Lehet, hogy lassan már nem tudom majd lemosni magamról, hogy horvátgyűlölő csetnikbérenc vagyok, de újra egy kis horvátbaszogatás következik. Szeretem én a horvátokat, nem arról van szó, a tévében szeretem őket. Nézni ahogy kézilabdáznak például.

Nekik valamiért a délszláv vérontás után sikerült akaratlanul is a szabadságszerető, ártatlan áldozatok maszkját felölteni. A szerencsétlen kis bátor nép, aki egymaga küzdött meg a gonosz szerbekkel. Ez az imidzsük, nem? 

Éppen ezért örülök mindig, amikor ezt a remek jelmezt egy kicsit megtépázhatom, még akkor is, ha csak egy szerény látogatottságú kis balkán blogon tehetem meg. Nem mesélek hosszasan arról mennyire is vágytak ennek a bátor kis népnek a vezetői bosznia nyugati felére, hogyan próbálják meg nap mint nap ellehetetleníteni szlovén szomszédaik legnagyobb kikötőjét saját gazdasági érdekeik miatt. Mennyit szívóznak a bosnyákokkal ugyancsak a tengeri kijáraton. A második vh horvát fasisztáit felemlegetni meg már egyenesen égő is lenne. Adnak ők manapság is éppen elég témát. 

Semmiképp sem szeretném azt sugallni, hogy a horvát nép úgy, ahogy van kollektíve idegengyűlölő, szerbgyűlölő fasiszta. Ezt szögezzük le, de azt gyorsan tegyük hozzá, hogy azért furcsa egy népség.

Horvátországnak legalább annyi szégyenkezni valója van a 2. vh-ban játszott szerepe miatt, mint a németeknek és összes akkori szövetségeseiknek. Talán egy kicsivel jobban is benne voltak más csatlósoknál, hiszen Magyarország területén például nem működtek haláltáborok, Horvátországban viszont voltak. Valamiért ezzel a fasiszta múlttal a mai napig nem tudtak leszámolni egyébként mélységesen ultrakeresztény déli szomszédaink. A szerbeket ezer okuk van gyűlölni. De az is lehet, hogy százezer. Igaz, 2009-re illett volna kicsit alábbhagyni a nacionalista propagandával, és nem égetni szerb zászlókat egy kézilabda világbajnokság apropóján. Nem fütyülni a himnusznak ésatöbbi. Nem állítom,hogy ők Belgrádban jobban jártak volna, de ez nem Belgrádban történt.

Az internet új teret nyitott a nácik számára is 

Így vagy úgy, de lassan tényként kezelendő, hogy Horvátországban rendkívül erősek és befolyásosak a nacionalista, újfasiszta mozgalmak. Rendszeresek a támadások a szerb lakosság ellen, homokosokat hívnak randira a neten, hogy a találkán szétverjék a pofájukat (nem vicc, alig néhány hete történt). Valahogy a horvátoknak a mai napig sem nem sikerül leszámolniuk a cseppet sem dicső múlttal.

Az, hogy a horvát sajtó a héten rátalált egy interneten keringő listára, amelyen a legbefolyásosabb horvát zsidók nevei és személyes adatai szerepelnek, csak erősíti bennem ezt az álláspontot. Nevek, címek, telefonszámok. Mint egy halállista. Kísértetiesen hasonlít a hatvan évvel ezelőtt szerkesztett névsorokhoz. 

A listán szereplő személyek némelyike nem is zsidó származású, másoknak  a titulusát rontották el - derül ki az index.hr cikkéből. Nem valami nagy alapossággal készült tehát a tájékoztató anyag, de a célnak megfelel. A horvát ultranácik ezzel csak annyit akarnak bizonyítani: "a zsidók ott vannak mindenütt körülöttünk: a média a politika, az oktatás és az üzleti élet különböző  szintjein, megfelelelő pozíciókban. Ahol a pénz és a hatalom összpontosul, ott vannak a zsidók is."  Ismerős szöveg lehet. Valami valamikor már kezdődött így. Szerencsére a ma élőknek nincsenek ilyen emlékeik. Ha lennének, nem írnának halállistákat.