Tízéves a belgrádi Horkestar együttes (interjúval)
Szeptember 24-én kora este sűrű köd szállt a szerb főváros Dorćol nevű negyedére. Éppen a Kralja Petra utcán, Belgrád egyik legérdekesebb, történelmi szempontból legjelentősebb utcácskáján sétáltam a Szávától a Duna felé, amikor megpillantottam a Zsidó Múzeum bejáratán elhelyezett szerény emléktáblát. Azt eddig is tudtam, hogy a Kralja Petra ad otthont a pravoszlávok székesegyházának (Saborna crkva), valamint a muzulmánok mecsetjének (Bajrakli džamija). Noha Belgrád egyetlen ma is álló zsinagógája az óváros másik oldalán, Zeleni Venac közelében található, az izraeliták múzeuma nem véletlenül került egy dorćoli ház emeletére. A régi vár falain kívül található negyed már a középkorban is virágzott (neve törökül azt jelenti: "négy út"), többek között népes spanyolajkú szefárd közösség lakta. Egy zsidó városrész természetesen nem létezhet zsinagóga és tanház nélkül. Az előbbit a második világháborúban rommá bombázták, utóbbi azonban ma is áll Donji Dorćol szívében, a közeli Jevrejska (vagyis Zsidó utca) 16. szám alatt. Mint később megtudtam, éppen ide tartottam. Ugyanis az egykori zsidó kulturális központ (és alkalmi imaház) épületében működik 1998 óta Belgrád egyik legfontosabb alternatív szórakozóhelye, a Rex.
A moziként, kiállítótérként, színházként és koncertteremként egyaránt jelentős kultúrközpont szolgáltatja a Horkestar együttes állandó próbahelyiségét, így a kórus tízéves fennállását ünneplő koncertet nem is lehetett volna máshová megszervezni. Engem is ide vártak. Informátoraim szerint a házzal szemben lévő éjjel-nappali vegyesbolt kifogyott a dobozos sörből, annyi rajongó érkezett a Jevrejska fái alá. Este kilenc után nem sokkal el is kezdődött a koncert, melyre a helyszínen váltottam jegyet, 400 Ft-nak megfelelő dinárért. A dalszövegekkel díszített belépővel együtt meglepetést is kaptunk mindannyian: egy kitűzőt, mely az alább bemutatott koncertmeghívó motívumait hordozza.
Horkestar - Pesma radu (Dal a munka ünnepére)
Mi a Horkestar? A kollektívának hosszú története van. 2000. októberében a demokratikus átalakulással egyidőben született, először még Horkeškart néven (Hor + orkestar + Škart.) A Škart nevű, '90-es évek eleje óta működő alternatív formáció ekkoriban kezdett kórustagokat toborozni egy performanszhoz, melynek lényege az volt, hogy olyanok is részt vegyenek benne, akik egyáltalán nem tudnak énekelni. Mindazokat, akik elmentek a meghallgatásra, felvették. A kórus (hor) azonban túlélte az egyszeri projektet, és azóta is töretlenül működik. A mai napig nem változtattak tagfelvételi gyakorlatukon: vagyis bárki, aki jelentkezik és utána elmegy a próbákra, automatikusan taggá válik. 2006. őszén a Škart csoport kilépett a kollektívából, így alakult ki a mai Horkestar (hor + orkestar, vagyis kórus és zenekar).
2001 óta nemzetközi hírnévre is szert tettek; turnéztak Horvátországban, Montenegróban, Macedóniában, Németországban és Szlovákiában, de egyéb külföldi koncertekre is sor került, legutóbb pl. a lengyelországi Gdańskban. Az újvidéki EXIT fesztiválon 2006. óta vesznek részt.
A Horkestar Belgrád-szerte híres az eseménydús koncertekről. Nézőik soha nem tudják előre, hogy milyen meglepetés várja őket. Szinte minden számhoz tartozik egy színpadi geg; különleges felkonferálás, hirtelen előkerülő tárgyak vagy öltözékek, nézők közé hajított édesség, stb. A tagok által viselt "egyenruha" pedig előadásról előadásra változik.
Önmeghatározása szerint a csoport nem más, mint (többek között) egy arra irányuló kísérlet, hogy...
...lehet-e egy kórus önszerveződő; iskoláktól, templomoktól és művészeti szervezetektől független?
...lehetnek-e egy kórusnak különösebb zenei hallás nélküli tagjai?
...létezhet-e egy kórus a szokásos hierarchikus szerkezet nélkül (vagyis ha a karmestereket esetlegesen, egy-egy dal erejéig az éneklők maguk közül választják)?
...lehetséges-e, hogy egy kórus önmagát finanszírozza?
...építkezhet-e egy kórus nyíltan a különböző (egymástól eltérő) zenei hagyományok keveredésére?
...létrejöhet-e egy olyan énekkar, amelynek tagjai a művelődés és a társadalmi aktivitás minél több formájában igyekeznek részt venni?
...lehetséges-e egy olyan kórus, amely képes az emberek politikai tudatosságát építeni, az előítéleteiket pedig lerombolni?
...része lehet-e egy ilyen csoport a kortárs művészeti szcénának?
...szervezhet-e egy kórus a szokásos helyszínektől távol eső, szokatlan helyeken is performanszokat?
A Horkestar által előadott (saját szerzemény vagy feldolgozásra épülő) számok meglehetősen eklektikus összességet alkotnak. A kórus repertoárjában megtalálhatók a "testvériség-egység" korszakának munkásmozgalmi dalai, a jugoszféra számos elismert költőjének megzenésített versei éppúgy, mint a közelmúlt rockzenei sikerei áthangszerelve. A társadalomkritikus felhang azonban soha nem hiányozhat. Dalaikat mindazonáltal sajátos, csak rájuk jellemző előadásmódjuk teszi egyedivé.
Az alábbi videóban a Horkestar "promóciós" klipjét láthatjuk, a szám címe pedig Plastika ("Műanyag"). A dal eredetije a nyolcvanas évek elején működő újhullámos jugo-rock banda, a VIS Idoli azonos című szerzeménye. (A feldolgozás tipikus példája annak, hogy hogyan lehet a jóból még jobbat előállítani.)
Horkestar - Plastika
Vis Idoli - Plastika
Az előbbiekben társadalomkritikus felhangot említettem. Ha nem tévedek, mindez a fenti számban is megtalálható. Bár a szöveg nem túl bonyolult; akik nem értik, azoknak gyorsan leferdítem, s mivel elég rövid darab, máris lehet olvasni. De előbb kezdjük az eredetivel...
Ja, ja nosim plastično odelo
i plastika je moja hrana
možda sam plastičan i ja
Plastika, plastika...
Ja, ja sam u svome soliteru
otvoriću ti svoja vrata
da budeš isto što i ja
Plastika, plastika...
Fordítás:
Én, én műanyag öltönyt hordok
És a kajám is műanyag
Talán én is műanyagból vagyok
Műanyag, műanyag...
Én, én a tömbházamban vagyok
Kinyitom neked az ajtót,
Hogy ugyanolyan lehess, mint én
Műanyag, műanyag...
Koncert a belgrádi Dom Omladine színpadán (2010. április). Jedem ti malter!
Interjú a Horkestar két tagjával
Lazar és Marko, a Horkestar két oszlopos tagja válaszolt a srbija.blog.hu kérdéseire.
srbija.blog.hu: Mikor döntöttetek úgy, hogy csatlakoztok a kórushoz?
Marko: Miután egy darabig nagyon beteg voltam, úgy másfél évvel ezelőtt. Hogy miért? Mert az ismerőseim (akik már tagok voltak) folyton azt mondogatták, hogy ez mekkora poén. Szóval eleinte csak arról szólt: csináljunk valami újat a barátainkkal, illetve szerezzünk új barátokat miközben csináljuk. Az éneklést.
Lazar: Én is nagyjából ugyanabban az időben csatlakoztam, szintén a barátaim nyomására. Mivel akkoriban nem csináltam semmit, adtam magamnak egy esélyt.
srbija.blog.hu: Szóval ti nem vagytok ott a kezdetektől, de nyilván ismertek olyan arcokat, akik már a Horkeškartban is benne voltak. Tényleg, kb. mennyi idős most a legidősebb tag?
Lazar: Azt nem tudom pontosan. Olyan negyven körül lehet.
srbija.blog.hu: Az menő. Úgy értem, azért láthatóan a huszonévesek vannak többségben. Tényleg, amúgy a lányok vagy a fiúk vannak többen?
Marko: Nagyjából négyszer annyi lány van, ha csak a kórust számítjuk. Ha a zenekart is (ők mindnyájan fiúk), akkor pedig háromszor.
Lazar: Ja, így valahogy. Fura, ezen nem szoktunk gondolkodni.
srbija.blog.hu: És milyen gyakran próbáltok?
Lazar: Hetente egyszer, persze koncertek előtt gyakrabban.
srbija.blog.hu: Jellemző rátok, hogy minden koncerten más-más "egyenruhát" viseltek. Alapvetően különböző ruhákban vagytok, de egy konkrét elem (egyszínű póló, nyakkendő, stb.) mindenkin látható. Ki találja ki a koncepciót?
Marko: Vannak olyan emberek, akik ezzel foglalkoznak. Persze ők is kórustagok. De ne úgy képzeld el, hogy ez valamiféle rangsor. Bármelyikünknek lehetnek ötletei, és ha a többiek egyetértenek vele, akkor megvalósul.
Lazar: Igen, de mondjuk ki lehet emelni Mina szerepét, ő a "fő stylist", ha lehet ilyet mondani.
srbija.blog.hu: Melyik a kedvenc dalotok?
Marko: Asszem nekem több is van, attól függ, milyen szempontból kérdezed. A Ljubavna priča ("Szerelmi történet") egy vicces dal az autómosásról. Azt szeretem benne, hogy relatíve könnyű énekelni és mindig jól szól. Egyébként feldolgozás, az eredetijét a Šarlo Akrobata énekli, nagyon jó újhullámos banda a nyolcvanas évekből. Hallgasd meg egy-két számukat.
srbija.blog.hu: Már megtettem. Legalábbis az általad említett dalt. A ti verziótok egy kicsit energikusabb...
Marko: Az lehet...
Lazar: Az enyém a Sinoč si sanjao da si pas ("Tegnap azt álmodtad, hogy kutya vagy"), ez meg a Dobri Isak együttes zenéjére épül. Nekem az eredeti mindig is tetszett, jó, hogy mi is énekeljük. Egyébként ez volt az első olyan dal, amit csak azután vettünk be a repertoárba, hogy én csatlakoztam. Azt hiszem, nagyon jól sikerült a feldolgozás. Mindez Draganának köszönhető egyébként.
Marko: Nekem még bejön a Neautentični sneg is, szintén feldolgozás (úgy látszik, ma ilyen napunk van). Volt egy La Strada nevű banda harminc évvel ezelőtt, ők énekelték.
srbija.blog.hu: Vezényeltetek már valamelyik koncerten? Vagy esetleg terveztetek koreográfiát?
Marko: Még nem, de ami késik, nem múlik. Mint már említettük, ez teljesen nyílt rendszer.
Lazar: Nem, én sem. Egyelőre ez így jobb is.
srbija.blog.hu: Kedvenc külföldi koncertélmény?
Marko: Én személy szerint eddig csak Skopjéban voltam. Meg különben is, jobb szeretem, amikor kisebb klubokban vagy kávézókban lépünk fel. Valahogy közelebb áll a szellemiségünkhoz.
Lazar: Nekem tetszenek az utcai performanszok, többek között az is, amit Skopjéban csináltunk. Nagyon felszabadító érzés a nyílt színen énekelni, ha engem kérdezel. (Nevet.)
A Kamen c. dal és a skopjei utcai fellépések képsorai
srbija.blog.hu: Még mindig bárki csatlakozhat hozzátok?
Lazar: Hogy a fenébe ne! Ez a legfontosabb dolog az egészben!
Marko: Ja, de mondjuk azért a koncert előtti napon ne gyere ide, hacsak nem tudsz fejből mindent... bár tulajdonképpen akkor is idejöhetsz, ahogy szeretnéd.
srbija.blog.hu: Ha egy mondatban össze kéne foglalni, mi a Horkestar legnagyobb sikere, mit válaszolnátok?
Lazar: Szerintem a 2006-os Nazad-kampány, és a tény, hogy háromszor is meghívták a kórust az EXIT fesztiválra.
Marko: Én nem azért énekelek a Horkestarban, mert bármiféle sikerről lehet szó. Ez csak egy jóleső szabadidős program, amit élvezek csinálni. Nem tudom, hogy magának a kórusnak mi a legnagyobb sikere, talán az, hogy tíz év után is létezik, bármiféle külső anyagi támogatás nélkül... és persze anélkül, hogy közben mainstream zenekarrá vált volna.
srbija.blog.hu: Köszönöm az interjút!
Boldog születésnapot, Horkestar!
