Robinsoncaruso Belgrádban jár. Az ő szemével láthatjuk a várost, amikor bejegyzést küld. Íme az első, amely remélhetőleg nem az utolsó. A szerzőt sajnos nem tudom átállítani bejegyzésenként, ezért elnézést kell kérnem. Utólag Urban Legends-től is.

Szombaton a szerb vízipóló fellegvárába látogattam el. A belgrádi Tašmajdant az ötvenes években építették – a korszellem építészeti nyomai ma is látszanak.

A sportcentrum két uszodával is rendelkezik, egy fedettel, ahol a víz annyira mély, hogy le sem ér az ember az aljára, útközben vissza kell fordulni levegőért. A sekélyebbik végé 2,2 méteres, a mélyebbi 5,4. Kell is ez, mert itt vannak az ugróemelvények. (A kinti medence legmélyebb pontja csak 5 méteres.)

Alapvetően nem strandolni mentem, inkább úszni szerettem volna, de sajnos nem volt elkerített rész. Általában a minimalista megoldások jellemzik a létesítményt – ez ismerős otthonról, ha régi strandon jár az ember. De hát ez itt mégis egy világversenyek lebonyolítására is alkalmas sportcentrum. Tényleg hatalmas lelátók vannak, a fürdőközönség számára azonban nincsenek zuhanyzók, csak az udvaron pár oldszkúl tusoló: ha meghúzod a zsinórt, jön a víz, de csak hideg.

Furcsa volt az is, hogy a benti medence bezárt ötkor, az egész létesítmény meg hétkor, nincs reggeli és esti úszási lehetőség sem – így a négy után váltott jegy 50 dinárral olcsóbb. (Öt után csak az egyik úszómester merítkezett meg a benti medencében, afféle helyi Bástya elvtársként.) Ugyanakkor simán meg lett volna a lehetőségem belógni, a kinti lelátó tetején ugyanis van egy kis kávézó, ahova a park felől is be lehet jutni.

Összességében azért nem panaszkodom, jól éreztem magam.

Na de nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy ez a hely, amit a helyi vízisportok központjának tartanak. Tegnap vettem egy ilyen képeslapot, íme:

 Ami igazán érdekes, az a hátoldala, ahol ez olvasható:

"The secret of the great sport success of Belgrade sports can be explained in only two words: team spirit."

Különös ezt olvasni a hétvégi Denis Sefik és Alekszandar Sapics közt kitört (kéz- és lábtörést eredményező) verekedése után – ami persze az itteni újságok címlapján virított hétfőn reggel.

Azért a bronzmeccsen kitettek magukért a szerbek, a két klasszis nélkül is legyőzték Montenegrót 6-4-re (2-0, 2-1, 2-1, 0-2)