Styxx vendégposztja
A (mű)vérben és bélben derékig tocsogó Tarantino-mozik helyett mégis inkább az Isten városa című, a Rio de Janeiró-i bandaháborúkról készült, megdöbbentően valósághűen erőszakos filmhez hasonlítanám a Sebek (Rane) című, 1998-ban forgatott szerb filmet.
Az igaz történeten alapuló film két újbelgrádi kamasz öt évét meséli el. Pinki és Švaba gyerekkorát a gazdasági szankciók, a közelben dúló háború, a tisztességes módszerekkel véghezvitt boldogulás lehetősének teljes hiánya jellemzi. A két szakadt, paneltöltelék kiscsávó a társadalmi felemelkedést kizárólag stukkerrel a kézben tartja elképzelhetőnek. Példaképeik a vídiakemény belgrádi bűnözők, akik a „Puls asfalta“ (Az utca törvénye, szó szerinti fordításban: Az aszfalt pulzusa) című TV show-ban, konyhaszekrénynyi bicepszekkel, húszdekás színarany keresztekkel ékesített fukszal a nyakukon, valóságos média sztárokként hirdetik az utcai tuti frankó igét.
Mindez meglehetősen abszurdnak tűnik, de valójában egy cseppet sem az. Arrafelé ugyanis olyan figurák voltak akkoriban élet és halál urai, mint Arkan, avagy a későbbi elnökgyilkos Milorad „Legija” Ulemek. Mi több, még az ominózus TV show-hoz is készült egy kísértetiesen hasonló műsor, a „Vidimo se u čitulji” (Találkozunk a gyászjelentésen, illetve szó szerint: Látjuk egymást a gyászjelentésen). Igaz, nem annyira show jellegű műsor, hanem inkább „klasszikus” ha nem egyenesen oknyomozói dokumentumfilm, kőkemény gengszterekkel és valós sztorikkal.
Pinkinek és Švabanak sikerül megvalósítani az „amerikai álmot” illetve annak inkább Bony és Clyde típusú változatát. Bekerülnek a gengszter TV show-ba. Bűnözői karrier-felemelkedésük ezt követően gyilkos rivalizálásba csap át.
Švaba öt golyót ereszt Pinkibe. Öntudatlanul pontosan a testének öt olyan helyén sebzi meg egykori országos cimboráját, mint ahogyan kínzói kétezer évvel azelőtt bántak el a Megváltó Jézus Krisztussal.
Pinki a súlyos sebesülést túléli. Megszökik a kórházból és Švabanak megüzeni, hogy kész kibékülni. A békülés több mint szörnyű. Az utca íratlan törvényei szerint ugyanis öt ugyanolyan sebet kell ejtenie Švaban, mint amilyeneket korábban ő lőtt belé.
A véres sztori ellenére vannak kifejezetten humoros jelenetek is a filmben. Például, amikor a két kiscsákó bemagyarázza egyikük hegyi falucskából szalasztott, a kis tüzelős sparhert-kályha mellet állandóan bagózgató nagymamájának, hogy különleges, amerikai cigarettát szereztek. Mondanom se kell, hogy jól megmarihuanáztatják az öreglányt, aki ennek hatására a kisezerszer szörnyülködve előadott, második világháborús emlékét, amikor is betörtek otthonukba a vérengző horvát usztasák, befüvezve, röhögőgörccsel küszködve meséli el.
Az egyik, a fiúknak eleinte példaképül szolgáló, idősebb gengszter szerepében Dragan Bjelogrlić kifejezetten jó alakítást nyújt, valamint olyan exyu színész nagyágyú is szerepel a filmben, mint Miki Manojlović és a két főszereplő kiscsávó is jól hozza a szerepét.
A Sebek ugyan nem háborús film, de szerintem az őrült exyu kilencvenes évek ábrázolásáról készített legjobb mozi egyike. Ahol az alvilági leszámolások egyes nagyvárosokban, főképp Belgrádban, a bandatagok részéről valóságos polgárháborús léptékkel bírtak. Mint a fentebb hivatkozott, Találkozunk a gyászjelentésen c. dokumentumfilmben is elhangzott az egyik gengszter szájából: - Milyen Szarajevó? A háború, itt Belgrádban zajlik!
És melyik a legjobb délszláv háborús film? Nem csak szerintem, hanem az Amerikai Filmakadémia szerint is a bosnyák Danis Tanović Senki földje (Ničija Zemlja) című alkotása. Hogy miért? Főképp mert valójában nem is egy klasszikus, és ezért némileg óhatatlanul elcsépelt háborús film, hanem inkább egy, a játékelmélet lehetőségeit boncolgató kamaradarab, és a film mellékesen az ENSZ kontingens töketlenkedését is kifigurázza. Persze a díjnyertes filmeket illik fikázni, gondolom most sokan billentyűzetet ragadtok, hogy:
- Dehogy a Senki földje a legjobb, hanem a ……. –
Csak bátran, minél többen írjátok meg a különvéleményeteket, de ha nem tudtok meggyőzni, akkor legközelebb mégis írok a Senki földjéről. Legfeljebb Csaba nem rakja ki, ha gyöngucira sikeredik : -).
(a blog.hu legnépszerűbb vendégposztolójának irományát nem kitenni? nem vagyok bolond - a szerk.)
