert akkoriban pont oda köptünk a térképen és azt mondtuk, hogy: "Phú, ez szerb!"

Így vált Koszovó a szerbség szent földjének szívévé egészen Dušan cár, és az összes többi szerb cár, király és fejedelem korától.

Koszovó még akkor is szerb maradt, amikor Szerbia többi részével együtt ötszáz évre megszállták a törökök Nagy Szulejmán és bódult hordája vezetésével.

Nos, hogy rövidre zárjam a történetet; Koszovó Szerbia szíve maradt egészen addig, ameddig a siptár [siptár (magyarul: szkipetár) – koszovói albán (szerbül pejoratív)] terroristák az Önök hadseregének a segítségével nem tépték ki Szerbia mellkasából, 13 évvel ezelőtt.

Azóta mi szerbek mindent gyűlölünk, ami az Önök országából jön. Mi valóban bátor és büszke nép vagyunk, a világon a legokosabb és legjobb, de sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bosszút álljunk és megbasszuk az Önök jóbüdöskurajenki anyját Koszovóért, a génmanipulált élelmiszerekért, a Pentagon finanszírozta, titkos nagyfrekvenciás aktív ionoszféra-kutató programmal, a HAARP-pal az egész ionoszféra szétkúrásáért és az összes többi faszságukért.

Az egyedüli, ami megalázott szerb lelkünknek a fájdalmát enyhíti, amikor olyan természeti katasztrófák sújtják Önöket, mint ez a mostani, Sandy hurrikán.

És az ilyen pillanatokban egy igazi büszke szerb kibont egy sört, beletunkol a szerb pogácsával a malaczsírba és megbánja az összes Coca-Colát, amit életében megivott, tiszta szívből szurkol és őszintén örül minden olyan szar dolognak, ami Önöket megérdemelten sújt.

Most értem mondandóm lényegéhez drága, jó Hivatal! Követjük a hurrikánt, örülünk, élvezkedünk, néha-néha még az is eszünkbe jut: talán mégis van Isten? – de úgy istenigazából, kajakra még sem tudunk örülni.

Miért is? A hurrikánok nevei miatt: Irene, Katrina, Sandy? Így egy átlagos, de bátor szerb hogyan is tudna tiszta szívből örvendezni, ha egy hatalmas hullám kitör New York-ban egy fát? Mit is mondhatna: "Bravo Sandy?"

Így elmarad az az érzés, hogy mi dobtuk vissza Önöknek a labdát, mintha az Isten Koszovóért büntetné Amerikát.

Ezért azt javaslom, hogy a következő hurrikánt (ami gyorsan eljön és egyébkén saját maguknak köszönhetik, mert a HAARP-programmal szétkúrták az ózonpajzsot) valamilyen szerb női névre kereszteljék. Mondjuk legyen Milojka vagy Radojka!

Hogy egy igazi szerb hurrikán-szurkoló a képernyő előtt elégedetten csettinthessen, ha felpattan a fotelből és leöblíti a pogácsát egy nyelet sörrel, amint éppen azt nézi, hogy a Milojka egy teljes fasort tép ki a Central Parkban: "Ez az Milojka! Tépjed csak, nyírd ki a geciládákat! Milojka, figyelj, ott szökik egy rohadék a sarok mögött. Basszál neki oda Mićo!"

Kapizsgálják?

"

A Serbia Insajd szerzői természetesen nem értenek egyet a fenti szösszenettel, amely egyre több Facebook-rajongóra tesz szert és bizonyára a szerző sem gondolta komolyan.