Én nem tudom, hogy Szerbiában alkalmazzák-e azokat a „szigorú teszteket és szűrővizsgálatokat”, amelyekkel Magyarországon „kiszűrik”, hogy ki alkalmas rendőrnek, és ki nem, de amennyiben vannak ilyen tesztek, sürgősen szólni kéne, hogy valaki keresse meg a megoldókulcsot, mert a szerb rendőrség tagjai még mindig a szellemileg nem teljesen ép, pszichikailag határozottan sérült állampolgárok közül kerülnek ki.

A pofon, neadjisten ütés vagy rúgás nem a 90-es években, a diktátor fénykorában jött divatba, de mint módszer széleskörűen elfogadottá akkor vált a verés. Amióta az eszemet tudom, a rendőrségtől rettegni kellett Szerbiában. Akkor is, amikor Jugoszláviának vagy Szerb Montenegrói Banánköztársaságnak hívták. A határon a szülők csendre intették a gyereket, nehogy valami baj legyen. Némelyiket még ijesztgették is: „elvisz a rendőr”, és hasonló okosságokkal. Még jó, hogy nem vitt el senkit a rendőr, mert játszott a kajával az ebédnél. Persze verni azért a törvény-, és főleg a rendőrtisztelő állampolgárokat sosem volt szokás, de azok, akik valami rossz fát tettek a tűzre, mindig számíthattak még egy kis leckére a törvényes eljárás mellett. Ha éppen hullarészegen rongáltál valamit az utcán, vagy hangoskodtál, vagy bármit, és éppen jött a rendőr, biztosan kijárt neked pár pofon is.

Sok minden megváltozott Szerbiában, amióta elhajtották a Sötét Nagyurat, de a bűnös, vagy az annak vélt, illetve annak kikiáltott állampolgárok verése valahogy szokásban maradt. Ez persze nem lenne akkora baj, ha azokat, akik valakinek a bordáját törik gyorshajtás vagy ittas vezetés miatt, utána szépen eltávolítanák. De nem. A rendőrség leginkább csak annyit szeret közölni komoly sérülések okozása után, hogy: nincs információjuk arról, hogy kollégáik bántalmazták volna a sértettet. Ezek az esetek persze az állampolgári önérzet ébredése folytán ma már nem a kukában, hanem a bíróságon és a médiában landolnak. Folyamatosak a rendőri túlkapások – bár én ezt egyszerűen brutalitásnak nevezném – miatti perek. Nem is olyan régen történt, hogy két cigány embert gyepáltak addig váltásokban a zsaruk, amíg az egyikük végül behugyozott a veréstől.



10.000 euró/lép

Első kézből tudom, hogy a szerb rendőrség most vesztett pert egy fiatalember ellen, akit egy úgynevezett „információszerző beszélgetésen” szabadítottak meg a lépétől. Csak kettőt kapott, de az elég volt, hogy másnapra szétrobbanjon a lépe. Most nincs neki. Évek óta húzódott az ügy, most lett vége. 10 ezer eurót kap kártérítésként. Két és fel millió forintot. Szép összeg, bár alighanem ő is inkább a lépét kérné vissza. A bíróságon, és ezt is első kézből hallottam, azzal jöttek a rendőrök, hogy biztos elesett a bringával, és úgy sérült meg szerencsétlen, de ők egy ujjal sem nyúltak hozzá. Szerencsére az orvosszakértői véleményben leszögezték, hogy a szóban forgó sérülést lehetetlen ilyen módon elszenvedni. 10 ezer euró.

Seseljt idéző módszerek - elcsúszott egy banánhéjon

Vojislav Seseljnek, azaz Seselj vajdának egyszer volt egy oltári poénja. Szomorú és rossz vicc, de jól kifejezte az akkori helyzetet. Egy belgrádi vagy zimonyi ügyvéd (már nem emlékszem) támadta őt nyilvánosan és igen hevesen, majd hirtelen súlyos sérülésekkel került kórházba. Mikor Seseljt arról faggatták, hogy vajon neki mi köze lehet ehhez, csak annyit mondott: az ügyvéd úr, amikor a tévészékházból hazafelé tartott, elcsúszott egy banánhéjon.

A legújabb eset

A legújabb nyilvánosságra került eset Nemanja Mijaljević esete. Ő kocsijával tartott hazafelé barátnője születésnapi mulatságáról kissé kapatosan, ami – szögezzük le – nem helyes, és büntetendő. De nem bordatöréssel és agyrázkódással büntetik normális országokban. Nemanja Mijaljević viszont ezt kapta ráadásbüntetésként a rendőröktől. Elmondása szerint miután megállították (nem tiszta, hogy elsőre megállt, vagy kisebb hajcihő után), és a szonda ittasságot mutatott, egy rangjelzés, vagy bármi kitűző, vagy tépőzáras jelzés nélküli, de kék rendőr egyenruhát viselő alak vette kezelésbe. Felismerni azért nem tudja őket – állítja Nemanja –, mert a verés kezdetekor ösztönösen eltakarta az arcát. Ezt egyébként nagyon is jól tette, hiszen záporoztak rá az ütések. Később – nyilatkozta Nemanja a b92-nek – le kellett térdelnie, és fejét a földön megtámasztani, miközben kezét összekulcsolja a tarkóján. A rendőr ugyanis – úgy tűnik – hátulról szereti.

A fiatalember – miután a kékek befejezték az akciót – jelentkezett a kórházban, ahol, a sérülések súlyosságára való tekintettel még egy napra benntartották. A jelentésben agyrázkódás, egy törött borda, és számos zúzódás szerepel.

Az eset december 15-én, azaz tegnap történt. Előkerült néhány szemtanú is, aki akkor nem mert beavatkozni. Azt mondják, féltek. Már nem félnek, és beszámoltak a sajtónak arról, hogy mit láttak az ablakukból azon az estén.

– Egy rendőrautó volt. Aztán jött még egy. Mindkét kocsiból ketten-hárman szálltak ki. Odaléptek hozzá, és verni kezdték. Nem láttam, hogy kit, mert sokan álltak körülötte. Nem tudom, ki volt a földön – mesélte az egyik szemtanú, Nikola Tkalec a sajtónak.

A rendőrség csak annyit közölt az esetről: nem tudják, hogyan szerezte a sérüléseit a fiatalember, a belső vizsgálat után nyilatkoznak, de nincs tudomásuk róla, hogy munkatársaik „erőt alkalmaztak” volna. Nemanja jelenleg kórházban fekszik, de azt ígéri: amint kijön, feljelenti a rendőrállam rendőreit