KIS HÁBORÚS BŰNÖS HATÁROZÓ
AZ EGYKORI JUGOSZLÁVIÁN INNEN ÉS TÚL
Radovan Karadžić letartóztatásának második évfordulója körül szerintem minden, Szerbia és az egykori Jugoszlávia iránt bármilyen okból érdeklődő visszaemlékezik arra, hogy hol járt és mit csinált akkor, amikor a torzonborz, nagyszakállú, hosszúhajú, egy kiöregedett hippi fizimiskáját magára öltve rejtőzködő, dr. Dabić álnéven természetgyógyászként praktizáló egykori háborús uszító politikust elkapták. Hasonlóan ahhoz, hogy mindenki emlékszik arra, merre járt és éppen mit csinált a 2001. szeptember 11-i merénylet idején. Radovan "elestekor" családommal Görögországban, Krétán nyaraltunk, és amikor teljesen véletlenül bekapcsoltam a kis szállodai tévét, eltelt néhány perc amíg felfogtam a lényeget. Ehhez arra is szükségem volt, hogy megtaláljam a CNN-t és ne csak az általam félig-meddig ismert kockás betűktől is kockásabb görög feliratokkal tarkított képsorok alapján próbáljak tippelgetni, hogy pontosan miről is van szó. Na, meg miután a Kikindai (!) Városi Televízió felvételei átvételének a miértje is végleg leesett. Ugyanis kiderült, hogy a bánáti városka kultúrotthonában egy gyér látogatottságú rendezvényen még a helyi televízió is felvette a lokális médiaszereplést is vállaló, mondhatni furcsán rejtőzködő Radovant. Arra nyilván senki sem gondolt, hogy a kissé csodabogár külsejű (ámbár az ilyen alternatív hókuszpókuszoskodás világában nem kizárt, hogy a Gyurcsok József révén megismert külső üzletileg kifejezetten előnyös), de az életmódtanácsokat udvariasan osztogató vendégelőadó azonos a korabeli második számú, nemzetközileg körözött háborús bűnössel.
Lebukása, és főképp az inkognitós rejtőzködése legalább annyira bizarr volt, mint a költő-pszichiáterből politikussá avanzsált karrierje. Radovan természetesen most is „megérdemelne” egy külön posztot, mint ahogy nem keveset „sztárvendégeskedett” ezen a blogon is. Ha Csaba, vagy valamelyik olvasó nem előz be (poszt tervezetek küldhetők a kzsomb(kukac)gmail.com-ra), akkor a magam hatásvadász, térben és időben merészen csapongó asszociációival, a szerény, bulvárral foltozott műveltségemmel összehozok egyet. Természetesen akkor nem ússzátok meg Torgyán dokizás, Csernus dokizás és Néró, a véres költőzés nélkül:-).
Most viszont általánosságban járom körül a háborús bűnös tematikát.
Figyelem!
A szomorú téma ellenére az írás humorosnak (is) szánt. Meglehetősen morbid humorral átszőtt. Aki mindezt összeegyeztethetetlennek tartja a témával, kérem már most hagyja abba az olvasást. A „történt volna ilyesmi veled vagy családoddal, akkor nem viccelődnél ezzel” típusú kommenteknek sok értelmét nem látom. Ugyan közvetlen háborús élményem szerencsémre nincs, „majdnem” háborús van, például amikor napokig teljes harci készültségben arra a parancsra vártunk, hogy tankokkal induljunk Koszovóra „rendet teremteni”. Pszichésen az sem egy főnyeremény. Mint ahogyan az sem, amikor tizenegy éve Pesten lapítva aggódtam szüleimért, hogy a jenki barátaink a lehető legprecízebben szórják a bombáikat, ha már másképp nem lehet eltakarítani az ottani bűnök No 1 felelősét. Ha mindezt élesben átélem, akkor amennyire magamat ismerem, valószínűleg ugyanígy ironizálnék a témán. Mint ahogy tették azt a kiváló abszurd humorukról ismert bosnyák barátaink, a talán legsikeresebb humoros tévésorozatuk, a Toplista nadrealista (Szürrealisták toplistája) háborús kiadásaiban.
„Nem ismerem el a törvényszék illetékességét!”
Egy bizonyos vezetői szint felett alap. Hát igen, amíg más politikusokkal/hadvezérekkel parolázott, meg ünnepségeken népviseletes kisiskolásoktól vett át virágcsokrokat, mint a Nemzet Hős Védelmezője, nem arról szólt a sztori, hogy nemsoká: „Vádlott, álljon fel” megszólítással illetik.
„Az nem is én voltam”
Hanem egy hasonmásom, rosszakaróm, az egyik Nagyhatalom titkosszolgálata csinált ki, teljesen véletlen a személyemmel kapcsolatos bármiféle egybeesés és pechemre még az ujjlenyomataink és a génállományunk is egyezik. Ha azt képzeljük, hogy ilyen bugyuta dajkamesével csak a legprimitívebb, félanalfabéta, (vagy tán egészen az) rangjelzés nélküli verőlegények próbálkoznak, akkor gondoljunk arra, hogy még csak nem is háborús körülmények között a rendőrpalota falát lehugyozó csúcsvezető rendőrtábornok, miután az urinizáló afférját követően egészen a XIII. kerületi rendőrkapitányi pozícióig „buktatták” vissza, egy mattrészegen más kocsiját összetörő parkolással végződő hajnali dorbézolás után azzal védekezett, hogy egy rosszindulatú alteregója kaparintotta meg a gépkocsija slusszkulcsát, és amíg ő tisztességes polgárkén az igazak álmát aludta, az alteregó tört zúzott, rombolt.
„Nem én voltam, nem emlékszem, de ha mégis, elévült és nincs is kiadatás, különben is öreg vagyok, beteg vagyok, hagyjanak engem békén!”
Kínosan érinti, hogy tisztességesen megőszült, joviális ausztráliai vagy dél-amerikai nagyapaként hatvan év után előveszik a huszonévesként, háborúban elkövetett ügyei miatt. Mindenki ellene esküdött össze, ráadásul imádott gyermekei is kezdenek elfordulni tőle, miután a sztárügyvédeket már a várható örökségen felüli összegből kellene finanszírozni. Vigaszdíjként, a (szerinte) „sötét” oldal annyira-de annyira szeretné a vádlottak padjára ültetni, hogy hollywoodi multimilliomos filmsztár matuzsálemekét is felülmúló színvonalú orvosi ellátásban részesítik. Ha úgy tetszik 1-0 javára. Simon Wiesenthalt már túlélte.
„Parancsra tettem”
Jellemzően halkszavú, rosszarcú, gyenge testfelépítésű kis korcs. Aki már általános iskolában is suttyomban beköpte az oszinak az igazi vagányokat. A bírósággal együttműködik, vallomását jegyzeteiből olvassa fel. Előadja, hogy azon a bizonyos február 17-én 13.30-körül melyik tiszt adta ki a tűzparancsot, sőt név-vezetéknév, rangfokozat megadásával még a helyettesét is megnevezi. Viszont artikulátlanul habog, miután az ügyész az alábbi kérdést teszi fel neki:
- Vádlott, most felolvasom Önnek K.J. (39) különösen védett tanú vallomását, kérem nevezze meg a felettesét, akinek a parancsára hajtotta végre az adott cselekményt és, hogy pontosan hogyan szólt a parancs? „Vádlott géppisztolyt szegezett 15 éves lányomra és rám, majd hátradrótozta a kezeinket, ruháinkat letépte, a saját nadrágját és alsónadrágját letolta, nemi szervét és végbelét lekvárral bekente és arra kényszerített bennünket, hogy felváltva nyaljuk le a lekvárt és közben kiabáljuk, hogy: -Te vagy a szexisten!”
Népi Rambo
Nemzettársai bálványozzák. Szerelmes levelek tucatjait kapja a jó kiállású, csupa izom, éles akciókban bőrét a bajtársaival együtt vásárra vivő, és nem a fűtött vezérkari irodák mágnes tábláira rajzolgató ifjú tábornok. Csak hát az a fránya nemzetközi jog azért nem olyan nagyon pontozza a civilek eltakarítását. Vannak dolgok, amit még a népfelszabadítóknak se nézhet el a népek közössége.
Emancipunci
Sajnos a nők ebben az „extrém sportban” is felzárkóznak a teremtés koronájához. Gondoljunk csak Lindy Englandra, a megalázott iraki foglyokkal szextetriszező G. I. Jane smasszercsajra, de a 44-45-ös délvidék mészárlások alatt is akadt olyan „derék” partizánnő, aki kisvárosi bárcás örömlány szájába dugta a halálra kínzott pap levágott nemi szervét, holokauszt zsánerfilmekben pedig a szőke, SS egyenruhás domina szinte kihagyhatatlan epizód szereplő.
A Nyugat utolsó bástyája
Csúcshiéna, miután a „Nem ismerem el a törvényszék illetékességét!” kártya (természetesen) nem működött és a „saját magamat védem” módszerrel is kilőtte az időhúzás nyújtotta lehetőséget, kifejti, hogy a mini népirtásaival valójában az iszlám fundamentalisták világuralmától védelmezte bolygónkat. „Miért nem arról beszélünk, hogy Oszama bin Laden Ibrahim Rugovával teázott?”
A Cinikus trágár
Csinálja a Show-t, de ha a Mónika show-ról lenne szó, nos akkor is csak az internetes verzióban mernék lehozni, sőt még a Jerry Springer show-ban is több lenne a kisípolás, mint a bejátszott szöveg. Önként adta meg magát, mivel tényleges harci cselekményekben nem vett részt „csak” uszított. Kb. 7 évre számít, és aztán meg sanszos, hogy visszatérhet otthon a nagypolitikába. A show is a választóknak szól. Van rá igény. Még mindig van egy szavazóbázis, aki az: „Egész Hágai Nemzetközi Bíróság bekaphatja a faszomat!” típusú üzenettel mobilizálható.
Az együttműködő csúcsbürokrata
A leghíresebb/hírhedtebb sztorijában az a röhej, hogy egy bizonyos olvasatban a tételes jog ellen sohasem vétett. Mi több, őt rabolták el jogellenesen Argentínából, majd állították bíróság elé és végül kivégezték. Közvetlenül az ő kezéhez vér nem tapad. A sorsok megoldandó problémák, szervezési kérdés, számok, igen nagy számok. És segít fellistázni, archiválni, dokumentálni. „Tisztelt bíróság! A vádiratban szereplő 117426 sz. szerelvény nem 1944. november 2-án 23.30-kor indult, hanem november 3-án 0.45-kor. Nem 19 vagyonból, hanem 18-ból állt, mert egyik megsérült az éjjeli bombatámadáskor. A bevagonírozottak létszáma viszont pontos. Vesztett háború vége felé szervezői/logisztikai teljesítménye nem kis teljesítmény. Emberileg persze szörnyű teljesítmény.
Az őszinte megbánó
Legyünk fairek. Ilyen is akad. Gyakran önként adja fel magát. Leginkább mindennek talán ezért van értelme.
Röviden ennyi. Sajnos bármiféle hasonlatosság valós személyekkel nem feltétlenül a véletlen műve.
