Az ezerkilencszáznyolcvanas évek második felének, és a kilencvenes évek első felének egyik leghíresebb jugoszláv rockzenekarából, az Ekatarina Velika (röviden: EKV; a névadást Nagy Katalin orosz cárnő ihlette) nevű formációból a kétezres évek elejéig az összes tag meghalt. Az ok kivétel nélkül súlyos drogproblémákhoz kötődik. A szomorú sort Margita "Magi" Stefanović (1959. április 1. – 2002. szeptember 18.), az együttes billentyűse zárta.

A tragikus sorsú, sokoldalú tehetség egy elismert belgrádi művészcsalád egyetlen gyermekeként nőtt fel. Apja, Slavoljub Stefanović-Ravasi színházi és televíziós rendező.

Hogy Margita jóval több volt, mint egy "jódolgában már maga sem tudja, hogy mihez kezdjen önmagával" típusú, elkényeztetett, kis elit sznob hülyegyerek, az is bizonyítja, hogy a zenei középiskolát a később világhírű zongoristával, Ivo Pogorelićtyel végezte egy osztályban és mint a Pogorelić melletti legtehetségesebb, abszolút hallású tanuló, lehetőséget kapott arra, hogy a moszkvai konzervatóriumon folytassa zenei tanulmányait. Az ajánlatot elutasította. A moszkvai konzi és a komolyzenei tanulmányok folytatása helyett a belgrádi építészeti egyetemre iratkozott be, amit 1982-ben el is végzett. Egyetemistaként egy Japánban kiírt nemzetközi pályázaton harmadik díjat nyert el. Az előkelő helyezést elért pályaművének témája a montenegrói Reževići falu urbanisztikai rendezése. Ifjú korában elért építészeti sikerei mellett a legtehetségesebb klasszikus zongoristák egyikének is számított.

Zenei ízlésvilágában a fordulópontot a Milan Mladenović által alapított Katarina II (II. Katalin, később változtatták a banda nevét Eatarina Velikára) egyik korai koncertjének meghallgatása váltotta ki. Ugyanakkor Milan Mladenovićot lenyűgözte Margita tehetsége és kísérletező kedve és meggyőzte, hogy csatlakozzon az együtteshez. Az EKV-s szintizése és a zeneszerzés mellett más zenekaroknak is besegített. Például az "Elvis J. Kurtović and His Meteors"-nak, Van Gognak, Babének. Egy másik, korabeli kultikus jugoszláv rockzenekar, az Električni orgazam tagjaival is jó kapcsolatban állt.

Emellett színdarabokhoz, televíziós drámákhoz is szerzett zenét: Osztályellenség, Három nővér stb. Szerepelt Goran Marković Tajvani kanaszta című filmjében (1985).

Az EKV 1995-ös feloszlása után Margita életének fő csapása továbbra is a rockzene maradt. Sajnos a "sex 'n' drugs 'n' rock 'n' roll" életérzésből a második helyen felsorolt szükséges alkotóelem kegyetlenül magába szippantotta.

Utolsó éveit a belgrádi hontalanok kórházában töltötte, ott is halt meg.

***

Egyszer láttam és hallottam koncerten ezt az ábrándos tekintetű, a boldogságot nem ebben a világban meglelő, különös szépséget. Kinézetre, karizmára a magyarok közül talán Péterfy Borihoz tudnám hasonlítani (természetesen a mi, ritmikus sportgimnasztikán edződött Borink hál' istennek távolról sem égeti úgy két végén a gyertyát, mint tette Margita) míg a sokoldalú, többek között zongorista tehetség mellett elkövetett önpusztításban néhai Antal Imréhez hasonlítanám. Csak persze Szeszélyes Iminkhez képest mindezt turbó fokozaton művelte.

Nyugodj békében Margita, te önpusztító, őrült tehetség!

És végül, hogy ha nem is vidámabban, de legalább semlegesen zárjam a posztot, egy belgrádi városi legenda szerint Margita Stefanovićhoz kötődik az első belgrádi graffiti. Az ő házuk falára pingálták fel, hogy: "Margita fiú". A falfirka idővel kifakult, és valaki "Az ablaknak ki kell esni" szövegre módosította.

(Itt jegyezném meg, hogy tudomásom szerint a "Prozor mora pasti", hirtelen fordításban ugyan "Az ablaknak ki kell esni", valójában azonban Tito szavait takarja, és az ablakhoz semmi köze. Prozor egy boszniai település, amelyet el kellett foglalni a Neretvai csatában. Ekkor hangzott el Tito parancsa: Prozor noćas mora pasti, vagyis "Prozornak ma éjjel el kell esnie" – A szerk.)